Mit fog Vučić csinálni Párizsban egy-két órán keresztül?

„Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke bejelentette, hogy ma Párizsba utazik, hogy másfél-két órára találkozzon Emmanuel Macron francia elnökkel az Elysée-palotában , de nem részletezte, hogy pontosan miről fog tárgyalni ilyen rövid idő alatt.

Vučić, aki jó beszélgetésre számít, azt mondja, hogy ma este találkozik a francia elnökkel, és bejelenti, hogy pénteken bejelentheti a nyilvánosságnak – mint mondta –, „a reményét, hogy nyugodtabban és biztonságosabban várhatjuk a következő napokat, hónapokat és a telet”.

Vučić szerda este nem kívánta megnevezni Macronnal folytatott beszélgetésének fókuszát. Már említette a szokásos geopolitikai és regionális kérdéseket, a kétoldalú együttműködést és Szerbia európai integrációját. Majd hozzátette, hogy a találkozó után sem lesz pontosabb, de egy tucat bürokratikus mondatot fog mondani.

Vučić legutóbb idén áprilisban tett hivatalos látogatást Franciaországban, akkor azzal dicsekedett, hogy 26 alkalommal látták egymást, és többször is hajnali 3-ig vagy 4-ig beszélgettek. Ezúttal, legalábbis Vučić szerint, a találkozó rövid lesz, és a nyilvánosság csak azt fogja megtudni, amit elmond nekünk.

Ivica Mladenović, a Le Monde diplomatique szerb kiadásának főszerkesztője és a Sorbonne előadója a Danasnak elmondta, hogy Vučić és Macron párizsi találkozója két olyan elnök találkozója, akik egyre inkább elveszítik polgáraik bizalmát, de a nemzetközi megállapodásoknak és a kölcsönös szívességeknek köszönhetően még mindig próbálják fenntartani magukat.

– Vučić politikai támogatást és pénzügyi lélegzetvételnyi időt keres, mivel Szerbia pénzügyileg a csőd szélén áll: a költségvetés kiürül, a külső adósság növekszik, és Brüsszel kezdi elveszíteni a türelmét amiatt, hogy Szerbia továbbra is folytathat egy három külpolitikai pillérre – az EU-ra, Oroszországra és Kínára – épülő politikát. Ez magával hozza azt, amit egy félgyarmati állam még mindig kínálhat: szerződéseket, engedményeket a francia nagytőkének, ígéreteket és engedelmességet. Párizsban megpróbálja majd megerősíteni a francia Rafale vadászrepülőgépek vásárlását, és biztosítani a francia vállalatok részvételét olyan projektekben, mint a belgrádi expo. Természetesen mindez nem hoz semmilyen, a szerb nép számára előnyös gazdasági fejlődést, hanem a szuverenitás kereskedelmét jelenti a hatalmon maradásért cserébe – jelenti ki.

Másrészt, ahogy mondja, Macron talán még mélyebben el van merülve a politikai mocsárban, mint Vučić.

– Népszerűsége történelmi mélyponton van, a franciák többsége a lemondását akarja, az Ötödik Köztársaság rendszere pedig, amely évtizedekig biztosította a politikai stabilitást, mély válságba kerül, amire az elmúlt 70 évben nem volt példa. Ahelyett, hogy saját országában – amely felett teljesen elvesztette az irányítást – tapasztalt társadalmi elégedetlenséggel foglalkozna, Macron olcsó külpolitikai pontokat keres a perifériális államok vezetőivel való kapcsolatokban, a hazai közvélemény előtt a nemzetközi kapcsolatok fontos tényezőjeként mutatkozik be, kárpótlásul mindazért a megaláztatásért, amelyet az elmúlt hónapokban az őt vazallusaként kezelő amerikai elnöktől elszenvedett – mondja.

Mladenović arra a következtetésre jut, hogy két, egymást tükröző politikai rendszer találkozik Párizsban, egy balkáni és egy európai, mindkettő a médiaellenőrzésen, a rendőri elnyomáson és a demokrácia látszatán alapul.

– Macron a kamerák előtt mosolyogva és támogatva fogja Vučićot, cserébe pedig szerződéseket és biztosítékot kap arra, hogy Belgrád engedelmes marad az európai politika keretein belül. Sem egyik, sem másik nem fog arról beszélni, hogy mi aggasztja valójában a társadalmi többséget Franciaországban és Szerbiában is, a növekvő társadalmi nyomorról, a korrupcióról és az emberek egyre gyengébb vásárlóerejéről. Mert mind Macron, mind Vučić ugyanabból a politikai cinizmusból él, vagyis abból az elképzelésből, hogy figyelmen kívül hagyhatod az embereket, ha a nagytőke és a külföldi hatalmi közvetítők támogatását élvezed – mutat rá Mladenović.