Nagy István 
A demokráciát és a transzparenciát, azaz az átláthatóságot hirdető Tisza-kormány „Társadalmi Párbeszéd” címmel kérdéseket tesz fel az állampolgároknak, azaz nekünk a közlekedési szabályok szigorításáról. A válaszadás „önkéntes és anonim”. Legalábbis ez áll a felhívásban.
Bárki elmondhatja a véleményét az elektromos rollerek szabályozásáról, a gyorshajtás büntetéséről és az illegális utcai versenyek megfékezéséről.
Először vannak a „demográfiai kérdések”. Azaz beazonosítanak téged, fiú vagy netán lány, idős vagy öreg, van-e egyáltalán jogsid. Minden titkos, persze az e-mail-cím, és egyéb számítástechnikai adatok azonban nem titkolhatók el, úgyhogy óvatosan az őszinteséggel! Ez a kormányzati átláthatóság ugyanis fura dolog. Ők átlátnak téged, de te csak azt látod, amit láttatni akarnak. Képzeld el, mi van, ha nem tetszik a válaszod Vitézy Dávid úrnak!
A nagy hűhóval beharangozott „véleménygyűjtés” valójában nem az új KRESZ-ről szól, hanem annak néhány kiemelt eleméről. Vannak kérdések, amelyekre értelmes ember nyilván igent mond. Például, hogy ne lehessen autóversenyt rendezni az Árpád hídon, vagy mondjuk ne lehessen 200 kilométeres sebességgel rohanni az autópályán. Rendben, ne lehessen!
A kérdés persze az, hogy eddig miért lehetett. A fél város be van kamerázva. Nem látták, hogy autóversenyre készül néhány jól szituált fiatal?
Aztán vannak népszerűséghajhászó ötletek. Például kobozzuk el az autóját annak, aki lakott területen 120-szal megy, az autópályán pedig 200-nál többel. Mivel a többség meg sem közelíti ezeket a határokat, a javaslat igen népszerű lehet. Április óta tudjuk, hogy a káröröm, a bosszúállás nálunk népszerű műfaj. Kobozzuk el a rohadék Mercedesét vagy Audiját! Lamborghini nálunk kevés van.
Aztán vannak olyan kérdések, amelyekkel inkább a tűrőképességünket teszik próbára. Ilyen például az átlagsebesség mérésének bevezetése. Vagyis szép csendesen 120-szal mégy, aztán belehúzol. Az átlag több mint, mint a megengedett, úgyhogy recipe ferrum, halál rá! De legalábbis ide a kocsiját!
Erre épeszű ember nem mondhat igent. Nem kell nekünk a finnek meg a svédek baromságait utánozni!
Meg kell mondanom, nekem a mai KRESZ sem okoz gondot. Be kell tartani, és kész! Ha mindenki betartja, nincs gond! A probléma másutt van.
Valójában ennél többről is szó van: társadalmunk értékválságáról. Az individualizmus, az egoizmus megöli a társadalmat. Csak én számítok, a közösség nem! Én bármit megtehetek, a törvényeket tartsák be mások.
Társadalmunk életveszélyesen liberalizálódik. Nincsenek stabil értékek. Egy fontos és mérvadó dolog van, amit úgy hívnak, hogy Én. Én döntöm el, hogy mi a jó nekem, és nagy ívben teszek arra, hogy a többiek mit akarnak. Ha a Margit hídon nagy ívben vissza akarok fordulni, akkor visszafordulok. Nem érdekelnek a többiek!
A közlekedési szabályokba szép lassan beszivárgott a liberalizmus. A kerékpárosokat nem egyszerűen elismerték a közlekedés egyenjogú részvevőjének, hanem előjogokkal ruházták fel. A biciklis szabadon mehet az egyirányú utcában a forgalommal szemben, és a piroson is átmehet, ha a kedve tartja.
Hozhatnak száz törvényt, akár jókat is. De a társadalom katasztrofális értékválságát nem lehet a KRESZ módosításával helyrehozni!
Megváltozott a rendőri gyakorlat is. Lefotóznak, és a szabálysértési döntést Szombathelyről kapod. Szépen centralizálva. Az utakon elvétve van rendőr. Lehet, hogy el vannak foglalva, a kamerák jelzéseit értékelik. Budapesten ígérték, hogy legalább a csúcsforgalom idején lesz utcai rendőr. Nem lett! Kialszik a lámpa Körúton, magadra vess! Ha megúszod baleset nélkül, mázlid van! Az M1-en teljesen kuplerájos viszonyok vannak. A rendőr csak akkor jön, ha egymásnak mentek.
A döntő azonban az, hogy 1975 óta, az érvényes KRESZ elfogadása óta, minőségileg megváltozott a közlekedés. Annyi autó van, amiről álmodni sem mertek akkor. A budapesti utcák pedig nem tágultak, nem szélesedtek. Jó, okos közlekedésszervezés kellene, ami nincs.
Vannak politikailag kínos döntések. Például tiltsuk ki az autókat a belvárosból vagy tegyük fizetőssé! Ki vállalja fel? Ilyenkor jönnek az értelmetlen látszatcselekedetek.
A Józsefváros és Terézváros liberális vezetése az évtizedeken át normálisan működő utcarendet megváltoztatta. Egy csomó utcát egyirányúvá tettek, lehetetlenné tették a közlekedést. A főváros Karácsony-karói lelassították és veszélyesebbé tették a forgalmat.
A város tele van buta közlekedésszervezési megoldással. A Váci úton például hol 70-nel lehet menni, hol 50-nel. A várost telerakták 30 kilométeres táblákkal. Sok hídra vagy az autópályára két sáv vezet, de a végén egyre szűkül. A szabályszegők, az egoisták bepofátlankodnak, a többiek szitkozódnak.
A közlekedésszervezés gondjait most törvényekkel akarják megoldani. Új törvény, új szabály, de a város és a közlekedése marad a régi.
Most már lesz országos közlekedésszervező is, aki felel a szolgáltatások megrendeléséért és ellenőrzéséért, a menetrendek összehangolásáért, valamint a tarifa- és szolgáltatási rendszer kialakításáért.
Vitézy Dávid úr állítólag szereti a vonatokat, a buszokat. Mondok valamit: az embereket kellene szeretni és miniszterként tenni értük. Nem a Facebookon, az életben!
About the Author
