„Kilencvennyolc milliméter – a NASA mérései szerint, legfeljebb plusz/mínusz négy milliméteres eltolódással -, ennyivel emelkedett globálisan a tengerszint az eltelt három évtized alatt.
Nepált és Svájcot egyelőre nem fenyegeti annak a veszélye, hogy tengervíz árasztja el az országot, merőben más a helyzet azonban a világ legalacsonyabban fekvő országában, az 1192 szigetből álló Maldívokon, ahol az átlagos tengerszint feletti magasság csupán másfél méter. Értelemszerűen van, ahol ennyi sem, így a szigetek alig egyhatoda lakott.
A tengerszint azonban vészesen emelkedik majd az elkövetkező években is. A Világbank nem tartja kizártnak, hogy az ezredfordulóig a Maldív-szigeteket teljesen elnyelik a hullámok.
Miközben a klímaváltozás leginkább vészjósló forgatókönyve szerint az évszázad végére Európa elfelejtheti a síelést, a Maldív-szigeteket földrajzi adottságai, pontosabban hátrányai késztették arra, hogy megoldásokat találjon a természet fenyegetésének kivédésére. Ráadásul a főváros, Malé, a világ egyik legsűrűbben lakott városa, ahol kétszázezer ember zsúfolódik össze egy alig 8 négyzetkilométeres területen. Ahogy az emelkedő vízszint felemészti a földet, még ennél is kevesebb lakható terület marad.
Mind közül a legígéretesebb projekt egy vízen lebegő város felépítése – formájában Velence mintájára –, amely húszezer embernek adna otthont. A népszámlálási adatok szerint az országnak 520 ezer lakosa van, félmillió, jobbára kevésbé tehetős ember életét tehát még mindig fenyegeti a kíméletlenül emelkedő tengerszint.
Vízen lebegő városok Hollandiában és Dél-Koreában
Az úttörő munka azonban nem a Maldív-szigeteken kezdődött.
Hollandia területének egyharmada már régóta a tengerszint alatt fekszik, így évszázados tapasztalatuk van egyrészt a gátak építésében és a talaj feltöltésében, másfelől itt építették az első, vízen lebegő házakat már egy évtizede – például a Maas folyón, és Amszterdam tőszomszédságában, az IJburg-szigeten.
A holland szakértelmet napjainkban Kínában, Thaiföldön, Dubajban és a Maldív-szigeteken kamatoztatják. Az első, vízen lebegő város építését azonban Dél-Koreában kezdték meg csaknem két éve.
„A tengerparti városok az éghajlattal kapcsolatos kockázatok frontvonalában állnak. Az áradások több milliárd dollár értékű infrastruktúrát tesznek tönkre, és klímamenekültek millióit kényszerítik otthonuk elhagyására. A kihívás óriási: a világon minden öt emberből kettő a tengerpart száz kilométeres körzetében él, a világ megavárosainak 90 százalékát pedig veszélyezteti az emelkedő tengerszint” – írták tavalyelőtt abban a sajtóközleményben, amelyben bejelentették az Oceanix névre keresztelt, vízen lebegő település építését Dél-Korea második legnagyobb városa, Puszan mellett.
Az Oceanixot áradásbiztos infrastruktúraként álmodták meg, amely a tengerszinttel együtt emelkedik – azaz lebeg a vízen. Az ott élők élelmiszerszükségletének egy részét, a működtetéséhez szükséges energiát és édesvizet egy teljesen integrált, hulladékmentes, zárt láncú rendszerben állítja elő. A tervek szerint tízezer lakosa lesz.
Velencei és dubaji mintára
A Maldív-szigeteken épülő városnak egyelőre még fantázianeve sincs, de „egy új korszak első fejlesztéseként” tervezik – írta a Tomorrow City portál. Egy 200 hektáros lagúnában házak, otthonok, továbbá éttermek, üzletek és iskolák lebegnek majd egy rugalmas rácson. Kétszer akkora lesz, mint az Oceanix.
A Maldív-szigetek fővárosától mindössze tizenöt percnyi hajóútra található úszó város projektje előrehaladott stádiumban van, és első lakói előreláthatóan már 2024-ben beköltözhetnek, három évvel később, 2027-re pedig az egész város elkészül.
Az agykorall mintázatát idéző város ötezer, vízen lebegő egysége között – csakúgy, mint Velencében vagy Dubajban –csatornák futnak. A tervet két holland építésziroda, a Waterstudio és a Dutch Docklands készítette. A fejlesztők a várost „utcák és csatornák természetes struktúrájaként” határozzák meg.
A tervezést a környezetvédelem szabta meg. A várost intelligens hálózat látja el – kizárólag megújuló energiával. A közlekedés és szállítás a kisméretű elektromos járművekre és kerékpárokra korlátozódik. És ami a legfontosabb: a vízen lebegő város szerkezete közömbösíti az emelkedő tengerszint veszélyét, és ellenáll a jövő környezeti kihívásainak.
Lego-kockák
„Egyesek szerint túl nehéz radikális lépéseket tenni. Mások azt mondják: hagyjunk fel minden reménnyel. Nos, én azért vagyok itt, hogy közöljem, mi nem vagyunk hajlandóak feladni” – ezt mondta Mohamed Nashíd, a Maldív-szigetek korábbi elnöke még 2009-ben egy koppenhágai klímakonferencián.
A jelek szerint a maldíviak tartják magukat ehhez az elvhez. Csaknem másfél évtized elteltével rekordidő alatt épül a lebegő város a türkizkék vízen, és a levegőből pont úgy fog kinézni nemsokára, mint egy óriási korallzátony. Ez az eddigi legnagyobb ilyen jellegű projekt modellként szolgálhat más, az emelkedő tengerszint által érintett városok számára.
A maldív kormány és a hollandiai ingatlanfejlesztők egyesítették erőiket a projekt megtervezésében és finanszírozásában. Az úszó házak, utcák, boltok, játszóterek, iskolák és éttermek alkotóelemeit – mint a Lego-kockákat – darabról darabra építik, és rakják össze Malé közelében. „Az összes épület és minden más elem lebegő, összekapcsolt platformokon áll” – magyarázta a projekt főépítésze, a holland Koen Olthuis, és azt is ecsetelte, hogy a csatlakozási pontokon kis parkok vagy terek találhatók. Ezeket teleszkópos cölöpökkel rögzítik a tengerfenékhez, így
Az építkezés elemei – jobbára betoncsövek – a kikötőhöz közeli gyárakból származnak, a jövőben azonban Indiában, Kínában és Srí Lankán is készülhetnek. Hajón szállítják ezeket a helyszínre, ahol kirakósként illesztik össze.
Újratervezés
„Évekig azt hittük, hogy gátak és csatornák építésével kell küzdenünk a víz ellen” – nyilatkozta a Spiegelnek a maldívi projekt holland főépítésze. „Mindenki azzal áltatta magát: ha elég keményen harcolunk, legyőzhetjük a természetet. Az éghajlatváltozás következményei azonban világossá tették, hogy ezt a csatát már nem lehet megnyerni. Sürgősen újra kell gondolnunk a dolgokat” – magyarázta Koen Olthuis.
Az újratervezés az ő értelmezésében azt jelenti, hogy alkalmazkodni kell a vízszint emelkedéséhez, vagyis teret kell engedni neki. A globális felmelegedés és a vízszint emelkedésének gyorsasága még a tudósokat is meglepte. Ez pedig – az építész szerint – megnehezíti annak az előrejelzését, hogy milyen magasnak kell lennie a következő árvízvédelmi gátnak. Ezért talán az a legészszerűbb, ha radikális irányváltással a vízen építkezünk. Egy úszó várost végül is nem lehet elárasztani, és nem süllyedhet el.
Az ilyen szokatlan tervek kritikusai általában azt teszik szóvá, hogy a különleges projektek kivitelezése méregdrága, és megfizethetetlen a természeti csapás sújtotta térség lakosai számára. Ebben van némi igazság, ha a Malé melletti, vízen lebegő város vagy a Puszan melletti Oceanix kivitelezését madártávlatból vetjük össze a Dubaj mellett terpeszkedő, mesterséges Pálma-szigettel. Ezek azonban csak látszólag hasonlítanak egymásra, főleg azért, mert mindkettő a természetből vette alaprajzát: a maldív város agykorall, az emírségekbeli pedig pálma mintázatú.
Ez utóbbi, a dubaji azonban szilárd alapzaton áll, nem ringatózik a vízen, és ami a leglényegesebb: nem szükségből, hanem kereskedelmi szándékkal építették. Az ingatlanközvetítők szerint a Pálma-szigeten bármikor lehet venni egy szerény, háromszobás lakást akár már 12,5 millió dirhamért, illetve egy valamivel kényelmesebb villát 175 millióért – napi árfolyamon átszámítva 1,25 milliárd, illetve 17,5 milliárd forintért.
Átlagemberek számára
Ezzel összevetve a Maldív-szigeteki projekt kivitelezése sokkal olcsóbb. „Nem a gazdagok projektje” – jellemezte a körülményeket Olthuis, aki arra számít, hogy a nem turistáknak szánt otthonok vásárlói és bérlői taxisofőrök, tanárok, családok vagy egyedülállók lesznek.
Talán. A lakásonkénti 150 és 250 ezer dollár, 55-92 millió forint közötti vételár nagyságrendekkel alacsonyabb a dubajinál, de a Maldív-szigeteken – ahol az éves átlagfizetés 11 ezer dollár, 4 millió forint körül alakul – ekkora kiadást inkább csak a felső-középosztály engedhet meg magának.
Az építkezés előtt kikérték a lakosság véleményét arról, hogyan kellene kinéznie a vízparti fejlesztésnek. A válaszok alapján a terveket a szigetországra jellemző halászcsaládok színes házainak mintájára alakították ki.
Vannak, akik bírálják a fejlesztést mondván, hogy rengeteg betont használ, és így nem felel meg a fenntarthatóság követelményeinek. Olthuis szerint azonban nem csak a rövid távú fenntarthatóságot kell figyelembe venni. Ugyanilyen fontos a hosszú élettartam, márpedig a beton tartós. Az építész szerint még karbantartás nélkül is száz év lesz az élettartama, rendszeres javításokkal és ellenőrzésekkel pedig 250 évet tart reálisnak, kivált abban az esetben, ha a korallok megtelepednek a beton tövében.
Az 52 éves építész és ipari formatervező Koen Olthuis azt látja, hogy a maldívi úszó város kialakulását szorosan figyeli más, az emelkedő vízszint által fenyegetett nagyvárosok, köztük Jakarta, Bangkok, Tokió és Sanghaj vezetése. Ez az első eset – mondja –, hogy a partot mosó víz már nem csupán fenyegetést jelent, hanem lehetőséget teremt az urbánus terület bővítésére, és a kockázatok mérséklésére.”
Címlap fotó: Maldives Floating City© Technológia: Euronews
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
