„Tudom, mennyire nem vagyok kedvenc karakter Washingtonban, Brüsszelben, Moszkvában”: Vučić olyan, mint egy levél a szélben. Nincsenek testvérek, nincsenek barátok.

Kövess és lájkolj minket:

„Mi állt Aleksandar Vučić elnök és fehér világbeli barátai útján? Most azt mondja, hogy „sem a zágrábiak, sem a washingtoniak, de még a moszkvaiak sem kedvelik”. De, mondja, ezért „legbüszkébb”. Mindannyian „kedves barátok” voltak tegnapig, de az elnök tudja, hogy tűz ég a lába alatt, és hogy többé nem adhatja el Szerbia polgárainak egy olyan nagy államférfi történetét, aki „testvéri barátságokat” ápol a külföldi tisztviselők között. Ezért a darab folytatódik, és szerepet vált.

Vučić a közösségi hálózatokon keresztül jelentette be magát, és azt mondta a polgároknak, hogy „tudja, hogy nem a kedvenc karakterük”, de ezért „a legbüszkébb”.

„Tudom, hogy mennyire nem kedvelnek sem a zágrábiak, sem a szarajevóiak, sem a podgoricaiak, sem a pristinaiak. Tudom, hogy mennyire nem vagyok kedvenc karakter sem Washingtonban, sem Brüsszelben, sem Moszkvában, sem itt, sem ott. De meg kell érteniük, hogy mindezek miatt én vagyok a legbüszkébb” – mondta többek között.

„Ezért indultam a választásokon, ezért kaptam meg az emberek támogatását és bizalmát, hogy vigyázzak az országomra, a népemre, a polgáraimra, és ezt a jövőben is folytatni fogom” – mondta Vučić.

Így az elnök ismét reklámot csinál magának, eltávolodva azoktól a „barátságoktól”, amelyekkel korábban hencegett, és szükség szerint szerepeket vállalva. Most minden polgár önfeláldozó elnökét játssza. És hogy Aleksandar Vučićnak valójában hány barátja van a fehér világban, azt a szerbiai olajipar esete mutatja legjobban. A válság, amelyben Szerbia van, pontosan Vučić számításainak és annak köszönhető, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök iránti hízelgést Szerbia érdekei elé helyezte.

Van egy „kedves török ​​barát” is, aki a Törökország által Koszovóba szállított drónok miatt szűnt meg az lenni. Így Recep Erdoğan „csalódást” okozott.

Donald Trumppal sem ment jól a dolog, bár Vučić igyekezett más képet mutatni magáról a nyilvánosság előtt. Az ENSZ-ben nem szerepelt azon a 145 államférfi listáján, akikkel Trump beszélt. Érdemes felidézni azt a diplomáciai botrányt is, amikor Vučićot nem engedték részt venni a floridai republikánus konvención.

Az Európai Unió is megváltoztatta a játékszabályokat, és naponta érkeznek üzenetek arról, hogy a korrupciót és az erőszakot többé nem fogják tolerálni.

Valójában kiderült, hogy Aleksandar Vučić vezette Szerbiának nincs igazi szövetségese, pláne barátja. És mindezt az elnöknek „köszönhetjük”, az árát pedig természetesen a polgárok fogják megfizetni.

Bár holnapig sorolhatnánk Vučić elnök nemzetközi szintű baklövéseit és hibáit, az több mint egyértelmű, hogy Vučić és bárki között valójában nincsenek jó diplomáciai kapcsolatok.

És arra is emlékezni fogunk, hogyan „gondoskodik az elnök a polgárairól”, ahogy a videóüzenetben kijelentette.

Fenyegesse az embereit.

Több mint egy éve tartanak tüntetések Szerbiában az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlása miatt, amelyben 16-an meghaltak és egy nő súlyosan megsérült. Szerbia elnöke folyamatosan sértegeti, megalázza és fenyegeti azokat a polgárokat, akik nem a „chaci”, azaz a támogatói.

Amikor Užice lakosainak tengere utcára vonult, és közölte Vučić elnökkel, hogy nem helyeslik politikáját, az elnök „agresszív, arrogáns blokádőröknek” nevezte őket.

Amikor a diákok gyávaságnak nevezték, mert nem írt ki választásokat, sértésekkel támadt, és „hazugoknak és szélhámosoknak” vádolta őket. Az N1 és a Nova Ustasas újságíróit is emlegette, és mindent megtesz a szabad média elnyomása érdekében. A niši RTS tudósítóját és a városi diáktüntetésekről tudósító riportert „idiótának” nevezte.

Bár Vučić azzal dicsekszik, hogy mindent tud és maga is meg tudja csinálni, azt biztosan nem tudja, hogy a közérdeklődésre számot tartó információkról és a médiáról szóló törvény értelmében az újságírók kötelesek a nyilvánosságot igazmondóan, időben és átfogóan tájékoztatni minden közérdeklődésre számot tartó eseményről, és nem szabad zsarolásnak és nyomásgyakorlásnak kitenni őket, bárhonnan is érkezzenek, valamint azt, hogy senkinek sincs joga sértegetni, becsmérelni az újságírókat, vagy bármilyen módon akadályozni őket szakmai munkájukban.

Mivel így „gondoskodik a polgárokról”, mindenkinek jobb lesz, ha ezt abbahagyja.

***”

Eredeti írás: Milica Božinović
Fotó forrása: nova.rs

Kövess és lájkolj minket:

About the Author

Kós Zoltán

Author

View All Posts