Nagy István 
Brüsszel háborúra készül, de Magyarország a béke oldalán marad – jelentette ki miniszterelnök úr minap.
A magyar vezetés nem csak beszél a békéről, hanem tesz is érte. Tudatában vannak annak, hogy a béke sorsát nem mi döntjük el, de Magyarország szerepe nem lebecsülendő.
Egyrészt, van valaki, aki a békés megoldást tartja jónak annak ellenére, hogy szövetségeseinek zöme háborút akar. A világ népei nem vakok, a magyarok békeakarata rokonszenvet vált ki.
Másrészt, a magyar kormány szembenállása az EU háborús köreivel folyamatosan jelzi Európa vezetőinek, hogy van más megoldás. A háborúhoz való viszony tulajdonképpen az EU lényegét érinti. Ily módon a magyar politika jelzés, felszólítás az európai együttműködési rendszer megújítására is.
A Munkáspárt három éve ment ki először az utcára és hívta fel az embereket, hogy mondjunk nemet a háborúra. Nem azért mentünk, mert a kormány is hasonlókat mondott. Nem pillanatnyi babérokért tettük, még csak nem is azzal a reménnyel, hogy majd 2026-ban ránk fognak szavazni az emberek. Tudjuk, hogy a választást más dolgok befolyásolják. Mi nemet mondtunk a háborúra, mert nem akarunk meghalni, és főleg nem akarjuk, hogy gyermekeink váljanak áldozattá. Nem akarunk pusztítást, élni akarunk, építeni, gyarapodni.
Brüsszel háborúra készül. De melyik Brüsszel? Brüsszel nem csak az EU központja, itt van a NATO főhadiszállása is!
Az EU és a NATO nem azonos, de ne feledjük: 23 ország egyszerre tagja a NATO-nak is, az EU-nak is! Köztük Magyarország is!
Brüsszelből lehet kettő, de kapitalizmus csak egy van. A NATO is, az EU is azért jött létre, hogy Európában, sőt a világban őrizzék és gyarapítsák a tőke, a pénz uralmát.
Ehhez odahaza meg kell akadályozni minden társadalmi robbanást, a forradalomnak még a közelébe se szabad érni. Nemzetközi téren pedig el kell fojtani mindent, ami az európai-amerikai tőke uralmát veszélyezteti, a kapitalizmus elleni általános támadásról már nem is beszélve.
Ez a tőke közös érdeke, és mindegy, hogy német, olasz, amerikai, máltai vagy magyar tőkéről van szó. Vannak eltérő érdekek is, amelyek az egyes országok helyzetével, történelmével függenek össze. Ezek az érdekek mindig ütköznek egymással, de válságok idején súlyos konfliktus is létrejöhet. Most úgy tűnik, hogy az eddigi mechanizmusok nem jók a konfliktusok kezelésére, újak pedig még nincsenek.
A közös cél a pénz uralmának megmentése, de a receptek eltérőek. A liberálisok mindent fel akarnak számolni, ami a tőke uralmát zavarja és egy nagy tőkésvállalattá változtatni Európát. A transznacionális vállalatok ebben támogatják őket.
A konzervatívok szerint a liberalizmus nem megoldás. Nem szabad engedni, hogy a piac, vagyis a transznacionális vállalatok döntsenek el mindent. Ezt viszont csak erős nemzetállamok tudják megtenni.
Az EU lecövekelt a liberális recept mellett. A korábbi szocialista országok vagy eleve a konzervatív út mellett vannak, vagy ingadoznak a kettő között.
Trump receptje az államkapitalizmus. Az erős amerikai állam gatyába rázza a piacot, megregulázza azokat, akik a saját profitjuk érdekében az egész rendszert kockáztatják. Az EU-nak megmondta, hogy megmenti az európai kapitalizmust, feltéve, ha hajlandók alárendelni magukat az amerikai akaratnak.
Az EU többsége kivár. Abban bíznak, hogy a trumpi idők elmúlnak, és a világ visszatér a liberális kapitalizmushoz.
Az EU és a NATO között nem ellentét, hanem munkamegosztás van. Az EU most a háborút akaró „rossz fiú”, a NATO a béke érdekében elrettentő erőt építő „jó fiú.”
A NATO játssza a védelmi szervezetet, noha sohasem volt az. Az USA és a NATO nem abban ért egyet, hogy Oroszországgal meg kell egyezni, hanem abban, hogy az atomháborút el kell kerülni, mert annak a végkimenetele bizonytalan.
Minden más, ami az atomkonfliktus szintje alatt van, mehet! Ennek alapján gyarapodnak a NATO-struktúrák Kelet-Európában, óriási hadgyakorlatok folynak, felkészítik Kelet-Európát egy esetleges háborúra.
Ukrajna a végrehajtó ebben a tervben. Nem kell európai katonát küldeni a frontra, hulljanak az ukránok! Fegyvert adunk, amennyi belefér! De nem a NATO ad, hanem az EU.
Amíg tart a háború, otthon be lehet fogni az elégedetlenkedők száját. Szélsőségesnek lehet nyilvánítani mindenkit, aki nem akar háborút, le lehet őket csukni, ki lehet őket irtani.
Össze lehet tákolni az európai egyesült államokat, hiszen minden, ami közös, legyen az közös hadipar, hadsereg, külpolitika a közös állam felé löki Európát. A közös hadipari fejlesztések pedig nem elválasztják az EU-t Amerikától, hanem sokkal inkább integrálják az amerikai rendszerekbe.
Trump is tudja, hogy három nap van az égen, az amerikai, az orosz és a kínai. Most azt akarja megakadályozni, hogy az orosz és a kínai eltakarja az ő napját. Ha kiegyezik Oroszországgal. elkerülhető az atomháború, megelőzhető, hogy Oroszország visszatérjen a szocializmushoz vagy akárcsak a kínai modellhez.
A nyugat igazából a kínai naptól fél, mert erejét nem csak a gazdasági siker adja, hanem az, hogy az emberi együttélés más útját mutatja fel, a kínai sajátosságú szocializmust. De talán éppen ez húzza keresztül Brüsszel terveit. Mindkét Brüsszelét!
About the Author
Kós Zoltán 
