„Papíron mindenkinek el kell hagynia az otthonát, de a katonák senkit sem vesznek rá erőszakkal a költözésre. A Vörös Kereszt már a közeli Harkivban is megkezdte az emberek kimenekítését.
,,Itt akarok maradni. Mindent a saját kezemmel készítettem. Kicsi a házam, de akkor is én építettem a garázzsal, a pincével és az ólakkal együtt” – panaszkodott egy kupjanszki férfi.
,,Minden szerettem meghalt, egyedül maradtam és nem megyek sehová. Van mindenünk: víz, áram, gáz. De voltak időnk, amikor minden szolgáltatás szünetelt. Víz nélkül borzalmas volt az élet. Egyelőre jól vagyunk, de nem tudom, hogy tudunk-e majd fűteni télen” – tette hozzá egy idős asszony.
Klim, az Ukrán Vöröskereszt vészhelyzeti csapatának parancsnoka szerint akinek van esze már lelépett.
,,Nem értem, hogy egyesek miért maradnak és sodorják magukat veszélybe. Sokan azt mondják, hogy egész életükben spóroltak erre a tévére vagy személyes tárgyra, de ezek nem védenek meg a Grad rakétáktól. Nem szabadna így meghalniuk” – vélekedett
Kupjanszk volt az egyik első város, amelyet elfoglalt az orosz haderő tavaly februárban. Az ukrán csapatok csak fél évvel később tudták felszabadítani. Néhány napja pedig ismét éjt nappallá téve szólnak a légvédelmi szirénák, mert az oroszok a földről és levegőből is lövik a várost.”
Címlap fotó: Gyerekeket mentenek Kupjanszkból© Bram Janssen/Copyright 2023 The AP. All rights reserved
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
