„Mindig kérdés, hogy egy zenekar vajon mennyire meghatározó a könnyűzene történetében. Az olyan előadók, mint a Led Zeppelin, a Queen vagy a The Beatles kétségkívül az élvonalba tartoznak, de sok olyan banda is akad, amelyek hiába tűntek el, a mai zenekarok és előadók akarva-akaratlanul magukon hordozzák a stílusjegyeiket.
Ilyen csapat a Talking Heads is, akik zeneileg kivételesen széles skálán mozogtak. Dalaikban megjelent a new wave, a post-punk, a dance-rock és az art pop is. Ha kísérleti, mégis slágeres zenéről beszélünk, akkor az ő munkásságukat mindenképp meg kell említeni. A formáció a kilencvenes években feloszlott, de a tagok 2002-ben újból összeálltak, amikor beiktatták őket a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. Most, több mint húsz év után, újból összeáll a zenekar egy különleges alkalomra.
Kultklasszikus filmalkotás
A zenekar 1975-ben indult, és bár 16 évvel később fel is oszlott a csapat, ezalatt sikerült piacra dobniuk nyolc stúdiólemezt. Olyan bandák és előadók stílusát formálták, mint Eddie Wedder, a Weeknd, Franz Ferdinand vagy a Radiohead – utóbbi a nevét is egy 1986-os Talking Heads-dal után választotta.
Számos meghatározó bandáról készült ebben az időszakban dokumentumfilm. Ilyen volt a Rolling Stones vagy a The Band, de a kritikusok és a zeneszeretők minden alkotás közül máig az egyik legmeghatározóbbnak a Talking Heads 1984-es koncertfilmjét, a Stop Making Sense-t emelik ki.
Nem csoda, hogy majd’ 40 évvel később sem ismeretlen az alkotás a filmes körökben,
ezért a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál úgy döntött, felújítja a régi művet, és így mutatja be a közönségnek. A vetítés telt házas volt, ezzel hivatalosan is az idei fesztivál legnépszerűbb műsorszáma – számolt be róla a The New York Times.
A film maga mögé utasított olyan nagy durranásokat, mint Hayao Miyazaki és Ryusuke Hamaguchi új alkotása, Kate Winslet mostani mozija, vagy a Cannes-i és a velencei filmfesztivál nagydíjas művei. A fesztivál szervezői azt tervezik, hogy a felújított változatot mozikban is bemutatják IMAX-formátumban.
A film elsöpörte a vitát
Az igazi szenzáció azonban az a 25 perces beszélgetés volt, amire a Talking Heads tagjai gyűltek össze a film apropóján. A csapat a torontói meeting előtt húsz évig nem mutatkozott együtt, ami már önmagában is különlegessé teszi az eseményt. A csapatban az 1991-es feloszlás után korántsem volt béke, utólag pedig számos belső vitára derült fény. A zenekar dobosa, Chris Frantz és a csapat basszusgitárosa, Tina Weymouth is negatívan nyilatkozott korábbi zenésztársukról, a csapat frontemberéről, David Byrne-ről.
maga Byrne is bevallotta, hogy akkoriban eléggé diktatórikusan vezette a csapatot.
A film felújított változata hatalmas sikert aratott a közönség és a zenekar tagjai körében egyaránt, akik félre tudtak tenni minden korábbi sérelmet, és önfeledten élvezni egykori munkájuk friss gyümölcsét. Az alkotás rendezője, Jonathan Demme sajnos 2017-ben meghalt, így nem láthatta alkotásának négy évtizeddel későbbi népszerűségét. A film sikere sokban köszönhető Demme-nek, aki egyedi látásmódjával és technikai ötleteivel páratlan művet hozott létre. Nem csoda, hisz a rendező életműve olyan alkotásokat vonultat fel, mint A bárányok hallgatnak, vagy a Philadelphia – Az érinthetetlen.
Bár az újraegyesülésből valószínűleg nem születik új Talking Heads-lemez, ez annyiban mindenképp különleges pillanat, hogy a tagok évtizedeken át tartó ellentéteiket félretéve ültek le beszélgetni, felidézve közös, nagy pillanataikat, és Jonathan Demme páratlan munkáját, hagyatékát.”
Címlap fotó: Index.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
