A Lohn család története – Családfakutatás egy 305 éve Tolna megyében élő családról
Kós Zoltán 
Családkép Lohnékról 1942-ből. Forrás: Beküldött fotó
„Háromszázöt éve Magyarországon
Az idei nyár végén Lohnék családi találkozó keretében emlékeztek meg egy különleges évfordulóról: 305 éve érkezetek a Lohn család ősei Tolna vármegyébe, Kismányokra. 1720 pünkösdjén volt, amikor hat evangélikus család együtt megérkezett Magyarországra, köztük Johann Kaspar Lohn családja is. Lohn Zsuzsanna évek óta kutatja ősei történetét.
Konkrétan persze nem tudhatjuk, hogy Johann Kaspar és családja miért döntött a kivándorlás mellett. A kor viszonyai azonban sok mindent megmagyaráznak. A Német-római Birodalomban a 16. században parasztfelkelések rázták meg a társadalmat, amelyeket ugyan levert a hatalom, de nyomor, kiszolgáltatottság és bizonytalanság maradt utánuk. Az öröklési szabályok sem kedveztek a fiatalabb fiútestvéreknek: a gazdaságot az elsőszülött örökölte, a többieknek más módon kellett boldogulniuk. A török kiűzése után a magyar földesurak nagy földterületekhez jutottak, ám ezek lakatlanul, műveletlenül hevertek. Toborzókat küldtek a német nyelvterületre, akik a jobb élet ígéretével csábították a családokat. Az első telepesek főként Svábföldről érkeztek, ezért ragadt rájuk a „sváb” elnevezés, függetlenül attól, hogy pontosan honnan származtak. A földesurak – bár többségük katolikus volt – sokszor vallási toleranciát mutattak, sőt, örömmel fogadták a protestánsokat is, akik szorgalmukkal, munkabírásukkal tűntek ki.
A Lohn család Magyarországon
Johann Kaspar Lohn 1682-ben született a hesseni Schlitzben. 1710-ben nősült meg a közeli Wehrdában, majd tíz év múlva családjával útnak indult. 1720 pünkösdjén érkeztek meg Kismányokra, két élő gyermekkel. Foglalkozását tekintve bognár volt, de utódai többnyire földműveléssel keresték kenyerüket egészen a 20. század közepéig, a téeszesítésig. Kaspar 1755-ben hunyt el Kismányokon. Fia, Johann Heinrich mindössze hatéves volt, amikor Magyarországra költöztek. Az ő leszármazottai már szorosan összefonódtak a magyarországi sorssal. A család 1780 körül költözött Bonyhádra, ahol a mai napig élnek Lohn nevű leszármazottak. A 20. században pedig a család egy része Budapestre költözött.
Hogyan kezdődött a kutatás?
– Gyermekkoromban nagymamánk gyakran mesélt igaz történeteket a családról. Halottak napja előtt együtt jártunk sírokat gondozni, gyertyát és virágot vinni. Ezek az élmények mélyen megmaradtak bennem, és felnőttként arra indítottak, hogy utánajárjak a gyökereinknek. Először fényképezőgéppel a kezemben jártam a temetőket, később az egyházi anyakönyvekhez fordultam, majd az internet segítségével bővítettem a családfát.
A családfakutatás sok időt igényel, olykor szinte szenvedélyévé válik az embernek. Ma már szerencsére rengeteg anyag érhető el online, részben ingyenesen, részben előfizetéssel – amely még így is elérhető összeg egy ilyen hosszú távú munkához. Mégis semmi sem pótolja azt az érzést, amikor az ember egy régi, megsárgult anyakönyvet tart a kezében, és kibogarássza a gondosan, vagy épp kapkodva rótt gót betűket. Megdöbbentő volt szembesülni a gyermekhalandóság tragikusan magas arányával. Sokszor maga az anya is belehalt a szülésbe. Előfordult, hogy egymás után több gyermeket is ugyanazzal a keresztnévvel kereszteltek, mert a korábbiak meghaltak. Így találkoztam például négy Istvánnal is, majd amikor végre életben maradt egy fiú, a család István Henriknek nevezte el – mondja Lohn Zsuzsa.
Mit ad a családfakutatás?
– Mindenki másért szereti, engem leginkább az vonz, hogy a régi bejegyzésekből apránként kirajzolódik a múlt, és minél többet olvasok, annál több részlet áll össze. Az elírt, különböző formában szereplő nevekből, az ismétlődő keresztnév-sorokból, a halálozási adatokból és születési bejegyzésekből egy egész világ bontakozik ki: a felmenőim világa. A 305 éves évforduló így nem csupán egy családi ünnep volt, hanem emlékezés is: azokéra, akik egykor útra keltek egy bizonytalan, de reményteljes jövő felé. Az ő döntéseik nyomán élünk ma itt – Tolna vármegyében, Budapesten és szerte a világban – a Lohn név örökségét így visszük tovább.”
Eredeti írás: KUTNY GÁBOR
Fotó: teol.hu
About the Author
Nagy István 