szerkeszto 
„Az egyik iráni város bankjában üldögél a sorára várva az ismert ajatollah, Szulejmáni, amikor is mögé sétál a bank biztonsági őre, majd teljes nyugalommal hátulról lepuffantja. Ugyan két banki alkalmazott hozzáugrik és némi dulakodás árán elveszik tőle a fegyvert, majd a képsorok véget érnek. A farszi nyelvű Shargh News híroldal szerint, bár nem eltervezett merényletnek tűnik az eddigi vizsgálatok alapján, mégis terrorakciónak minősítik a hatóságok. A furcsa az az volt, hogy a bankban tartózkodóknak még a szeme sem rebbent, senki nem ugrott oda a vallási vezetőhöz, nem volt pánik.
De mit is jelez ez? Tény és való, hogy tíz évvel ezelőtt egy ajatollah meggyilkolása óriási visszhangot váltott volna ki, azonban mára – mint az említett eset is mutatja –, az embereknek egyszerűen kezd elegük lenni a vallásos állam diktatúrájából és sokan a papi vezetői csoportot teszik felelőssé azért, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogyan azt az irániak zöme szeretné, kezdve a szólásszabadság hiányától, a demokráciától fényévekre lévő berendezkedésen át az erkölcsrendészet túlkapásaiig, amelyek tavaly ősszel véres tüntetéssorozathoz vezettek az egész országban, elsősorban az egyetemi ifjúság kezdeményezésére.
(Az ajatollah a síita egyházi hierarchiában a legmagasabb rangú főpapok címe, megnevezése.)
Kettős vezetés az állam élén
Amikor 1979-ben győzött az iráni forradalom Khomeini ajatollah vezetésével, és kihirdették az iszlám köztársaságot, rögtön azzal a dilemmával kellett szembesülni, hogy miként lehet összeegyeztetni a népakaratot és az iszlám kormányzást. Az iráni alkotmány kimondja, hogy a rendszer azon az elven alapul, hogy egy isten van, az ő joga irányítani az embereket, akik pedig alávetik magukat az isteni parancsoknak. Az embereket pedig a jámbor és tanult vallástudósok irányítják, akik – megfelelő kritériumok alapján – megválasztják a Legfőbb Vallási Vezetőt. Khomeini ajatollah halála – 1989 – óta ezt a tisztséget a ma már meglehetősen gyenge egészségi állapotban lévő, Al Hámenei tölti be.
Az iszlám köztársaság elnevezés is némi magyarázatra szorul, mert azok az államok, amelyek nevükbe felvették az iszlám kitételt, azért erősen különböznek egymástól belső szerkezetüket illetően. Pakisztán, Mauritánia, Gambia is iszlám köztársaság, ám például a pakisztáni rendszer igyekezett a bit modellt alkalmazni helyi környezetben. Pakisztánt zömében szunniták lakják, míg a 88 milliós Iránban szinte teljes egészében síiták élnek. Iránban olyan vegyes rendszer jött létre, amelyben keverednek a nyugati elemek a síita iszlámmal, a demokratikus törekvések az autokratikus kormányzás eszközeivel.
A Legfőbb Vallási Vezető
Gyakorlatilag az ő kezében összpontosul a legnagyobb hatalom. Feladata megszabni az ország politikai irányvonalát és a legfontosabb társadalmi kérdésekben irányt mutatni. Van ugyan államfő és vannak miniszterek is, de az ő dolguk leginkább a megszabott politika kiszolgálása. Az ő joga kinevezni a legfelső bíróság vezetőjét – ez a legfőbb igazságügyi méltóság –, az Őrök Tanácsa hat tagját, a hadsereg és a Forradalmi Gárda (ez utóbbi egyfajta iszlám munkásőrség, elit csapat) vezetőit, alsóbb vallási vezetőket, de még az állami média vezetőiről is ő dönt.
Az Őrök Tanácsa
Az ország egyik legfontosabb, nagy hatalmú tesülete, amely 12 tagból áll, ezek felét a Legfőbb Vezető, a másik hatot pedig a legfelső bíróság vezetője nevezi ki, majd a parlament jóváhagyja. A tagok civil- és vallásjogászok. Feladatuk közé tartozik, hogy ellenőrizzék, „átvilágítsák” a választott testületekbe jelölteket, hogy előéletük, életvitelük megfelel-e az iszlám előírásoknak. Tehát ők engedélyezik, hogy valaki indulhat-e például parlamenti képviselőként, de még az államfőjelölt sem kerülheti el vizsgálatukat, vagyis szerepük az előzetes politikai szelektálás, vallási indokokkal.
Szakértők Gyűlése
A Legfőbb Vezető mellett tehát az elnök a második legfontosabb pozíció, viszont inkább hasonlít feladata a hagyományos, nyugati értelemben vett kormányfői szerepre, mint egy államelnökire. Leginkább a minisztériumok és az államapparátus irányítása tartozik hozzá. A hatalom harmadik legfontosabb pillére Iránban a Szakértők Gyűlése. Ennek a 86 tagú, kizárólag egyházi hátterű személyekből álló testületnek a feladata megválasztani a Legfőbb Vallási Vezetőt, ellenőrizni tevékenységét, és ha ezzel nem elégedettek, akkor joga van elmozdítani is. Tagjairól egyébként nyolcévente a választópolgárok döntenek.
A duális hatalom Irán élén természetesen konfliktusok forrása is. Ez egyértelműen a Legfőbb Vezető és az elnök, illetve a parlament között vitákban jelentkezett az elmúlt évtizedekben. Éppen ezek elsimítására, a felek közötti közvetítésre hozták létre az Egyeztető Tanácsot. Idővel aztán feladatkörét bővítették, és ma már együtt dolgozza ki a Legfőbb Vezetővel az iráni politika aktuális irányát. Tagjait az iráni vallási, szellemi és politikai élet megbecsült alakjai közül nevezi öt évre a Legfőbb Vezető.
A hadsereg és a Forradalmi Gárda
Mára már gyakorlatilag komoly belső politikai erővé nőtte ki magát a két fegyveres testület, de leginkább a Gárda. Ezt éppen a forradalom vezetőinek és intézményeinek védelmére hozták létre és feladata emellett, hogy felkutassa és bíróság elé állítsa a forradalom ellenségeit, legyenek azok belső vagy külső erők. Kapcsolatuk roppant szoros a Legfőbb Vezetővel, aki gyakorlatilag a főparancsnok, és neki tartoznak felelősséggel, tehát komoly politikai befolyással is bírnak a reguláris hadsereg és a Gárda parancsnokai, amit a szolgálati idő letelte után ügyesen kamatoztatnak az államigazgatásban, kormányhivatalokban, vagy a gazdasági életben, mint cégek, vállalatok igazgatói.”
Címlap fotó: Egy iráni pap imádkozik a Khomeini imám mecsetben 2023. április 11-én. Fotó: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
