Kós Zoltán 
"...A mozgósítás, a katonai nyilvántartás és a kiképzés minden lépése érthető módon érzékeny pont a társadalom számára...."
„Ukrajnában az elmúlt héten ismét a sorozási korhatár csökkentésének témája uralta a médiát és a közbeszédet. A sajtóban több katonai szakértő is nyíltan beszélt a lehetőségről. Egyesek szerint hamarosan a 23 évesek is a lövészárokban találják magukat, mások már a 16–18 éves fiatalok mozgósítását javasolják. Érdekes és kissé ironikus is, hogy mindez azután történik, hogy a hatóságok engedélyezték a 22 év alatti fiatalemberek számára, a külföldre utazás lehetőségét.
Olyan tiszt is van, aki tisztában van vele, hogy a mozgósítási korhatár csökkentése és szigorítása zsákutca, hisz mi értelme van még további mondjuk 2 millió felkészületlen embert mozgósítani, ha 1,8 millió közülük egy héten belül dezertál? Rendszerszintű változások kellenek a hadseregben, állítják sokan.
A történelem azt igazolja, hogy a háborúkat többnyire a fiatalok vívják, akik fizikailag és mentálisan is alkalmasak a feladatra. A második világháború idején a szovjet hadsereg döntő része 18-30 év alattiakból állt. A jelenlegi nyugati hadseregek átlagéletkora ezzel szemben 28 év körüli, míg Ukrajnában és Oroszországban a katonák 42–45 évesek, ami már nemcsak fizikai, de pszichológiai korlátot is jelent, érvelnek többnyire a hadsereg soraiban lévők.
A gyakorlatban azonban ennél minden sokkal bonyolultabb és rémisztőbb. A fiatalok hadrendbe állítása további társadalmi feszültséget, tiltakozást és családi tragédiákat okozhatna. Képzeljük csak el a szülők lelki állapotát, amikor elviszik a gyerekeiket a frontra. A mozgósítás, a katonai nyilvántartás és a kiképzés minden lépése érthető módon érzékeny pont a társadalom számára. Emellett Ukrajna anyagi, műszaki és logisztikai korlátokkal is küzd: a fiatal katonáknak ruhát, fegyvert, élelmet, kiképzést és fizetést kellene biztosítani, minden új egységet ellátni a szükséges fegyverekkel. Mindez komoly gyakorlati akadályt is jelent.
A demográfiai helyzet is drámai: Ukrajna lakossága folyamatosan csökken, a demográfusok szerint a folyamat megfordítása szinte lehetetlen. Ha a tendencia folytatódik, 50–100 év alatt az ország korábbi lakosságának kétharmada is eltűnhet. Ez hosszú távon azt jelenti, hogy a szolgálatra alkalmas katonai állomány pótlása egyre nehezebb lesz.
Sajnos, egy háború nem az a hely, ahol a humanizmus uralkodik. Ezért félő, ha sürgető szükség lesz rá, és másképp már nem lehet, a lövészárkokba kényszeríthetik akár a 23, sőt a 18 éveseket is. Az interneten terjedő prognózisok “megnyugtatásként” igyekeznek hangsúlyozni, hogy ez csak akkor következik be, ha a háború nem ér véget a közeljövőben. Ez az egyik legfenyegetőbb perspektíva, amivel a fiatal generáció szembesülhet.
Azt remélem, hogy Ukrajnának sikerül megtalálnia a módját a front támogatásának anélkül, hogy nagyon fiatal felnőtteket kellene a harcba küldenie. Abszolút pacifistaként azért imádkozom naponta, hogy egyezzenek ki a szembenálló felek és legyen végre béke. Mert ez az egyetlen esély arra, hogy a fiatalok ne essenek áldozatául egy olyan háborúnak, amelyből csak vesztesen kerülhetnek ki.
Fotó / Eredeti írás: KISZó
About the Author
