„Soha nem volt ilyenre példa Észak-Amerikában.
November 29-én az amerikai igazságügyi minisztérium megdöbbentő bejelentést tett: egy indiai kormánytisztviselő amerikai földön megpróbált meggyilkolni egy amerikai állampolgárt. A DOJ szerint a tisztviselő felajánlotta, hogy 100 ezer dollárt fizet egy bérgyilkosnak Gurpatwant Singh Pannun meggyilkolásáért – egy aktivistáért, aki az indiai Pandzsáb állam elszakadását és egy független ország megalakítását követelte. Nem ő az első szikh szeparatista indiai, akit a tisztviselők azzal vádolnak, hogy megpróbálták megölni. Alig két hónappal korábban Justin Trudeau kanadai miniszterelnök kijelentette, hogy India felelős Hardeep Sikgh Nijjar szeparatista meggyilkolásáért, akit júniusban lőttek le egy szikh imahely előtt Brit Kolumbiában – írja az Új-Delhiben megjelenő Foreign Affairs hasábjain Hartosh Singh Bahl.
Mind Pannun sikertelen megölése, mind Nijjar sikeres kivégzése világszerte felháborodást váltott ki az emberi jogi aktivisták, valamint az amerikai és kanadai politikusok körében. Az incidensek azonban zavart is okoztak. India látszólag barátságban áll Kanadával és az Egyesült Államokkal. Újdelhi szorosabb kapcsolatokra törekszik Washingtonnal, mivel mindkét kormány igyekszik korlátozni Peking ambícióit. A szikh szeparatizmus fenyegetést jelenthetett az indiai államra az 1980-as és 1990-es években, amikor a szeparatisták véres felkelést folytattak abban a reményben, hogy Pandzsábot független állammá alakítják, Khalisztán néven. Azóta azonban ez a mozgalom nagyrészt elhalványult, és az ügyet főként a diaszpórában élő fanatikusok tartják életben. Miért kockáztatna tehát India fontos geopolitikai kapcsolatokat két politikai peremvidéki személy meggyilkolásáért?
A Nijjar meggyilkolására adott válaszában Újdelhi arra utalt, hogy a válasznak köze van India biztonságához. A kormány azzal vádolta Kanadát, hogy menedéket nyújt terroristáknak és szélsőségeseknek, akik India szuverenitását és területi integritását fenyegetik, miközben tagadta a támadásért való felelősséget. Más elemzők szerint a merényletek célja, hogy erősítsék Narendra Modi indiai miniszterelnök képét mint erős és határozott vezető.
Azonban egyik hipotézis sem meggyőző. A szikh szeparatizmus nem tért vissza Indiába. És ha a kormány erős hindu nacionalista vezetőként szeretné Modi imázsát erősíteni, akkor az iszlamista fenyegetésre való hivatkozás – Pakisztán tökéletes helyettesítője – sokkal jobban működne. Végül is Újdelhi pontosan ezt tette a 2019-es választások előtt; az év februárjában India azt állította, hogy repülőgépei pakisztáni célpontokat támadtak meg, megtorlásul egy Kasmírban, indiai katonai konvoj elleni támadásért.
Ahhoz, hogy megértsük a merényleteket, világosan kell látnunk a mögöttes ideológiát is, amelyet Modi képvisel – és azt, hogy a szikhek hogyan igyekeznek ennek keresztbe tenni. Az indiai miniszterelnök egy hindu nemzetet akar létrehozni, ahol a keresztények és a muszlimok nem egyenrangú állampolgárok (vagy egyáltalán nem állampolgárok), ezért mindkét közösség ellenállására számít. A hindu nacionalisták azonban úgy vélik, hogy a szikhizmus a hinduizmus egyik ága, nem pedig különálló hit, ezért elvárják, hogy a szikhek támogassák őket. Ezek a nacionalisták ezért meglepődnek, amikor a szikhek ellenzik a politikájukat, és a jelöltjeik ellen szavaznak. A szikh ellenzéket is nehezebbnek találják legyőzni. Amikor a szikhek tiltakoznak Modi politikája ellen, az indiai kormány nem tudja egyszerűen külföldi ügynököknek tekinteni a tüntetőket, ahogyan a muszlimokkal teszi. Meg kell hallgatnia.
Ennek a kognitív disszonanciának a kezelésére Újdelhi a Pandzsábot egykor sújtó lázadásra hivatkozik, azzal érvelve, hogy az indiai szikheket a külföldön tevékenykedő szeparatisták rávették, hogy ellenezzék a kormány politikáját. Ennek a hivatkozásnak azonban kézzelfogható következményei vannak. Ha az állam egyszer kijelenti, hogy a külföldön élő szeparatisták komoly fenyegetést jelentenek, akkor úgy kell cselekednie, mintha ez valóban így lenne. Ha az amerikai és kanadai állítások igazak, akkor a merényletkísérletek ennek a folyamatnak az eredményei. Arra utalnak, hogy Újdelhi elhitte a saját propagandáját.
Loosing my religion
Indiában a hindu nacionalizmus nagyon fegyelmezett. A mozgalmat nagyrészt egyetlen szervezet – a Rashtriya Swayamsevak Sangh – felügyeli, amelyet közel 100 évvel ezelőtt alapítottak. Az RSS a kormányzó Bharatiya Janata Párt anyaszervezete, és Modi a csoport alacsony szintű hivatalnokaként kezdte pályafutását.
Az RSS-nek látszólag egyszerűnek tűnő alapvetése van: A hinduk az egyetlen igazi indiaiak.
A kereszténység és az iszlám kulturális betolakodók, és követőik a legjobb esetben is másodrangú állampolgárok. Rosszabb esetben veszélyesek.
Az RSS azonban nem olyan gyűlölködő India más vallási csoportjaival szemben. Ez azért van, mert alig ismeri el őket. A szervezet logikája szerint gyakorlatilag minden, az indiai szubkontinensen kitalált hit a hinduizmus része. India számos törzsi csoportját például hinduknak tekinti, annak ellenére, hogy különböző animista hagyományaik vannak. Azt állítja, hogy India buddhistái is a hindu nemzethez tartoznak. Az 1400-as évek végén az indiai szubkontinens északnyugati részén alapított szikhizmust.
Mint minden nacionalizmus, amely a vérhez, a földhöz és a hazához szólít, az RSS – és így Modi – hindu nemzetét is a történelem durva leegyszerűsítése és manipulálása hozta létre. Az a gondolat, hogy létezik egyetlen vallás, amely magába foglalhatja India történelmi sokszínűségét, nyilvánvalóan nevetséges. De Modinak sikerült rengeteg indiait meggyőznie az ellenkezőjéről (gyakran az állítólagos muszlim fenyegetésre hivatkozva), és ezáltal India számos heterogén csoportját a hindu hitbe tömöríteni.
Ennek eredményeképpen a Bharatiya Janata Párt most választásokat nyerhet az ország legtöbb régiójában, még azokban is, amelyek történelmileg ellenségesek a hindu nacionalistákkal szemben. A párt és szövetségesei különösen sikeresek India központjában és északi részén, amelyek az ország legnépesebb helyei. A legutóbbi országos választásokon például a BJP szinte minden középső és északi államban megszerezte a legtöbb elérhető mandátumot.
Panjab kivétel. Ott a párt a 2019-es parlamenti választásokon a 13 körzetből mindössze kettőt nyert meg. Ez az ellenállás nagyrészt a Punjabban többségben lévő szikheknek köszönhető. Az RSS ragaszkodása ellenére a szikhek többször is elutasították azt az elképzelést, hogy ők más hinduk. Ennek a ragaszkodásnak hosszú története van, de 1897 óta egyértelműen ez a helyzet, amikor Kahan Singh Nabha – egy kiemelkedő szikh gondolkodó – megírta Hum Hindu Nahin Hai című könyvét: Nem vagyunk hinduk. Egyetlen komoly szikh gondolkodó vagy vezető sem kérdőjelezte meg a művét. És ahogy a szavazási szokások is világossá teszik, a közösségnek nem érdeke, hogy egy hindu nacionalista állam része legyen.
Elképzelt ellenségek
A BJP azonban nem veszített méltóságteljesen. Ehelyett elkezdte keresni a módját annak, hogyan hitelteleníthetné a szikheket, mint politikai entitást. A párt továbbra sem fordulhatott az egész közösség ellen, de hivatkozhatott az elszakadás történetére, és így is tett. A tüntetések egy kritikus pontján, amikor a legfelsőbb bíróság a farmtörvények érvényességét mérlegelte, a kormány azt mondta a bíráknak, hogy a tiltakozásba khalisztániak szivárogtak be. (A bíróság, a kormány kívánságával ellentétben, továbbment, és felfüggesztette a törvényeket.) Nem sokkal azután, hogy a mezőgazdasági törvényeket kivégezték, az RSS tagszervezetei azt kezdték állítani, hogy a visszavonásukra azért volt szükség, hogy megakadályozzák a szeparatizmus erősödését a szikhek körében
A khalisztániakat hibáztatni a mezőgazdasági vereségért nem volt könnyű, mégpedig egy nagyon egyszerű okból: Indián belül nincs szikh szeparatizmus, amiről beszélni lehetne. A szeparatizmus, amely az 1980-as és 1990-es években a pandzsábi lázadást hajtotta, évtizedekkel ezelőtt elvesztette a vonzerejét. Az elmúlt 20 évben csak néhány Khalisztánnal kapcsolatos halálos áldozat volt. (Összehasonlításképpen: Indiában évente nagyjából 400 terrorizmushoz kapcsolódó haláleset történik.) És a Dél-Ázsiai Konfliktuskezelő Intézet által írt biztonsági értékelés szerint –amely az indiai kormány adatain alapul – a 2019 és 2022 között történt hét szikh szeparatista gyilkosságot piti bűnözők és gengszterek hajtották végre, nem pedig ideológiailag motiváltak.
A külföldön élő szikhek körében azonban még mindig létezik egy aktív szeparatista mozgalom, különösen Kanadában és az Egyesült Királyságban. Ennek eredményeképpen a Modi-kormány a tengerentúlra összpontosít.
Hevesen elítélte például az indiai konzulátusok és hindu templomok szikh szeparatisták által Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban elkövetett vandalizmusát (bár legalább egy esetben a helyi rendőrség szerint a vandalizmust hinduk követhették el).
A nemzetközi fenyegetés még mindig a BJP képzeletének szüleménye. Nemzetközi szinten több khalisztáni van, mint Indiában, de a szikh diaszpórát valójában soha nem a szeparatisták uralták. Mégis, minél jobban játszotta el a Modi-kormány az állítólagos fenyegetésüket, annál láthatóbbá váltak a szikh szeparatisták. Az eredmény egy olyan dinamika, amelyet India már korábban is tapasztalt.
Számos nemrégiben megjelent könyv szerint, amelyeket magas rangú nyugalmazott tisztviselők írtak, köztük olyanok, akik az indiai hírszerző szolgálatoknak dolgoztak, a khalisztáni fenyegetést az 1980-as években az indiai biztonsági intézmény is szűk, belpolitikai célok érdekében hangoztatta. Abban a korszakban a cél az volt, hogy az Indira Gandhi miniszterelnök által vezetett központi kormánnyal szemben álló, mérsékelt szikh politikusokat háttérbe szorítsák.
Az eredmény katasztrofális volt. A szikh keményvonalasok megerősödtek, és 1983 decemberében szikh harcosok egy csoportja a legszentebb szikh szentély, az Aranytemplom komplexumában rendezkedett be. Válaszul Gandhi 1984-ben rosszul megtervezett és rosszul végrehajtott katonai támadást hajtott végre a helyszín ellen, ami jelentős pusztítást okozott. Ezt követően két szikh testőre meggyilkolta. Válaszul a következő napokban hindu tömegek mészárolták le a szikheket Észak-Indiában, csak Új-Delhiben 2700-at. Nem sokkal később kezdődött az évtizedes szeparatista felkelés.
Az akciók súlyosan visszavetik India hírszerzési kapacitását
India állítólagos részvétele a merényletkísérletekben máris kárt okoz az ország számára. A The Print című indiai hírportál szerint az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok az amerikai vádemelés előtt az indiai kutatási és elemző szárny – a külső biztonsággal foglalkozó hírszerző ügynökség – két magas rangú tisztviselőjét kérte fel, hogy hagyják el londoni és San Franciscó-i állomáshelyüket. A The Print arról is beszámolt, hogy az Egyesült Államok megakadályozta az ügynökséget abban, hogy leváltsa washingtoni állomásfőnökét. Ez súlyosan rontja India külföldi hírszerzési kapacitását, és arra utal, hogy az országnak – legalábbis rövid távon – nehézségei lesznek az információszerzésben, vagy a legtöbb nyugati biztonsági szervvel való együttműködésben való fellépésben.
Ez nem jelenti azt, hogy az erőszak elkerülhetetlen. Azonban ha a hindu nacionalistákat nem ellenőrzik, akkor a szikh kisebbség politikai célba vétele a hindu nacionalisták számára könnyű lehetőség marad – írja a szerző.”
Címlap fotó: Narendra Modi indiai miniszterelnök 2015. november 12-én Londonban© Fotó Rob Stothard / Getty Images Hungary
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
