The Gazprom-branded “Dayton” fuel station stands in front of the NIS administrative headquarters in New Belgrade on 24 November 2025, as the company faces U.S. sanctions deadlines and Serbia seeks to safeguard its energy stability while negotiating the future ownership of its main oil and gas operator. //DAKICSPASA_sipa.3490/Credit:Spasa Dakic/SIPA/2511242049,Image: 1054424105, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: no, Credit line: Spasa Dakic / Sipa Press / Profimedia
„A Külföldi Vagyonkezelési Hivatal (OFAC), Szerbiában ismertebb nevén a Külföldi Vagyonkezelési Hivatal (OFAC), nem adott ki engedélyt Szerbia olajellátására, ami a finomító működésének leállítását jelenti. John E. Smith, aki 11 évet töltött ebben az intézményben, és 2015 és 2018 között volt a vezetője, az N1-nek beszélt erről a döntésről, a teljes washingtoni döntéshozatali folyamatról és arról, hogyan is működik valójában az OFAC.
N1 : A legfrissebb hírünk az, hogy Vučić elnök kijelentette, hogy nincsenek pozitív hírek az Egyesült Államokból. Szerbia nem kapott engedélyt az OFAC-tól az olajszállítások folytatására. Meglepte Önöket ez a döntés? Végül is ez az 54. nap a szankciók bevezetése óta. Januártól októberig szerezték meg az engedélyeket, de októberben leállították őket.
„Nem vagyok meglepve. Sőt, azt hiszem, az amerikai kormány hihetetlenül türelmes volt a szankciók szempontjából, és egy ideig visszakozott. Ez nem csak az OFAC döntése. Ez az egész amerikai kormány döntése, az „egész kormányzat” döntése, amely a Fehér Házból és a Külügyminisztériumból származik, de hivatalosan a Pénzügyminisztérium, vagyis az OFAC hozza meg a döntést. Általában, amikor az OFAC és az amerikai kormány szankciókat vet ki, körülbelül három hónapot, gyakran akár hat hónapot is biztosítanak a vállalatoknak vagy kormányoknak, hogy megváltoztassák viselkedésüket egy olyan elv alapján, amely fontos az Egyesült Államok számára. Itt az Egyesült Államok gyakorlatilag 11 hónapot adott a probléma megoldására. És azt hiszem, ez a döntés egy döntés kikényszerítésére szolgál – egy eladás vagy más eladósodottsági szint csökkentése/tulajdonlásból való kilépés kikényszerítésére.”
N1: És ahogy említette, 11 hónapig tartott. Meglepte, hogy ilyen hosszú határidőt kapott a szerb kormány? Másrészt meglepte, hogy a szerb kormány semmit sem tett ez ügyben, csak egy „ülni és várni” megközelítést alkalmazott?
„Tehát két dolog történt. Először is, nyilvánvalóan nagy változás történt az Egyesült Államok kormányában. A Biden-kormányzat januárban, közvetlenül Biden elnök hivatalba lépése előtt vezette be ezeket a szankciókat. A Trump-kormányzat hivatalba lépése után más megközelítést alkalmazott, és számos tekintetben megpróbált tárgyalni, együttműködni Oroszországgal. És csak októberben vezette be a Trump-kormányzat első jelentős szankcióit Oroszország, és különösen az orosz energiaipar ellen, amikor szankcionálta a Rosneftet és a Lukoilt. Ez annak a jele volt, hogy a Trump-kormányzat végre úgy döntött, hogy szigorítja álláspontját az orosz energiával kapcsolatban. Tehát volt egy bizonytalansági időszak azzal kapcsolatban, hogy mit fog tenni a Trump-kormányzat. A második dolog, amit el kell mondanom, az az, hogy nem tudom, mit tehetett vagy nem tett a szerb kormány. Tudomásom szerint tárgyalhattak volna, de az orosz kormány talán nem gondolta komolyan a tárgyalásokat, amíg a kérdést „kényszerítették nyílttá”. Most a kérdés kényszerült nyílttá válni.”
N1: Most az elnöktől halljuk, ugyanazon a konferencián, hogy az oroszok nem akarják eladni a NIS-t. Mi a helyzet ezzel Szerbiával az Ön szemszögéből? Úgy értem, Szerbia valószínűleg át akarja venni, és valószínűleg kénytelen is lesz átvenni a NIS-t. De Vučić elnök azt is mondta, hogy jelentős összeget adna az oroszoknak a NIS-re. Gondolja, hogy az amerikaiak aggódnak amiatt, hogy ez a pénz Moszkvában köthet ki, és finanszírozhatja az ukrajnai háborút is?
„Igen, Washington aggódna emiatt. Azt hiszem, az amerikai kormány szempontjából az ilyen jellegű kényszerbefektetések esetében az általános megközelítés az lenne, hogy az orosz vállalatokhoz tartozó pénzt befagyasztott számlára helyezzék, és ne tegyék elérhetővé az orosz vállalatok számára, amíg a szankciókat fel nem oldják. Nem úgy hangzik, mintha ezt akarnák az oroszok. Nem meglepő módon – nem akarják, hogy a pénzüket befagyasztsák. Ezért megpróbálják majd a lehető legjobb megállapodást kiharcolni. És a szerb kormányon múlik, hogy komoly tárgyalásokat folytasson az OFAC-kal, mert az amerikai kormány nem fogja jó szemmel nézni, ha jelentős összegű pénz áramlik Oroszországba.”
N1: És pontosan mik azok a – mondhatni – „vörös zászlók”, amelyeket az amerikai kormány, az OFAC és a Külügyminisztérium figyel, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a pénz nem Oroszországba kerül, hogy nem finanszíroz bizonyos struktúrákat, és hogy Moszkva nem gyakorol-e tényleges ellenőrzést felette?
„Azt hiszem, most soroltad fel a vészjelzéseket. Először is, látni akarják, mi történik a pénzzel. Az amerikai kormány általában azt szeretné, ha a pénzt egy befagyasztott bankszámlára helyeznék el Szerbiában, Európában vagy Oroszországon kívül, azzal a világos kikötéssel, hogy a pénzt a szankciók feloldásáig befagyasztják.”
A teljes interjút az N1 portálon olvashatja.”
Eredeti írás: N1
Fotó forrása: nova.rs
