Kós Zoltán 
Péterffy Attila újra elmondta a véleményét a mérgező azbesztszállítmányok ügyében.
„Elmondjuk, hogy Péterffy Attila pécsi polgármester mit tudott tenni eddig az ügyben. Magánterületekre pakolták le a mérgező azbesztet Pécsen.
Miután kiderült, hogy az elmúlt időszak legnagyobb nemzetközi környezetvédelmi botrányát kirobbantó, Ausztriából származó azbeszttel szennyezett kőszállítmányból Baranya vármegyébe, azon belül közvetlenül Pécsre is érkezett, Péterffy Attila, Pécs polgármestere néhány napja a közösségi oldalán reagált a helyzetre. Közölte, hogy építőipari léptékkel mérve ugyan nem jelentős a beszállított mennyiség, de egészségkárosító anyagból egyetlen köbméter is sok. Hozzátette, a Baranya Vármegyei Kormányhivatal által neki adott tájékoztatás szerint a kőzúzalék magánterületen van, közterületre nem került, így a lakosságot „közvetlenül nem veszélyezteti”. A pécsi lakosok felháborodtak a kommentelők szerint a magánterület mögé bújás csupán felelősséghárítás, hiszen a szél nem áll meg a telekhatáron. Az azbeszt legfőbb veszélye ugyanis a porzás: a mikroszkopikus, szabad szemmel láthatatlan rostokat a szél is széthordhatja – ezért is kérték a pontos helyszín megnevezését.
Lapunk munkatársa ezért a kormányhivatalhoz és a polgármesterhez fordult, hogy kiderüljön, hol találhatóak ezek a helyszínek.
A hivatal egyelőre még nem válaszolt. Péterffy Attila viszont válaszolt, akinek az alábbi tisztázó kérdéseket tettük fel:
- Tudható-e, hogy milyen mennyiségű (hány köbméter/tonna) azbeszttel szennyezett kőanyag érkezett Pécsre, és mekkora annak azbesztkoncentrációja?
- Felhasználták-e már ezt a zúzalékot valamilyen építkezéshez, útburkoláshoz a szóban forgó magánterületen belül, vagy még deponálva (lefedetlenül) áll?
- Melyik cég vagy magánszemély volt a szállítmány megrendelője, és milyen célból hozták be a városba az anyagot?
- Tervez-e a városvezetés pormérést elrendelni a környező utcákban, hogy megnyugtassák a lakókat?
Péterffy Attila: kiemelten fontos a hiteles tájékoztatás
Pécs polgármestereként az ügyben rendelkezésemre álló valamennyi információt megosztottam a nyilvánossággal, és a jövőben is így fogok eljárni. A városvezetés számára kiemelten fontos, hogy a pécsiek hiteles és folyamatos tájékoztatást kapjanak minden olyan kérdésben, amely a lakosság egészségét vagy környezetét érintheti. A feltett kérdések egy részére a válaszok már jelenleg is nyilvánosan elérhetők az illetékes hatóságok tájékoztatásaiban és a sajtóban. A további, hatósági vizsgálatokhoz vagy ellenőrzési eljárásokhoz kapcsolódó információk tekintetében az eljáró és illetékes hatóságok tudnak pontos felvilágosítást adni.
Az önkormányzat az ügyben minden tekintetben együttműködik az illetékes szervekkel. Amennyiben a jövőben új információk jutnak a birtokunkba, azokat a nyilvánossággal is megosztjuk. Ha pedig olyan körülmény merül fel, amely önkormányzati hatáskörben további intézkedést tesz szükségessé vagy lehetővé, a város a szükséges lépéseket meg fogja tenni. Jelenleg az ügy kivizsgálása és a szükséges szakmai megállapítások megtétele az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságok feladata – tette hozzá a pécsi polgármester.
Ennyi jött az országba
A NAV nyilvánosságra hozott adatai szerint 2015 és 2026 között elképesztő mennyiségű, összesen 493 451 tonna azbeszttartalmú anyag jött Magyarországra a rohonci (Rechnitz) bányából. A dokumentáció alapján Pécsre egymás után négyszer hoztak a mérgező azbesztből.
A lefedés nem megoldás
Szakértők és tüdőgyógyászok figyelmeztetnek: az azbesztszálak a tüdőbe jutva beágyazódnak, és évtizedekkel később tüdőrákot vagy halálos mellhártyadaganatot okozhatnak. Miközben az 1000 szál/köbméter alatti érték tekinthető biztonságosnak, a Greenpeace egyes magyarországi helyszíneken 35 ezer és 292 ezer közötti koncentrációt mért. A szervezet szerint ez korunk legnagyobb osztrák-magyar környezetvédelmi botránya. Hangsúlyozzák, hogy a lefedés nem megoldás, Ausztriának vissza kellene vennie a szennyezett törmeléket, és kompenzációt kellene fizetnie a mentesítésre.”
Eredeti írás: Bóka Máté Ciprián
Fotó forrása: bama.hu
About the Author
Nagy István