Kós Zoltán 
"...Ukrajnában az elmúlt években egymást érték a korrupciós ügyek..."
„Van egy pont, amikor az ember már nem is a hír tartalmán akad fenn. Csak felsóhajt. Megint. Megint egy oknyomozás. Megint egy tisztségviselő vagy annak családja. Megint ingatlanok, cégek, vagyonok, amelyekről az átlagemberben felmerül a kérdés: ezt mégis hogyan?
Lehet, hogy mindenre van magyarázat. Lehet, hogy lesz vizsgálat. Lehet, hogy valaki tisztázza magát. És az is lehet, hogy a történet egy része soha nem derül ki. De egy idő után már nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy közben mi történik azoknak a fejében, akik ötödik éve próbálnak egyszerűen csak helytállni… Akiknek a fia a fronton van… Akik hónapról hónapra gyűjtést szerveznek egy újabb drónra vagy terepjáróra… Akik elvesztették az otthonukat… Akiknek a fizetése egyre kevesebbet ér… Akik minden légiriadónál ugyanúgy összerezzennek, mint a kezdetekkor… Nekik minden ilyen hír egy újabb kérdést vet fel: érdemes?
Ukrajnában az elmúlt években egymást érték a korrupciós ügyek. Volt botrány a hadsereg élelmezése körül, napvilágra kerültek megmagyarázhatatlan vagyongyarapodások, vitatott közbeszerzések, kétes ingatlanügyletek és vagyonnyilatkozatok. Sok esetben eljárások is indultak, tehát működnek azok az intézmények, amelyek nem hagyják szó nélkül a visszaéléseket.
Csakhogy ettől az emberek nem lesznek kevésbé fáradtak. Mert minden egyes ilyen történet után újra fel kell építeni azt, amit a háború amúgy is folyamatosan rombol: a bizalmat. Azt a bizalmat, hogy ha valaki elesik a fronton, akkor nem azért teszi, hogy mások ezalatt akadálytalanul gazdagodjanak. Hogy ugyanazok a szabályok mindenkire vonatkoznak…
Sokan úgy gondolják, hogy háború idején nem ez a legfontosabb téma. Talán igazuk is van, hiszen a fronton zajló események minden mást megelőznek. De a kérdések ettől még nem tűnnek el, ugyanúgy megválaszolásra várnak.
Ukrajna rengeteg áldozatot hoz azért, hogy egyszer európai ország legyen. Az európaiság azonban nemcsak fegyvereket, támogatásokat és újjáépítést jelent, hanem azt is, hogy egyetlen hivatal, egyenruha vagy pozíció sem jelent felmentést a kérdések és a felelősség alól.
A fronton ma is emberek halnak meg. Nekik legalább ennyivel tartozunk.
Fotó forrása / Eredeti írás: KISZó
About the Author
