110 éve született Kádár János
Száztíz esztendeje született Kádár János. Államférfi, miniszterelnök, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége. Nevéhez fűződik a 20. századi magyar történelem legsikeresebb szakasza, a szocializmus évtizedei.
Kádár a szocializmus építőmestere volt. Nem alkotott ideológiát, mint Marx. Nem írt elméleti műveket, mint Lenin. De kiválóan ismerte mindazt, amit a szocializmus építéséről előtte írtak. Ismerte a szocialista világ tapasztalatait. Tudta, hogy milyen lenne a magyar szocializmus ideális épülete, és tisztában volt azzal is, hogy mire van erő, akarat, anyag, pénz. A konkrét lehetőségekből igyekezett a magyar embereknek a legjobb otthont teremteni, és ezt meg is tette. A szocializmus építőmestere volt.
Szocialista otthont a magyar népnek
Kádár János 1956-tól 32 éven át vezette Magyarországot. 1956-ban rá várt a feladat, hogy helyrehozza azokat a hibákat, amelyeket a magyar szocializmus építésében 1948-56 között elkövettek.
Fontos volt, hogy a szocializmus épülete 1956-ban nem dőlt össze, volt mit megerősíteni. Kádár azonban tudta, hogy az épület döntően azért maradt egyben, mert kívülről besegítettek. Ezen az 1956-os szovjet beavatkozást kell érteni. Kádár olyan házat akart építeni, melyet soha nem kell sem szovjet csapatoknak, sem más erőknek megsegíteniük. Önálló, független, fenntartható országot.
Kádár első dolga az volt, hogy összerakja elődeinek tapasztalatait. 1919, a Tanácsköztársaság döntően azt a tapasztalatot hordozta, hogy a kapitalizmust le lehet győzni. De 1919 azt is előre jelezte, hogy a szocialista forradalom végrehajtásához kevesek a magyarországi erők. A magyar jövő a világtörténelmi változások függvényévé válik.
Kádár megérti, hogy 1956-ban adottak ezek a feltételek. Tudja azt is, hogy a szocialista világ érdeke az, hogy Magyarországon helyreállítsák a szocializmust. A második világháborút lezáró nagyhatalmi megállapodások is élnek. Nagy Imrétől eltérően felismeri, hogy az Egyesült Államok Magyarországért nem fog a Szovjetunióval háborúzni. Egy reális út kínálkozik: szocialista országként, a Szovjetunió szövetségeseként élni tovább és a lehető legnagyobb mozgásteret találni a magyar nemzeti érdekek érvényesítéséhez.
Kádár tanul Rákosi Mátyás tapasztalataiból is. Rákosi is jó házat akart építeni, de szovjet tervek alapján. De ez nem megy! Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a két országnak mások az adottságai, más a történelmük. Kádár terve a magyar sajátosságoknak megfelelő szocializmus.
Kádár még egy dolgot leszögez amikor az új tervek alapján hozzákezd a szocializmus építéséhez. Az építkezésnek vannak alapszabályai. Azokat be kell tartani, mert ellenkező esetben vagy összedől a ház, vagy valami más lesz belőle. A terv a magyar embereknek megfelelő szocialista otthon megteremtése. Ez az alap irány, amit tartani kell, de mindig figyelni kell a külvilágot, a többiek tapasztalatait és átvenni mindent, ami jó, és tanulni mások hibáiból.
Mitől magyar a kádári modell?
Ne gondoljuk, hogy palotát építünk, amikor csak egy házat építünk, de amit csinálunk, azt ne becsüljük le! Ez is Kádár, az építőmester gondolata.
Ne ámítsuk magunkat, hogy már a kommunizmusban élünk, amikor sorba kell állni sok mindenért! A tennivalók megállapításánál a realitásokból induljunk ki! Ezek is kádári gondolatok.
Magyarország kiváló adottságokkal rendelkezik a mezőgazdasági termeléshez. Akkor ez legyen a stratégiai irány, ne akarjunk nehézipari ország lenni! A kádári politika irányt vesz az agrárszféra fejlesztésére.
A magyar paraszt szereti a földet, abból akar jobb életet! Akkor engedjük neki! A saját földje, a saját portája legyen a háztáji gazdaság, a nagyüzem pedig mindenben támogassa. Az ötlet beválik. A magyar paraszt, a magyar falu soha nem élt olyan jól, mint azokban az évtizedekben.
A kiművelt emberfők jelentik egy kis ország legfőbb tartalékát? Igen, akkor az oktatás legyen stratégiai ágazat, társadalmi ügy! A lehető legtöbb embernek adjunk korszerű tudást! Magyarország ebből építkezik még évtizedeken át!
Egészséges ember többet tehet önmagáért és a társadalomért is. Legyen az egészségügy a társadalom közös gondja. Lehet, hogy nem tudunk világszínvonalat biztosítani, de biztosítsunk elfogadhatóan magas színvonalat, és azt adjuk meg mindenkinek, a miniszternek is, a vasúti váltóőrnek is. Olyan egészségügy jött létre, amely nélkül évtizedekkel később a covid kezelése nem lett volna lehetséges.
Az embereknek érezniük kell, hogy a szocializmus értük van. Ez is Kádár meggyőződése. De a szocializmus nem csak arról szól, hogy több húst eszünk. 1985-ben a szocialista országok vezetőinek értekezletén fontos gondolatot fogalmaz meg. Magyarországon a szocializmus elfogadható életszínvonalat adott az embereknek. Nem olyan magasat, mint nyugaton a kapitalizmus, de elfogadhatót, élhetőt. És ezért az életszínvonalért nem is kell annyit dolgozni, mint nyugaton.
Kádár józan paraszti ésszel erősíti meg azt, amit Lenin is mondott: nem azzal győzzük le a kapitalizmust, ha többet fogunk fogyasztani. A kapitalizmust akkor fogjuk legyőzni, amikor jobban, hatékonyabban fogunk termelni.
A szocializmus reformja vagy a kapitalizmus megalapozása
A magyar szocializmusnak van még egy fontos ismérve, a szellemi, intellektuális nyitottság más megoldások felé.
Kádár nyitott minden újra. 1968-ban a csehszlovákiai reformtörekvésekben is keresi az előre vivőt. Az események azonban ott átlépik a szocializmus határát, és a kapitalizmus akarják visszaállítani.
Kádár nagyon figyeli Kínát. Sok kortársától eltérően Kínát nem csak gazdasági kérdésként vizsgálja. Megérzi, hogy Kínában valami egészen új születik, aminek óriási hatása lesz a szocializmusra. Támogatja Teng Hsziao-pinget és Mihail Gorbacsovot is erre biztatja. Sajnos, Gorbacsov már másfele ment.
A szocializmus reformja igen, a kapitalizmus bevezetése nem. Ez volt Kádár irányvonala. Tudta, hogy a szocializmusnak is folyamatosan fejlődnie kell. Ez a rendszer még fiatal, még sok a gyengéje, de alapvetően jó rendszer.
1968-tól Magyarországon bevezetik a gazdaság irányítását új modelljét. A reform lényege az, hogy a központi szabályozás mellett nagyobb szerepet adnak a piaci eszközöknek, az ár, a haszon, a hitel eszközeinek. Privatizációról akkor nincs szó, de engedik, hogy különböző trükkökkel meginduljon a tőke felhalmozása. Ennek iskolapéldája a Demján Sándor-féle Skála-projekt.
Mi az eredmény? A termelés nő, az emberek kezdenek jobban élni. De ezzel együtt megindul a társadalom fokozatos differenciálódása. Egyesek, köztük vállalatvezetők, pénzügyi emberek, sok értelmiségi szakma képviselői kezdenek jobban élni a többieknél.
Kádár elfogadja a reformot, szükségesnek tartja, sőt következetesen védi a Szovjetunió és más szocialista országok vezetőivel szemben, akik hallani sem akarnak reformokról. Kádár nem naiv. Olvasta Lenint, tudja, hogy a reform lényegében a tőkés módszerek átvételét jelenti. Látja, hogy a társadalom egy része gazdagszik, elvben létrejöhet egy új tőkésosztály.
Kádár tudja, hogy a politikai irányítást kell megerősíteni, különben baj lesz. Nem követi a már akkor is hangos liberális közgazdászokat, hanem szabályozza a folyamatot. 1974-ben a szociáldemokrata Nyers Rezsőt, a reform fő megtestesítőjét leváltják a KB-titkári posztról. 1975-ben távoznia kell Fock Jenő miniszterelnöknek is. Az új miniszterelnök a kádári korszak egyik legkövetkezetesebb, legbecsületesebb vezetője, Lázár György.
Kádár sokáig képes az egyensúlyt fenntartani a folyamatosság és reform között, azaz érvényesíteni a szocializmus követelményeit és hasznosítani a kapitalizmusból azt, ami kár nélkül hasznosítható.
Érvényesül az építőmester másik jó tulajdonsága, a kompromisszumok keresése. A kompromisszumok azért voltak lehetségesek és azért előrevivőek, mert hosszú időn át a pártban a fő erő a marxista-forradalmi szárny volt élén Kádárral. A kompromisszumok azonban lehetővé tették, hogy a kispolgári-szociáldemokrata-liberális szárny pozíciókra tegyen szert.
Amikor háttérbe szorul a fő szabály
Kádár az 1970-es évektől komoly hibát követ el. Tudja, hogy a tőke revansra vágyik, de a magyar sikerek láttán úgy gondolja, hogy a szocializmus győzelme végleges és visszafordíthatatlan. Ez a felfogás vezet oda, hogy a rendszer elindul a liberalizálódás útján. Nem veszi komolyan a szerveződő hazai polgári ellenzéket, s külföldi támogatóikat.
De legfőképpen háttérbe szorul a fő szabály. Az építkezés akkor sikeres, ha az építés irányítói, az építőmester szilárdan kézben tartja a folyamatot.
Kádár bízik abban, hogy a párt elég erős lesz a tőkés erők fellazító törekvéseit ellensúlyozni. Nem ezt történik. Az új nemzedékek, amelyek nem rendelkeznek 1945 vagy 1956 tapasztalataival, pragmatista, technokrata magatartást hoznak magukkal, ami tovább gyengíti a marxista-forradalmi erők szellemi és politikai befolyását.
Kádár személy szerint szerény, puritán ember. Küzd az ellen, hogy a párt- és állami vezetők egy része kispolgári életmódot vesz fel, hatalmát vagyonszerzésre használja, sokan közülük pökhendi kiskirályokká válnak. Nincs ereje azonban e folyamatot megállítani. Ez súlyos, máig ható kárt okoz a szocializmus ügyének, a kommunistáknak.
A demokrácia bővítése, ami jót tett a magyar társadalomnak, és erősítette Magyarország nemzetközi tekintélyét, mellékhatásokkal is járt. A pártvezetés elhanyagolta a párttagság, és általában a dolgozó osztályok osztályharcos nevelését. A dolgozók elfelejtették, hogy a szocializmus vívmányai csak azért lehetségesek, mert munkáshatalom, szocializmus van. A társadalomban egyre több illúzió alakult ki a tőkés nyugat jólétéről.
