Nagy István 
Kitört az ellenforradalom! – hívott fel valaki hétfő reggel, szinte sírva. Más valaki, sajnálatosan egy fiatal, közölte, hogy a „Munkáspárt elvesztette a nép támogatását”, ezért ő kilép a pártból.
Tisztázzunk egy pár dolgot! Semmilyen ellenforradalom nem történt. A Fidesz alatt nem a nép uralkodott, hanem a tőke.
A magyar emberek nem a kapitalizmus és a szocializmus között választottak, hanem a kapitalizmus két típusa között. Nem rendszert váltottak, hanem a tőkésosztály egyik csapata helyébe egy másikat hoztak.
A Munkáspárt sohasem gondolta, hogy ezen a választáson győzhetnek a szocializmus erői. Felmutattuk az új közösségi társadalom alternatíváját, bízva abban, hogy az emberek előbb vagy utóbb megértik.
A Szolidaritás Pártja-Munkáspárt koalíció 58 egyéni jelöltet tudott állítani. Az emberek bizalommal fogadták, és ez nagy dolog. Nem elég a sikerhez most, de kapaszkodót, biztatást jelent a jövőre nézve.
Április 12-én nem mi vesztettünk, hanem a magyar tőkésosztály egyik csapata vesztett a másikkal szemben. Nem kétségbe esni kell, hanem tovább dolgozni.
Orbán Viktor vesztette el a háborút. Nem a tiszásokkal szemben. A multinacionális tőkével és az őket megtestesítő EU-val szemben.
Orbán úgy gondolkodott, mint Széchenyi vagy Batthyány 1848-ban. Úgy vélte, hogy a megerősödött magyar nemzeti tőke partnere lehet a német és francia tőkének, s általában a multiknak.
A nyugati tőke azonban nem partnert, hanem konkurenciát, sőt ellenséget látott bennük. A nemzeti tőkés út sikere a multik európai, sőt világuralmát veszélyeztette. Ezért döntöttek úgy, hogy a „gyarmatok lázadását” le kell törni, bármi áron. Szó se lehet partnerségről, nemzetek Európájáról, meg hasonlókról.
Orbán azt gondolta, hogy a válságok megviselték az EU-t, és a vereségek után az EU kész lesz kiegyezni a magyar tőkével. Nagyjából úgy, ahogy az osztrák arisztokrácia a poroszoktól elszenvedett vereség után 1867-ben kiegyezett a magyar arisztokráciával. De nem ez történik most. A német-francia tőke ezer sebből vérzik, de még nem vérzett el. Sőt!
Orbán arra számított, hogy Amerika támogatása leállíthatja az EU lépéseit a nemzeti tőkés út leverésére. Nem ez történt! Április 12-én valójában a trumpi Amerika is vereséget szenvedett.
Orbán bízott abban, hogy a háború fenyegetése, a függetlenség elvesztésének réme nemzeti egységbe forraszthatja a magyarokat. Nem ez történt! A Fidesz küzdelme nem vált a magyar nép nyugatellenes szabadságharcává.
Miért nem? Az illúziók miatt, amikhez évtizedek óta ragaszkodnak. Sokan féltek attól, hogy Orbán miatt nem mehetnek dolgozni nyugatra, nem utazhatnak. Még mindig abban az illúzióban éltek, hogy úgy fogunk élni, mint a németek vagy az osztrákok. Behunyták a szemüket, nem akarták látni, hogy már a németek és az osztrákok se élnek úgy, mint régen.
Orbán nem a kapitalizmust akarta legyőzni, hanem a szocializmust. Élete nagy sikerének tartotta a tőkés rendszerváltást, amiben az idők múlásával a saját szerepét is egyre nagyobbnak látta. A folytonos „kommunistázás” saját csapatát erősíthette, de sok embert a másik táborba lökött.
Nem örülünk a Fidesz vereségének, de nem vesszük magunkra. Nem mi voltunk hatalmon, hanem ők. Sokszor és sok mindenért bíráltuk őket, de figyelmen kívül hagyták.
De nem örülünk a vereségüknek és a tiszások győzelmének sem. Minden döntésnek ára van, a mostaniért is fizetni fogunk.
A Fidesz elment a falig. Adhattak volna többet a népnek, de az már nem kapitalizmus. Elvehettek volna többet a nagytőkétől, de ez sem megy a kapitalizmusban. Szakíthattak volna az EU-val, sőt a NATO-val, de az is túllépett volna a kapitalizmus határain.
A Tisza nem a magyar valóság szülötte. A multinacionális tőke, az EU kreálta. Azért hozták létre, azért pénzelték, hogy az ő érdekeiket szolgálják. A Tisza feladata, hogy megtisztítsa a multinacionális tőke előtti utat. Ne legyenek nemzeti korlátok, ne legyen államosítás, ne legyen árstop, rezsicsökkentés. Sőt, ne legyen magyar nemzet se! A függetlenség pedig azt jelentse, hogy önként és dalolva teljesítjük a nyugat parancsait.
Mi pedig imádkozhatunk, hogy az új hatalom ne tiporjon el mindent, ahogy Zelenszkij Ukrajnában, vagy Tusk Lengyelországban teszi.
Tudom, hogy ezt sokan nem hiszik el. A választások előtt se hitték el. 1990-ben is milliószor elmondtuk, hogy ne szavazzatok a rendszerváltásra. A szocializmusnak voltak hibái, de a népnek többet adott, mint bármilyen kapitalizmus. Nem hitték el. Most sokan szidják a kapitalizmust, de ahogy Hofi Géza mondta, ha „elszabtuk, hát elszabtuk, utána már szabhatjuk.”
Most is mondtuk, hogy a Fidesz kormány sok rosszat csinál, de legalább rend van, háborúban se vagyunk, és alapvetően nem élünk rosszul. Ne dobjuk el, főleg, ha tudjuk, hogy a liberálisok, a Hornok és Gyurcsányok egyszer már a tönk szélére juttatták az országot.
Ez a választás nem a szocializmusról szólt. A tiszások most bemesélték a magyar népnek, hogy Magyarország bajaiért nem a kapitalizmus a felelős, hanem egyedül Orbán és a Fidesz. Elég leváltani őket, elég másként csinálni a kapitalizmust, és egy csapásra minden rendben jön.
Higgyék el, hamarosan rá fogunk jönni, hogy ez nem így van. A kapitalizmus bajait nem lehet több kapitalizmussal kezelni. Új világ, új közösségi társadalom, új néphatalom kell!
About the Author
Kós Zoltán 
szerkeszto 
