szerkeszto 
„„Mindenfajta baloldali elhajlás – ami valóban tapasztalható a Néppárt egyes tagpártjaiban – mindenfajta kritika ellenére a magyar nemzeti érdek, a magyar érdekérvényesítő képesség szempontjából döntő fontosságú, hogy a vezető magyar kormánypárt annak a politikai családnak legyen a tagja, ahol a legnagyobb eséllyel vannak olyan politikusok – most viszonylag kevesen –, akik kormányzati szerepben vannak az Európai Unióban” – jelentette ki Prőhle Gergely, Magyarország korábbi berlini, majd berni nagykövete, a második és a harmadik Orbán-kormány volt helyettes államtitkára. Mennyire fájhat a Fidesznek az Európai Néppárttal történt szakítás? Milyen európai mozgástérrel rendelkezik a magyar kormánypárt?
Prőhle Gergely egy interjúban arra a kérdésre, hogy a néppárti tagsággal kapcsolatban eltaktikázta-e magát a Fidesz, igennel válaszolt.
Mindenfajta baloldali elhajlás – ami valóban tapasztalható a Néppárt egyes tagpártjaiban – mindenfajta kritika ellenére a magyar nemzeti érdek, a magyar érdekérvényesítő képesség szempontjából döntő fontosságú, hogy a vezető magyar kormánypárt annak a politikai családnak legyen a tagja, ahol a legnagyobb eséllyel vannak olyan politikusok – most viszonylag kevesen –, akik kormányzati szerepben vannak az Európai Unióban. Az a fajta hagymázas elképzelés, hogy előbb-utóbb Marine Le Pen és Salvini mester fogják az európai ügyeket kézbe venni, irányítani, abszolút naivnak bizonyult
– fejtette ki a korábbi nagykövet a Magyar Hang műsorában.
Prőhle Gergely szerint a kormány részéről Navracsics Tibort vagy Gulyás Gergelyt hallgatva látszik a korrekció, valamint Novák Katalin köztársasági elnök is „bizonyos értelemben önkritikát gyakorol, amikor ezekkel az erőkkel próbál más hangot megütve újra jó viszonyba kerülni”.
A Habsburg Ottó Alapítvány igazgatójának nagy reménye van a másfél év múlva esedékes magyar uniós elnökséggel kapcsolatban, Magyarország meg tudja mutatni „európai elkötelezettségét, és világossá tudja tenni, hogy alapvetően a nyugati értékrendhez kapcsolódó ország”. Ugyanakkor megjegyezte azt is, „úgy nem lehet uniós elnökséget vinni, hogy mi folyamatosan az európai nomenklatúrát gyalázzuk, nem lehet folyamatos brüsszelezéssel készülni az uniós elnökségre”.
Rögtön csatlakozni kellett volna a konzervatívokhoz?
Szent-Iványi István volt országgyűlési és európai parlamenti képviselő, 2010–2015 között Magyarország ljubljanai nagykövete, a 2022-es ellenzéki összefogás külpolitikai kabinetvezetője lapunk kérdésére úgy fogalmazott, hogy a korábbi években valóban érdekérvényesítő képességet jelentett a néppárti tagság a Fidesznek, „de a végére már nem, az utolsó időszak egy vesszőfutás volt, fel is volt függesztve a tagságuk, abban a helyzetben nem volt érdekérvényesítő képessége a pártnak”.
A külpolitikai szakértő úgy látja, a maradás nem volt reális alternatíva, mert „a Fidesz politikája olyan mértékben eltér a mainstream néppárti politikától, hogy nem maradt más opció, csak a kilépés. Ráadásul a hazai jobboldali sajtó is arról cikkezett akkoriban, hogy ki kell lépni”. Szent-Iványi István azzal folytatta, hogy a néppárti tagság korábban védelmet jelentett a Fidesznek, a töréspontot 2015-re vezeti vissza, a migrációs válság idejére, „akkor a Fidesz erősen szembekerült a Néppárt több tagpártjával, később a Sargentini-jelentést a néppártiak többsége megszavazta”. A szakértő arra is emlékeztetett, hogy Magyarországon az egyik brüsszelezős plakáton Soros György mellett Jean-Claude Juncker szerepelt, majd Orbán Viktor nem támogatta Manfred Weber bizottsági elnöki pozícióját.
„Ezzel a politikával nem lehetett a Néppártban maradni, a Fidesz végül egy megalázó kizárási eljárás elől lépett ki. Orbán Viktor ott rosszul mérte fel a helyzetet, hogy sokan követni fogják a Néppártból, ez nem következett be” – húzta alá a szakértő.
Szent-Iványi István a későbbi, Néppárton kívüli konzervatív szövetség építésével kapcsolatban megjegyezte, ha rögtön a kilépés után csatlakozik a Fidesz az Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsaládjához, elfogadható helye lenne a Giorgia Meloni olasz miniszterelnök által vezetett csoportban.
Akkor viszont nem akart Orbán Viktor csatlakozni, mert úgy gondolta, hogy az ECR-ből, valamint az Identitás és Demokrácia csoportból összegyúr egy nagy jobboldali pártszövetséget, ez stratégiai tévedés volt. Az ID-ben olyan pártok vannak, amelyekkel a konzervatívok nem akartak összeállni, ilyen például a német AfD vagy a francia Nemzeti Tömörülés. Most viszont Meloniék elkezdtek közeledni a Néppárthoz, akár választási szövetség is létrejöhet az EP-választásokra, ebben Orbán Viktornak valószínűleg nem lesz helye, mert most már tehertétel lenne
– fogalmazott a külpolitikai szakértő.
Szent-Iványi Istvánt megkérdeztük Prőhle Gergely azon kijelentéséről is, mely szerint látható a korrekció a kormány részéről. A külpolitikai szakértő máshogy vélekedik erről:
Inkább egyfajta munkamegosztás van, néhány szereplőnek az lehet a feladata – elsősorban Novák Katalint, Navracsics Tibort és Gulyás Gergelyt szokták idesorolni –, hogy próbálják megnyerni a mérsékeltebb értelmiséget, és külföldön is tárgyalóképesek legyenek. Orbán Viktor ugyan találkozott Olaf Scholz kancellárral és Macron elnökkel, ezek azonban inkább feszült munkatalálkozók voltak, amelyek nem feloldották, hanem inkább elmélyítették a meglévő feszültségeket, Szijjártó Péterről és az orosz kapcsolatairól nem is beszélve. Kell valaki, aki a nyugatiak szemében is partner, ilyen szempontból működik Navracsics Tibor és Novák Katalin, ugyanakkor ez inkább a kommunikációról szól, érdemi szerepük a politikai döntéshozatalban nincs.
Megkérdeztük az ügyről Gát Ákos Bencét is, aki azzal kezdte, hogy az Európai Parlamentben az Európai Konzervatívok és Reformisták, valamint az Identitás és Demokrácia frakciók képviselik a konzervatív, jobboldali értékrendet, korábban az Európai Néppárt is hasonló irányt vitt, „de német nagykoalíciós mintára elmozdult baloldali irányba, az EPP mai formájában jobban kapcsolódik a szocialista és a liberális pártokhoz”.
A Danube Institute kommunikációs és külkapcsolati vezetője, aki egyben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója is, a Fideszről elmondta: „A függetlenek között ülnek a képviselőik az EP-ben, értékrendben egyértelműen a konzervatív táborhoz tartoznak. Az európai konzervatívok már akkor is érdeklődtek a Fidesz iránt, amikor még az EPP tagja volt, lehetett tapasztalni a közeledést. Amikor a Fidesz elhagyta a Néppártot, kilépett egy olyan politikai konstrukcióból, ami az Európai Unió intézményrendszerében hatalmat képvisel, ugyanakkor a távozással nyílt meg a lehetőség a konzervatív oldal felépítése előtt. Ennek volt is egy lendülete akkor, az építkezést több tényező befolyásolja, például a nemzeti választások, a pártpolitikai megnyilvánulások, vagy olyan kérdések, amelyek a prioritáslistán hátrébb sorolják ezt az ügyet az olyan sürgősen megoldandó feladatokkal szemben, mint a világjárvány vagy a háború.”
Meghatározó politikai törésvonalak
Gát Ákos Bence több meghatározó politikai törésvonalat is vázolt érdeklődésünkre, „ezekben alapvetően megkülönböztethető a konzervatív táborhoz, valamint a liberális táborhoz tartozó álláspont, értékrend”. A fő törésvonalak:
- A nemzetek Európája és az Európai Egyesült Államok közötti törésvonal. A kutató szerint ez arról szól, hogyan képzeljük el az Európai Unió jövőjét, „szorosabb szövetséggé és végül föderális állammá alakul, vagy az erős nemzetek erős Európája lesz, tiszteletben tartva a nemzeti sajátosságokat”.
- Ebből fakad a szuverenitáskérdés, „az, hogy egy pártpolitikai formáció hogyan közelít a nemzeti szuverenitás kérdéséhez, gondolkodik-e nemzetben, vagy nemzetek feletti, szupranacionális együttműködést szeretne. A konzervatív oldalon helyet foglalók mindig fontosnak tartják a nemzeti identitást, a másik oldalon néha semlegesen, legtöbb esetben negatívan viszonyulnak ehhez, mert úgy látják, hogy a nemzeti gondolat csak viszályokat szül, ezért meg kell haladni azt.”
- Törésvonal húzódik „a társadalmi, szociális értékrend területén is”. A kutató ezt úgy foglalta össze, „az a kérdés, hogyan képzeljük el a társadalmainkat, például milyen szerepe van a családoknak, a hagyományos családmodellnek, támogatják-e a hagyományos családmodellt, vagy meg akarják haladni azt”. Gát Ákos Bence a társadalmi értékrend törésvonalai közé sorolta például a migrációt is.
A kutató lát még egy törésvonalat, „ami a demokrácia és a liberalizmus elvei között húzódik”, ezzel összefüggésben kifejtette: „A demokrácia azt jelenti, hogy a többség akarata érvényesül, demokratikus választáson szerzett többség határozza meg az ország politikáját. A liberalizmus azt mondja, hogy a demokratikus többség akarata fölé korlátokat kell helyezni, szűkíteni kell a mozgásteret, mert a többség önkényessé válhat. Ez a két szempont jogi értelemben is ellentétben áll, nem szükségszerűen pozitív vagy negatív egyik vagy másik, de elvi ellentét van köztük. A fő kérdés az, hogy milyen arányban valósul meg az Európai Unióban és a tagállamokban a demokratikus, valamint a liberális elv. Ha a liberális elv van túlsúlyban, az kockázatot jelenthet a demokráciára, és önkényhez vezethet, mert azt eredményezheti, hogy akárhogy is döntenek a választók, a korlátozó intézmények nem hagyják érvényesülni a demokratikus akaratot. Ha kizárólag a demokrácia érvényesül mindenféle korlát nélkül, az is hozhat nehézségeket, ezért kell megfelelő egyensúlyra törekedni a liberalizmus klasszikus vívmányai és a demokrácia között.”
Gát Ákos Bence azzal folytatta, amikor az Európai Unióban a jogállamiságról beszélnek, és valaki felhozza például Magyarország esetében, hogy a választások eredménye alapján nagy támogatottság áll a kormány mögött, „az nem hallatszódik a mainstreamben, mert a demokráciának nem tulajdonítanak akkora jelentőséget, mint a liberalizmusnak”.
A Danube Institute kommunikációs és külkapcsolati vezetője kitért arra is, hogy a konzervatív erők között – ahogy a V4-eken belül is – érzékeny kérdés az Oroszországhoz való viszony, „és azzal, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, ez jobban előtérbe került, mint korábban. A lengyel Jog és Igazságosság, valamint a Fidesz között is eltérés van e területen. Ez átmenetileg surlódásokhoz is vezetett, ugyanakkor azt is láthattuk, hogy tavaly őszre a nézeteltérések minimalizálódtak, Mateusz Morawiecki határozottan kijelentette, hogy szövetségesek a magyar kormánnyal, mert alapvetően egyformán látják a világot, és sok közös ügy köti össze őket.”
Békülni a Néppárttal?
Gát Ákos Bence arra is felhívta a figyelmünket, hogy bár alapvetően van egy konzervatív-liberális törésvonal, de színes a paletta, az Európai Néppárt is megosztott, „a nagy országok delegációi, például az olasz, a spanyol vagy a francia inkább a nemzetben való gondolkodás felé húznak, miközben a Néppárt jelenlegi vezetése a föderális Európa irányába mozdul”.
A kutató az egykori miniszterelnököt, Antall Józsefet idézve kijelentette, hogy „a politikában és a szerelemben nincs mindig és nincs soha”, így semmi nincs kizárva, viszont „a Néppárton belül évekkel ezelőtt olyan folyamatok zajlottak, amelyek nem voltak szövetségesekhez méltók, a Néppárt vezetése beleállt az eredetileg a baloldal által gerjesztett, Magyarországgal szembeni politikai támadásokba. Mégis több, Néppárton belüli delegáció a Fideszhez közel álló, vagy támogató álláspontot képvisel, ami az EP-jelentések szavazásakor is látszódik.”
Gát Ákos Bence rámutatott, ha a konzervatív-liberális törésvonal szempontjából vizsgáljuk a kérdést, tisztább helyzetet teremtett a Néppártból való távozás, „látványosabbá vált a konzervatív gondolat Európában, és nem veszett el a Néppárton belüli vitákban. Ez az alapja annak, hogy egy konzervatív szövetség idővel fontos erőtényezővé válhasson Európában. Egyértelműbbé váltak a táborok, a konzervatívoknak is több esélye van hatékonyan megjelölni a közvélemény számára, hogy melyek számukra az unió fő politikai kérdései, és ezekre milyen közös választ adnak. Csak egy ilyen szövetség lehet képes később az európai konzervatív politikai hatalomátvételre. Közép- és hosszú távon gondolkodva emögött lehet politikai ráció.”
Az pedig, ha létrejön egy koherensen szervezett konzervatív tábor, hatással lehet a Néppártra is – folytatta a kutató, hozzátéve:
A Néppártnak nem feltétlenül éri meg a szocialistákkal együttműködni, főleg a házuk táján kirobbant korrupciós ügy, a Katar-gate után. A Néppártban vannak még olyan pártok, amelyek a konzervatív irányba húznak. Az ECR és az EPP elmúlt időszakban látott közeledését úgy is fel lehet fogni, hogy ez egy kölcsönös gravitáció, az EPP közeledik Giorgia Melonihoz, utóbbi együttműködik Orbán Viktorral, így a Néppárt is gravitálhat a Fidesz által képviselt irányvonal felé. Antonio Tajani olasz külügyminiszter jelentős politikus, EP-elnök is volt, az EPP meghatározó tagja és barátja Magyarországnak.
Gát Ákos Bence azzal zárta az európai pártpolitikai aréna összefoglalását, hogy „komplex és összetett struktúra, ezért olyan pártfegyelem és koherencia, mint ami nemzeti szinten elérhető, az EU-ban valószínűleg nem valósítható meg Európa természetes sokfélesége miatt, de a felvázolt fő törésvonalak mentén jelentős együttműködési pontok alakíthatók ki”.”
Címlap fotó: Orbán Viktor. Fotó: Dursun Aydemir / Anadolu / Bloomberg / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
