A hatóságok nem adják fel a zsarolási rendeletet, amellyel meg akarják akadályozni a karok újabb blokádjait – Szerbia

Emlékeztetünk arra, hogy a szerb kormány idén márciusban módosította a rendeletet , válaszul a felsőoktatási intézmények blokádjára, ami a felsőoktatásban dolgozók bérének drasztikus csökkenéséhez vezetett, amelyet a karokon megkezdett órák és vizsgák után térítettek vissza nekik.

A vitatott rendeletről nemrégiben találkozott Đur Mazut miniszterelnök és a Belgrádi Egyetem karainak dékánjai, akik ismét a miniszterelnök elé tárták a rendelet abszurditását, és válaszul azt a jelzést kapták, hogy az év végén megvitatják azt.

Az ülésen részt vevő dékánok egyike szerint Macut nem volt elég konkrét a fent említett cikkely eltörlésével kapcsolatban.

– Ebben az irányban beszélt, de nem világosan, félreérthetetlenül és feltétel nélkül. Emlékeztetettünk rá, hogy a kezdeményezést az általános törvény anyagi és formai hiányosságai, a rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló korábbi megbeszélések, valamint a nemzetközi és hazai tudományos kutatási projektekre való jelentkezés és részvétel során annak alkalmazása okozta problémák miatt nyújtottuk be alkotmányossági értékelésre – mondja a Danas interjúalanya.

Emlékeztetnek arra, hogy az összes kulcsfontosságú állami egyetemet blokkolták, és a tanítás hónapokra szünetelt. Egyes állami karokon a távoktatás és az élő előadások fokozatosan helyreálltak június végén.

„Számos kormányzati intézkedés a kutatás és az oktatás területén ezenkívül beavatkozott a karok intézményi autonómiájába és megsértette az akadémiai szabadságjogokat, különösen az oktatói és kutatói személyzet fizetésének ideiglenes csökkentése és a tudományos kutatási munkára szánt munkaidő korlátozása” – áll az Európai Bizottság jelentésében.

E szöveg megjelenéséig a Kormány és az Oktatási Minisztérium nem reagált Danas azon kérdésére, hogy vajon megváltozik-e az a rendelkezés, amely heti öt órára csökkenti a főiskolákon és egyetemeken folyó tudományos kutatómunkát, és visszatér-e a korábbi megoldás, amelyben 40 órás munkahétenként 20 órát biztosítanak a tudomány és az oktatás számára.

Marina Milenković, a Szerbiai Oktatási Unió Felsőoktatási Bizottságának elnöke szerint a szakszervezet már tiltakozott a szabályozás ellen, amely lehetetlenné teszi a karokon oktatók és munkatársak előléptetésére vonatkozó kritériumok elérését a tudományos, kutatási és oktatási órák számának így meghatározott arányával.

– Időközben kértünk egy találkozót az oktatási miniszterrel, mert júliusban ígéretet kaptunk arra, hogy nemcsak ezeket az órákat fogják megvitatni, hanem az együtthatókat is, mivel a szerbiai minimálbér emelése miatt a legmagasabb és a legalacsonyabb végzettségűek fizetése közötti arány még jobban csökken. A főiskolai bérek csökkenése még hangsúlyosabb lesz, ha a minimálbér emelkedik. Továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy 2026 januárjától kezdődően a bérszámfejtés alapjait egyenlősítsék, mert a mi alapunk alacsonyabb, mint az iskolákban tanítóké, ami diszkrimináció a felsőoktatással szemben. Tehát a rendeletben említett órákon túl ezeket a dolgokat is meg kell vitatni – mondja Milenković.

Vladimir Mihić, az újvidéki Filozófiai Kar professzora úgy véli, hogy a rendeletet nem fogják megváltoztatni.

– Amióta Dejan Vuk Stankovićot miniszternek nevezték ki, valamiféle visszaélésszerű viszony alakult ki az Oktatási Minisztérium és az egyetem között, és aki tapasztalt már ilyet, az tudja, hogy a visszaéléseket elkövetők nem adják fel, ha engedményt teszel, hanem éppen ellenkezőleg, egyre agresszívebbek lesznek. Itt történt az első lépésben a hiba. A karok, elkerülve az erősebb nyomást, azt hitték, hogy bizonyos intézkedésekkel megnyugtatják a minisztériumot, és az elkezd majd tárgyalni az egyetemekkel – mondja Mihić.

Szerinte a Rendelet egy zsarolási viszony példája, amellyel a minisztérium most azt üzeni a felsőoktatásban dolgozóknak, hogy ha bármikor abbahagyják az oktatást, akkor a tudományos munkáért 12,5 százalékos bért kapnak, míg a vitatott rendelkezés törlésével az állam köteles lenne a fizetés 50 százalékát fizetni.

Amikor arról kérdezték, hogy a tanításra és a tudományra fordított óraszámok megváltozott aránya megzavarja-e a felsőoktatásban dolgozók munkáját, a Kémiai Kar dékánja, Goran Roglić így válaszol: „Úgy viselkedünk, mint korábban.”

– Nincs meg az a luxusunk, hogy a rendelet szerint járjunk el. Az egyik ok egzisztenciális, mivel a szakmák kiválasztásának kritériumai továbbra is elsősorban a tudományos termeléshez kapcsolódnak. Nem tudunk napi egy órát sem tudományt végezni. Talán rendes professzorok, de természetesen nem fognak. A második ok tudományos, mert tudomány, cikkek olvasása, az aktuális események követése és a kutatásban való részvétel nélkül gyakorlatilag stagnál az ember. Ma nem lehet ugyanazokat a dolgokat tanítani, mint öt, tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt. Ezért nincs meg az a luxusunk, hogy azt mondjuk: „heti öt órát fogunk tudományt tanulni”, mert akkor nem tudnánk előrelépni, és a diákok elavult ismereteket kapnának, ami értelmetlenné tenné a tanári munkánkat – mutat rá Mihić.

Arra a kérdésre, hogy a rendelet módosítása után újraosztották-e az alkalmazottak munkaidejét, azt mondja, hogy ez azt jelentené, hogy a tanárok kétszer annyi időt töltenének az egyes órákra való felkészüléssel, mint korábban.

– De ez abszurd, mert mit is kellene előkészítenünk, ha nincs időnk valami újításra az előadásainkon? Ez a rendelkezés csak fiktív, mert biztosan nem töltünk 35 órát az órákon, ahogy nem töltünk öt órát a természettudományokkal sem. Ugyanaz lenne, mintha azt mondanánk egy orvosnak, hogy öt órát látja el a betegeket, és 35 órát üljön adminisztratív feladatokkal. Lehet így, de akkor az emberek meghalnak, és nem kapnak megfelelő ellátást, és természetesen az orvos ezt nem fogja megtenni, függetlenül attól, hogy mit mond neki valamelyik fickó a minisztériumból. Függetlenül attól, hogy mi van papíron leírva, ugyanazt tesszük, mint korábban. És számukra világos, hogy nincs más út – mondja a Danas beszélgetőpartnere.”