Téged is megöl a munkád? Magyarország lakossága is érintett!

A munkamánia hátterében olyan pszichés okok húzódnak meg, mint a perfekcionizmus, alacsony önértékelés, gyermekkori minták és környezeti tényezők, mint: teljesítménykényszer, versengő munkahelyi kultúra, FOMO állnak. 

Munkamánia: amikor a munka már nem csak a munka – jelek, amikre érdemes figyelni

A mai társadalomban a munka nem csupán a megélhetés forrása: sokak számára az önmegvalósítás és a siker egyik legfontosabb terepe. Vannak azonban, akiknél ez az elkötelezettség veszélyes mértéket ölt, és a munka a mindennapok minden területét uralni kezdi. A jelenséget munkamániának – vagy munkaalkoholizmusnak – nevezik. Ilyenkor az érintett képtelen leállni: hétvégén, éjszaka vagy akár szabadság alatt is dolgozik, sokszor akkor is, ha nincs rá valós szükség. Ez a kényszer hosszú távon nemcsak lelki és testi egészségügyi gondokat okoz, hanem gazdasági következményei is súlyosak.
A munkamánia mögött legtöbbször összetett okok állnak. Pszichológiai oldalról gyakran perfekcionizmus, megfelelési vágy, alacsony önértékelés vagy gyermekkori minták húzódnak meg. Külső környezetként pedig a versengő munkahelyi kultúra, a folyamatos teljesítményelvárások és a társadalmi nyomás erősítik a problémát. A „FOMO” – vagyis a kimaradástól való félelem – is hozzájárulhat: sok munkafüggő még szabadság alatt is e-maileket néz, hívásokat fogad, nehogy lemaradjon valamiről.

Magyarországon a reprezentatív felmérések alapján a munkafüggők aránya 5–6 százalék, vagyis körülbelül 230–280 ezer embert érint. A nemzetközi átlag ennek több mint a duplája (14,1%), különösen Japánban, Dél-Koreában és az Egyesült Államokban magas a számuk. Hazánkban leginkább a vezetői pozíciókban dolgozók, a magasabb végzettségűek és a szellemi munkát végzők érintettek, különösen az egészségügyben, az oktatásban és a pénzügyi szférában.
A túlmunka szabályozott, de a statisztikák szerint nálunk viszonylag kevesen dolgoznak extrém sokat: a 15–64 évesek 2,4 százaléka tölt rendszeresen heti 49 óránál többet a munkahelyén, ami az egyik legalacsonyabb arány az EU-ban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkamánia ne lenne jelen: a probléma sokszor láthatatlan, mivel nem a ledolgozott órák száma, hanem a kényszeres, leállni nem tudó hozzáállás a meghatározó.

A munkavállalók mellett kiemelten fontos a vállalkozók szemszöge is, ugyanis náluk hasonló, vagy talán még nagyobb az esély a munka-élet egyensúly elvesztésére, ezért erről a témáról egy kaposvári vállalkozót, Asztalos Szilviát kérdeztük, aki több mint húsz éve dolgozik a versenyszférában, és párja is hasonló módon vállalkozó. Úgy véli, a munkamánia egyfajta kényszerként jelenik meg azoknál, akik saját vállalkozást visznek: fejben gyakran otthon is dolgoznak, gyakorlatilag soha nem állnak le. Ahhoz, hogy fejlődni tudjanak és versenyben maradjanak, sokszor nem ér véget a munkaidő délután négykor. Kiemelte, hogy a versenyszférában folyamatosan a legjobbat kell nyújtani, ami nem mindig valósítható meg kizárólag munkaidőn belül, ezért sokan túlvállalják magukat, munkamániássá válnak, és idővel kiégnek. Hozzátette: a vállalkozók világában igaz a mondás, hogy „aki kimarad, az lemarad”, így az egyensúly megteremtése rendkívül nehéz, tudatos odafigyelést igényel.

A munkamánia következményei nemcsak egyéni szinten jelennek meg. A hosszú távú túlhajszoltság rontja a munka minőségét, növeli a hibázási arányt, csökkenti az innovációt, és hozzájárul a kiégéshez. A gazdaságban ez fluktuációhoz, termelékenységcsökkenéshez és megnövekedett egészségügyi kiadásokhoz vezethet. Bár sokan erényként tekintenek a „kemény munkára”, a kényszeressé váló munka valójában alattomosan rombol: előbb a testi-lelki egészséget, aztán a magánéletet, végül pedig a teljesítményt is felemészti.”