„Mint azt a Mandiner is megírta, Naftali Bennett jelenlegi izraeli miniszterelnök és Jaír Lapid külügyminiszter megállapodott a Kneszet feloszlatásáról és új választások kiírásáról, valamint a koalíciós megállapodásban meghatározott rotáció életbe léptetéséről.
a tény, hogy pártja, a jobboldali Jamina hét képviselőjéből hárman hátba szúrták őt, és még ketten arra szőttek terveket, hogy cserben hagyják a pártot.
Ugyan újságírók szerint bizonyos sikereket elérni – például „higgadtan” tudott kezelni két Covid-hullámot, igaz, már az oltások megérkezte után, s egy olyan sajtóval a háta mögött, mely nem követelte a fejét –; noha legfőbb „sikere” nyilván annyiban merült ki, hogy képes volt megdönteni minimális támogatottsággal – két képviselővel a 120 fős Kneszetben – egy erős nemzeti szuverén vezetőt.
Mint emlékezetes, a legutóbbi választásokat követően Benjamin Netanjahu és az őt leváltani akaró ellenzéki blokk is udvarolt Bennett hét képviselői helyéért, majd Bennett az utóbbit választotta, és beiktatták koalíciós kormányát, ahol rotációs megállapodása szerint később – magyar származású – külügyminisztere, Jair Lapid követte volna.
de amikor a Jamina egyik képviselője inkább a kormány ellen szavazott, többségük egyenesen egy főre olvadt. Így lényegében minden egyes képviselőre szükség volt minden döntéshez, ami a kezdetektől fogva gyengévé tette a koalíciót – emlékeztet Amir Tibon a liberális Há’árecben.
Bennett kritikusai azt állították, hogy megszegte ígéretét, mikor összeült a baloldallal és az arabokkal. Bennett szerint fő ígérete az volt, hogy megkíméli az országot az ötödik választástól három éven belül. S bár a kormány sikeresen fogadta el költségvetését 2021 végét – ami fontos próba volt, hiszen e nélkül nem maradhatott volna helyén a kormány –, rövidesen újabb képviselő ugrott ki a Jaminából, s innentől fogva a kormány napjai meg voltak számlálva.
A lapok ráadásul azt is megszellőztették, hogy Ajelet Saked miniszter a Likuddal tárgyalt a kiugrásról – s kevés nagyobb csapás érhette Bennettet, mint hogy erős embere is távozásra készült.
A bukás főleg Bennetté,
hiszen ellentétben a Likuddal, ahol a tagok szavaznak a parlamenti listáról, a Jaminában Bennett saját maga válogatta össze hátba szúróit.
„Ha néhány véletlenszerű szomszédját kéri meg, hogy induljon vele a parlamentbe, valószínűleg jobb csapatot tudott volna összerakni a Kneszetben”
– jegyzi meg epésen Tibon, és valószínűleg igaza van.
A Ynet-en Ari Shavit elemzése szerint Bennett egyszerűen nem mérte fel, hogy miniszterelnökségének nem volt legitimációja: túl kevés támogatója volt a parlamentben, és nem számolt annak következményeivel, ha hátat fordít saját szavazóinak.
aki tehetséges, sokra hivatott nemzeti-jobboldali politikusként nem a nemzet, hanem saját egyéni érdekét tartotta szem előtt. Egy évre élvezhette a miniszteri széket – a baloldallal és az arabokkal való lepaktálás árán, első miniszterelnökként, aki ténylegesen koalíciós társi posztra emelt egy arab pártot –, majd saját legszorosabb harcostársai mondtak róla lesújtó ítéletet.
Ami most következik: választások, minden bizonnyal ősszel, addig pedig Jair Lapid ügyvezető miniszterelnöksége (az ő külpolitikai nézeteiről pedig itt írtunk). S persze még bármi történhet, de egy június eleji felmérés azt mutatta, hogy ha akkor lettek volna a választások, Benjamin Netanjahu Likud pártja jönne ki győztesen – de ez a jövő zenéje.”
Címlap fotó: Bennett (balra) és Lapid június 20-án (OREN BEN HAKOON / AFP)
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
