Külön Balaton vármegye: időről időre előkerül a kérdés az országgyűlési képviselőknél, régóta az asztalon vannak a tervek
Kós Zoltán 
Balatoni látkép. Forrás: Németh Levente
„A felvetésnek komoly történelmi előzményei vannak, több mint száz esztendőre nyúlnak vissza. Még napjainkban is megfogalmazódik néha a Balaton vármegye kérdésköre, azaz a Balaton vidékét egy vármegyeként kellene kezelni, állítják néhányan.
A tervezet először Mészöly Gulya (1838-1935) kormányfőtanácsos, a siófoki fürdőtelep megnyitásakor elmondott beszédében hangzott el, majd a 20. század elején az alábbiakat olvashatjuk Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című – máig az egyik legkiválóbb – művében: „A Balaton nem három vármegye tulajdona, hanem a nemzet kincse, sajátos egység”. 1904-re, amikor életre hívták a Balatoni Szövetséget, szintén hasonló alapvetéseket fogalmaztak meg a Balaton vármegye tekintetében.
Majd az 1910-es években megjelent a Balatonvármegye kérdéskörben szólók között egy somogyi illetőségű szereplő is, mégpedig Szupits Dezső (1852-1927) a tabi kerület országgyűlési képviselője.
Elképzelése szerint:
Csinálni kell tehát egy vármegyét, melynek alispánja, szolgabirái, mérnökei és minden szerve a Balatonért volna, a Balatonért dolgozna, egységes irányítással, egységes szellemben. Egy vármegyét, amely mindenestül egyedül a Balatonért volna. Egy Balaton vármegyét, körös-körül a Balaton partján 8-10 km szélességben ki kellene hasítani egy földszalagot annak a három megyének a testéből, és ez a Balaton körül futó földszalag – közepén a Balatonnal – volna az új vármegye, a Balaton vármegye.
Központnak Szupits Keszthelyt jelölte meg, a siófoki főszolgabírónak pedig fontos hatásköröket szánt az elképzelt Balatonvármegyében. A felmerülő terv kapcsán a korszakban záporoztak az érvek és az ellenérvek. Az ellenzők szerint nem érdemes az erős megyei talapzatokat megbontani és egy gyenge vármegyét életre hívni.
Persze a gazdasági érv látszott legerősebbnek:
- A megyék elveszítenék az akkoriban kibontakozó idegenforgalommal bíró tavi településeket is.
- A Balaton vármegye kérdése a két háború közti időszakban, a trianoni békediktátumot követő korszakban némiképp nyugvópontra jutott az erőteljes központosításnak és az összehangolt tó-fejlesztésnek köszönhetően.
A kérdés a második világháború után került ismét terítékre. Zalai Tóth János (1899-1978) építész 1946-ban az egyik szaklapban szintén kifejtette, hogy a Balaton vidékét egy közigazgatási egységként lenne jó kezelni.
A Balaton vármegye kérdéskör az idők során akkor került újból terítékre, nem mástól, mint Zákonyi Ferenc Balaton-kutatótól, amikor az 1970-es évekre – a Kádár-korszak irányított és felduzzasztott balatoni turizmusának köszönhetően – olyan sok ember fordult meg a tó környékén, mely által új, főként igazgatási problémák merültek fel. „Nem lett volna-e jobb a nagy rendezés során, 1950-ben kialakítania huszadik megyét, a Balatonkörüli negyvenkilenc településből? Ha akkor csak sejtjük is, hogy egyszer 12,3 millió külföldi fordul meg nálunk, mint tavaly, a kormányzati szervek talán másképpen döntenek.” – fogalmazott Zákonyi. Az elképzelés a későbbiekben elhalt, még az 1990-es években olvashatunk róla.
Na nem az eredetit, de elérte a célját az egységes balatoni gondolat
A megye, később a vármegyerendszer maradt, de a Balaton, a különböző települési arculatok ellenére valóban nagyobb egységet képez. Ne lepődjünk meg azon, hogy a korábbi korokban a szeretett tó kapcsán még a Balatonvármegye kérdéskör is felmerült. A Balaton mindig is a hazai közgondolkodás középpontjában állt, a jobbító törekvések közül idővel sok megvalósult, s akad, amely időről-időre felvetésként megjelenik. Mindez bizonyítja a Pannon Tenger mindig is fontos és nagy szerepét a magyar történelemben.”
Eredeti írás: KOVÁCS EMŐKE
Fotó: sonline.hu
About the Author
