szerkeszto 
„Most egy másik, 90 évig lappangó tárgyalótermi fotó került elő József Attiláról.
Mint arról az Index korábban beszámolt, Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész megoldotta a rejtélyt, hogy valóban József Attila látható-e a napokban előkerült felvételen. Az eredmény azt mutatja, hogy nem a költőlegenda, hanem Vaszary János színművész szerepel a képen. Az eredményt Somfay Örs történész, az Arcanum marketingigazgatója is alátámasztotta az Indexnek, míg Harsányi Sulyom László rendező a Facebookon értett egyet az irodalomtörténésszel.
Most azonban kiderült, hogy egy másik, 90 évig lappangó tárgyalótermi fotó került elő József Attiláról – olvasható a Könyvesblog oldalán.
A fent említett kép felbukkanása után, nem egészen egy óra múlva egy másik, a szélesebb publikum előtt ismeretlen, ám valóban József Attilát ábrázoló kép is felbukkant egy kilencven éve lappangó újságcikkből. A lap közölte Illés Zoltán írását, aki nemcsak a megtalálás körülményeit mesélte el, de kontextusba helyezte a tárgyalást, és arra is rávilágított, milyen jelentősége lehet a most előkerült képnek.
Illés Zoltán magyartanárként dolgozik egy budapesti Waldorf-gimnáziumban, ahol minden évben van három hét, amikor a tizenegyedikes diákjainak József Attila életéről és munkásságáról tart egy epochát. Az ezekre az epochákra való felkészülés jegyében minden évben kutatómunkát végez, hogy amikor József Attila jön sorra, akkor milyen korabeli anyagokat tud a diákoknak bevinni, hogy azoknak a segítségével dolgozzák fel közösen a költő életét, kortársi kapcsolatrendszerét, megjelent műveit.
Ezen indíttatástól vezérelve lefuttatott az Arcanum adatbázisában egy keresést, amelyarra irányult, hogy megvizsgálja, milyen képek jelentek meg a korabeli sajtóban József Attiláról még a költő életében.
A találatok között hatalmas megdöbbenésemre rábukkantam egy olyan, őt ábrázoló képre, amelyikkel még soha nem találkoztam a munkám során.
Ezen azért lepődött meg annyira, mert azt gondolta, hogy a korabeli sajtónak már minden apró zugát biztosan átnézték a József Attilával foglalkozó kutatók, így nem maradhatott már semmi, korábban megjelent, ám eddig ismeretlen vagy lappangó kép, szöveg vagy bármilyen adat róla. Közben persze az is eszébe jutott, hogy tudomása szerint a legutóbbi alkalom, amikor egy korabeli sajtómegjelenés újrafelfedezésén keresztül gazdagodott egy elfeledett József Attila-képpel az addigiaknak a gyűjteménye, mindössze tizenkilenc évvel ezelőtt volt.
Több helyen is leellenőriztem: a József Attila képeit közlő gyűjteményes kötetekben nincs benne, a PIM adatbázisában sem szerepel – én legalábbis semmiféle keresőszóval nem találtam rá, a Google Képkereső sem ad rá találatot stb. Egyeztettem Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténésszel is, aki a téma meglehetősen jó ismerője, és ő is úgy fogalmazott, hogy ez egy jó találat, ő sem látta még a képet
– mondta.
A vádlottak tárgyalásra várnak
Ez a kép a Magyarország című napilap 1933. február 2-i, csütörtöki lapszámában jelent meg, egy másik kép társaságában, a lap második oldalán. Ebben az időben a hazai közvéleményt a maga módján lázban tartotta az a büntetőeljárás, amely József Attila időrendben harmadik peres ügye volt, és amely „Röpirat-per” néven vált ismertté.
A per Szimonidesz Lajos és társai ellen zajlott 1932 és 1935 között, a Halálbüntetés Ellenes Szövetség 1932 júniusában megjelent röpiratai kapcsán. A két publikált kép közül az egyik egy csoportkép, rajta az ügy szereplői közül Zsolt Béla, Szimonidesz Lajos, Vámbéry Rusztem védő, Illyés Gyula és Berény Róbert. A másik kép az egyedül, kelletlenül, zsebre dugott kézzel álldogáló József Attilát ábrázolja.
A képekhez tartozó cikk szövegéből, valamint a József Attila peres ügyeit feldolgozó, kiváló virtuális kiállítás (A vádlott: József Attila) anyagából az alábbiakat lehet kideríteni a képről.
A felvétel valószínűleg 1933. január 11-én készült, a Budapesti Királyi Büntető Törvényszék épületében, ahol a vádlottak épp a tárgyalásra várnak.
A néhány héttel ezelőtt megtartott tárgyaláson valamennyi vádlott tagadta bűnösségét
– írja a február 2-án megjelent cikk. A fentebb említett virtuális kiállítás anyagának a peres ügy kronológiáját ismertető részéből kiderül: a második törvényszéki tárgyalás január 11-én zajlott, és ezen a tárgyaláson bizonyosodott be, hogy a per alapjául szolgáló, „Dolgozó polgárok! Munkások! Gondolkozó emberek!” című röpiratot József Attila fogalmazta meg.
Sajnos a hírlapbéli közlés és az ehhez használt nyomdatechnika miatt eléggé részletszegények a publikált fényképek, így gyakorlatilag lehetetlen eldönteni, pontosan hol is állnak a rajta szereplők. Valószínűleg még a tárgyalóterembe szólítás előtt, a törvényszék folyosóján lehetnek.
A képek készítőjét az újság nem nevezte meg. Talán ha sikerülne kideríteni, kit vagy kiket alkalmazott a Magyarország című lap ebben az időben riportfotózási megbízásokkal, akkor közelebb juthatnánk a válaszhoz – vagy hatalmas szerencsével akár megtalálhatnánk a fénykép eredetijét is – fogalmazott Illés.
A kép jelentősége – azonkívül, hogy több mint kilencven évig lappangott az első publikálása óta – a leginkább talán abban rejlik, hogy ez immár a negyedik ismert esemény, amelyen riportfotó készült a költőről.
Peres ügyek, dokumentált esetek
Polner Zoltán is idézi az 1980-as, Fotótéka-sorozatban megjelent könyvből a kötetet összeállító Macht Ilona szavait eddigi ismereteinkről: „Riport jellegű fotó József Attiláról mindössze három alkalommal készült. Először 1935 januárjában a Baumgarten-alapítvány díjkiosztásán, majd két évvel később, Thomas Mann budapesti előadásakor a Magyar Színházban, s végül 1937 májusában, amikor Körmendi Zoltánnal és Németh Andorral közösen lépett közönség elé.”
A másik nagyon fontos szempont, ami növelheti a fotó jelentőségét:
Bár József Attila bírósági, peres ügyei részletesen dokumentált esetek, fényképanyag eddig egyik kapcsán sem került elő. Ez a frissen napvilágot látott fotó egyszerre gazdagítja a József Attiláról kialakult képünk emberi és társadalmi vonatkozásait is. Egy olyan ember tekint a képen a távolba, aki tudja, hogy bár a mindenkori hatalom és a törvény mindenkit elérhet, a tett, amiért felelnie kell, egy magasabb törvény értelmében valójában jó cselekedet
– zárta gondolatát Illés Zoltán.”
Címlap fotó: vates.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
