Nagy István 
A világ ma a túlélésért küzd. A nemzetek küzdelmében lesznek győztesek és lesznek vesztesek. Ez utóbbiból vélhetően több lesz.
A múltban szenvedtünk el sebeket, de túléltük. A múlt túlélése azonban nem ad biztosítást a jövőre. Veszíthetünk, meghalhatunk, megszűnhetünk nemzetként létezni.
Kérem, vegyék komolyan azt, amit mondok! Most minden esélyünk megvan a pusztulásra. Veszíthetünk, meghalhatunk, megszűnhetünk nemzetként létezni, mert az EU élén olyanok állnak, akik rohamléptekkel rakják egymásra a nemzetek feletti és nemzetek nélküli közös európai állam tégláit.
Nehéz ellenük védekezni, de ha van akarat, nem lehetetlen. Ezt tette az Orbán-kormány, ezért is buktatták meg.
Veszíthetünk, meghalhatunk, megszűnhetünk nemzetként létezni, mert most olyan kormánya van Magyarországnak, amely Európában gondolkodik és nem magyar nemzetben. Olyan kormánya, amely vállalta, hogy végrehajtja a nemzetpusztító EU-vezetés elvárásait, és felszámolja a magyar nemzetet. Olyan kormánya, amelynek hitvallása nem a nemzetépítés, hanem a nemzetvesztés.
Kezdjük mindjárt a kárpátaljai magyarság ügyével! Nem tudni, hogy az ukránok átverik-e a magyar kormányt, és csak ígérgetnek, vagy tényleg visszaadják a magyar kisebbség jogait. Nehéz elhinni, hogy nem átverés az egész, de majd meglátjuk.
Az igazi lényeg az, hogy a magyar kormány beleegyezett az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdésébe. Miért? Mit nyerünk mi azzal, ha az ukránok akár egy lépéssel is közelebb kerülnek az EU-hoz? Ukrajna még nem EU-tag, de máris ki vagyunk téve az agráragressziójuknak. Mit nyerünk mi azzal, ha a ma menekültnek számító ukránok milliói EU-s polgárként jelennek meg közöttünk? Mit nyerünk mi azzal, ha az európai pénzeken felhízlalt ukrán oligarchák letarolják a magyar piacot?
A kormány azzal nyugtatgat bennünket, hogy a végén úgyis népszavazást tartanak és akkor nemet mondhatunk az ukrán csatlakozásra, ha akarunk. Nevetséges! Próbáltak már egy száguldó vonatot megállítani?
A kormány győzelemként hirdeti, hogy visszatérünk az európai asztalhoz. Mese habbal! Sehova nem térünk vissza, eddig is ott voltunk. Magyar Péter oda fog ülni, ahol eddig Orbán Viktor ült. Semmivel sem lesz több beleszólása az EU ügyeibe. Sőt, kevesebb lesz. Orbánnak ugyanis voltak ütőkártyái, nyomást tudott gyakorolni az EU-ra és volt bátorsága kijátszani ezeket az adukat.
Magyar Péternek nincsenek ütőkártyái. Még egy-két hétig ő az ünnepelt hős, aztán nagyon gyorsan egy lesz a kisországok ismeretlen vezetői közül. Az EU ülésein az itthon egyelőre lehengerlő magánszámaira pedig senki sem lesz vevő. Ott tudják, hogy ki csinált belőle miniszterelnököt. Amit adtak, vissza is vehetik, és még lelkiismeretfurdalásuk sem lesz.
Magyartól azt várják, hogy Magyarországot rendelje alá az EU már meglévő és bővülő nemzetek feletti intézményeinek. Az Európai Ügyészség, a migrációs paktum csak a kezdet. Ha a Tisza-kormány meglépi ezeket, már nincs megállás. Jöhet Ukrajna közös támogatása és nagy közös vállalkozás Oroszország ellen. Más szóval ezt úgy hívják, hogy háború.
Magyar Péter ismeri az EU-t belülről. Tudja, hogy az EU a németek fegyvere. Hitler katonákkal gyűrte el Európa népeit, a mostani német vezetés pénzzel és az EU intézményeivel. Hitler Harmadik Birodalmát nagy nehezen túléltük. De vajon túléli-e a magyar nemzet a mai német elit álmát, a Negyedik Birodalmat?
Az európai állam nem a nemzetek kiteljesítését jelenti, hanem felszámolásukat. Az európai egyesült államok nem a nemzetek „olvasztótégelye” lenne, mint az Amerikai Egyesült Államok, hanem a nemzetek tömegsírja.
A legszörnyűbb azonban az, ha önmagunkat verjük szét. A Tisza-kormány az állítólagos „rendszerváltás” jogán lefejezi Magyarországot. Nem csak személyekről van szó. Intézmények tűnnek el, amelyeket egy másik kormány hozott létre, de a nemzet gyarapodását, fejlődését szolgálták.
Nem menekülhet se az állami levéltár vezetője, se a nemzetbiztonsági szolgálatok főnökei. Nincsenek pótolhatatlan emberek, de azért nem dúskálunk hozzáértő szakemberekben sem.
Veszélyben a magyar nemzet! Nem szaladhatunk szét a világban. Nem lehetünk tízmilliónyian világpolgárok. A nemzetek nélküli világban csak szolgák lehetünk, a nagyobbak, az erősebbek, az arcátlanabbak és könyörtelenebbek szolgái.
És ne reménykedjünk abban, hogy „hol sírjaink domborulnank”, majd egyszer „unokáink leborulnak, és áldó imádság mellett mondják el szent neveinket.” Részben azért nem, mert nem tudni, hogy lesz-e egyáltalán sírunk, de főleg azért nem, mert a liberális passzírozógépen többször átnyomott unokáink aligha fognak emlékezni ránk.
Most állítsuk meg a nemzetvesztőket! Most tiltakozzunk minden utcasarkon! Most fogjunk össze! Ne várjunk arra, amíg sok millió elaltatott, megtévesztett honfitársunk felébred. Akkor már késő lesz!
About the Author
Kós Zoltán 