Lépett a belügyminiszter, túl sok volt a haláleset – jelzőrakétákkal vették körbe a Balatont

Tudomány és kutatás a Balaton partján

A balatoni tudományos, kulturális élet egyik fontos helyszíne lett a két háború közti időszakban az 1930-as években megnyíló keszthelyi Balatoni Múzeum. A múzeum terve már a millennium évében megszületett, amikor létrejött a Balatoni Múzeum-Egyesület (1898-ban), de az épület csak 1928-ra készülhetett el, Györgyi Dénes tervei alapján. A belső terek kialakítása még az 1930-as években is zajlott, a gyűjtemények 1935-re kerültek helyükre. 1935. augusztus 25-én nyitotta meg kapuit. Értékes gyűjteményanyag gyűlt össze a múzeumban, legfőképpen természettudományi és régészeti leletekből, Darnay Kálmán sümegi muzeológus gyűjteménye alapján.

A Balatoni Múzeum mellett kisebb, muzeális jellegű emlékhelyeket is nyitottak a korszakban. Szintén 1935-től várta az érdeklődőket a badacsonyi Kisfaludy Sándor házban egy, a költő életművét bemutató emlékszoba. A vidék népművészetének propagálására 1936. szeptemberében tették le Tihanyban a népművészeti ház alapkövét, amely 1937-től már megnyithatott. A ház a környék népművészeti alkotásait mutatta be: szenes kályhát Tihanyból, feszületet Balatonkilitiről, rokkát Balatonfüredről állítottak ki, de több tárgyi emlék származott Buzsákról is.

Fontos helyszíne lett ebben az időszakban a tudományos megfigyeléseknek a MAC – Magyar Királyi Atlétikai Club – siófoki telephelye, ahol az első mérőállomást állították fel, dr. Hille Alfréd (1891-1981) meteorológus, királyi repülőezredes kezdeményezésére. A rendszer tájékoztatási pontjai a mólók végén felállított jelzőkosarak lettek, a tóban pedig mentőcsónakokat állomásoztattak. Kezdetét vette a rakéta jelzőrendszer, valamint a szirénás jeladás is. A második világháború után sajnálatos módon nem működött a jelzés, évekig, mindez több halálesetet eredményezett. Zách Alfréd (1910–2003) meteorológus, a Prognózis Osztály vezetőjének kitartó erőfeszítése, miszerint szükség van a viharjelzés visszaállítására, 1950 májusában eredménnyel járt. A Belügyminisztérium megszervezte a révkapitányságokat és révőrsöket, melyeknek egyik feladata a riasztások kiadása lett. A Meteorológiai Intézet közreműködésével 1951 nyarától ismét megkezdte működését a viharágyús, jelzőrakétás rendszer. 1956 decemberében új, korszerű meteorológiai obszervatóriumot nyitottak a siófoki kikötőben. Ennek meghatározó vezetői, Böjti Béla és Bartha Imre nagy szakértelemmel gondoskodtak a balatoni viharok megfelelő előrejelzéséről.

• A Balaton több mint fürdőhelyek, a tudományos kutatások, megfigyelések egyik fontos helyszíne is egyben. A tavi kutatóintézetek, állomások története pedig lassan évszázados, érdemes történetüket is tanulmányozni.”