A 2012-es nagy balatoni aszály
„Emlékszik még azokra a drámai napokra, amikor a sárban ragadt csónakok és a végeláthatatlan iszap uralta a híreket? A 2012-es balatoni aszály megmutatta, milyen törékeny szeretett tavunk ökoszisztémája, és sokan már a legrosszabbtól tartottak. Nézzük meg újra a megdöbbentő felvételeket, amiket talán azóta is próbálunk elfelejteni!
Vannak akik még ma is borzongva gondolnak vissza erre az évre, hiszen a 2012-es balatoni aszály sosem látott kihívások elé állította a régiót. Az augusztus beköszöntével a helyzet nem javult, sőt, a vízszint drasztikus csökkenése apokaliptikus képeket festett a déli partra, ahol a strandolás hagyományos formája szinte teljesen ellehetetlenült.
A 2012-es balatoni aszály: Megkondult a vészharang a magyar tengerért
Akkoriban a klímaváltozás és a tartós csapadékhiány együttesen olyan helyzetet teremtett, amely lezártnak hitt vitákat nyitott újra a tó jövőjével kapcsolatban. Bár a hivatalos álláspont szerint a természet magától is képes volt megoldani a problémát, a szakemberek sötét jövőt jósoltak, és hangsúlyozták a mielőbbi döntések fontosságát.
A számok és a szakértői becslések kíméletlenek voltak:
- Szeptember 20-a után a vízmérce szerinti vízállás mindössze 38-40 centiméter között ingadozott.
- A tó 300 centiméteres átlagos vízmélységéhez képest ez mintegy 20%-os vízhiányt jelentett a kívánatos szinthez viszonyítva.
Az általánosan elfogadott, 50 éves biztonságos időtávlat helyett egyes szakértők már akkor úgy számoltak, hogy mindössze 15 év múlva elkezdhet elfogyni a víz, és elérhetjük a pusztító lefolyástalan állapotot.
Különösen fájó pont volt ez nekünk, itt a déli partokon. A 2012-es archív fotók fájdalmasan mutatják meg a helyi valóságot: ahol korábban a nyaralók vidáman pancsoltak, ott deszkapallókon egyensúlyozva, a sárban tapicskolva próbáltak a vízhez jutni. A stégek szürreális építményekként magasodtak a partra vetett iszaptenger felett, a gazdátlanul veszteglő vitorlások és csónakok körül pedig vastag rétegben burjánzott az alga. Visszanézve ezeket a felvételeket, ma is ökölbe szorul a gyomrunk, hiszen a magyar tenger jövője és védelme nem csupán egy nyári téma, hanem mindannyiunk közös, égető felelőssége.”
Címlapfotó: sonline.hu
Eredeti írás: Molnár Dániel




















