szerkeszto 
Szokatlan kérdés és az elmúlt három évtizedben nem is nagyon merült fel. Az elmúlt években azonban előfordult, hogy valaki érdeklődött a Munkáspárt iránt, de amikor megismerte a párt álláspontját a szexuális magatartásformák, vagy a gender kérdésében, visszafordult. Voltak olyanok is, akik beléptek a Munkáspártba, de egy idő múlva kiléptek. Többnyire arra hivatkoztak, hogy nem értenek egyet a Munkáspárt álláspontjával ebben a kérdésben.
„Sajnálattal a szívemben, de azt gondolom, hogy jobb volna, ha külön úton járnék a párttal” – írta valaki közelmúltban. A nevet nem közöljük, és semmi olyat nem árulunk el, amivel visszaazonosítható lenne az illető.
„Dicsőségesnek gondolom még ma is pártjuk legyőzhetetlen ügyét a gazdaság terén, ám a homoszexuálisok jogkörének ki nem terjesztése az én szememben csakis a nép megosztása, mondom ezt ennek a közösségnek a tagjaként, ezért volt számomra ez a kérdés ennyire fontos” – tette hozzá az illető őszintén és tegyük hozzá tisztességesen.
Kezdjük a lényeggel! A Munkáspárt az elmúlt harminc évben nagyon sok olyan dologgal szakított, ami a szocializmus idején szinte dogma volt. Különösen igaz ez a valláshoz való viszonyra. A régi MSZMP-ben nem nézték jó szemmel, ha valaki vallásos volt, sőt nem is nagyon vették fel az MSZMP-be. Ma a Munkáspártnak lehet vallásos tagja is.
A homoszexualitás, vagy szélesebb értelemben a másság kérdése felmerült a Munkáspárt jelenleg érvényes programjának kidolgozása során is. A régi MSZMP ebben a kérdésben is eléggé elutasító volt, de ne felejtsük el, az évtizedekkel ezelőtt volt.
2012-ben a Munkáspárt programja az alábbiakat fogalmazta meg a jövőről. „A jövő közösségi társadalmában mindenki vállalhatja másságát. Szakít a korábbi szocializmus elutasító gyakorlatával, de egyben a tőkés társadalom felfogásával is. A másság személyes ügy, amely érvényesítését az államnak sem segíteni, sem akadályoznia nem kell.”
A Munkáspárt politikai pártnak vallja magát. A Munkáspártba az lép be, aki nem kér a pénz uralmából, a kapitalizmusból és olyan társadalmat akar, amelyben az ember érdekei a döntők.
A Munkáspárt természetesen ideológiai párt is. Marxista pártként materialista, az osztályharcot a történelem szükségszerű elemének tartja. A profitot tekinti a kapitalizmus mozgatóerejének és olyan társadalmat akar, amelyet nem a profit, nem a pénz, hanem az emberek érdekei irányítanak.
Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindenki képzett marxista azok közül, aki be akar lépni a pártba. Nem baj! A közös munka sok mindenre megtanít, és ideológiailag is közelebb kerülünk egymáshoz.
Valljuk, hogy a kapitalizmus ellen bárki harcolhat, függetlenül vallásától, nemi irányultságától. A Munkáspárt nem tesz különbséget nemi irányultság alapján, mindenkit embernek tart. Nem erőlteti rá saját felfogását másokra, de nem fogadja el, hogy mások a saját felfogásuk elfogadását kényszerítsék ki.
Éppen ezért a Munkáspárt vezetői nem járnak a Pride-felvonulásokra. Nem értünk egyet a szivárványos zászló kitűzésével és sok minden mással. Az ellen pedig végképpen tiltakozunk, amikor az amerikai nagykövetség vezetésével összeállnak a nyugati nagykövetségek és tanácsokat osztogatnak nekünk arról, hogy mi a modern, a progresszív, mi a követendő.
Az emberiség eljutott a különböző nemi irányultságok együttélésének bizonyos szintjére. Ez az út hosszú és nehéz volt. Az együttélés lényege ma a kölcsönös elfogadás, és nem a kizárólagosság.
Nem tudjuk, milyen irányban halad tovább az emberiség. De nagyon szeretnénk, ha az emberiség nem követne el öngyilkosságot.
A nemek szabad meghatározása, a hagyományostól eltérő családmodellek elfogadása ennél bonyolultabb kérdés. Az eltérő nemi orientáció elfogadása nem terjeszthető ki erre a területre anélkül, hogy ne okoznánk kárt a társadalom fennálló viszonyaiban.
A Munkáspárt egyetért azzal, ahogyan ezt a kérdés az alkotmány és más magyar törvények szabályozzák. A család apa, anya, gyerekek. Az apa férfi, az anya nő. Ezzel nem a kormánypártokat támogatjuk, hanem egy általunk is jónak tekintett értékrendszert és felfogást.
Egyes politikai erők, alapvetően a liberális erők, ezt a kérdést a jelenlegi társadalmi struktúrák szétverésére használják. Az érdekük éppen az, hogy az emberek ne a tőke uralmával foglalkozzanak, ne szervezkedjenek ellene, hanem fogadják el és foglalkozzanak más ügyekkel. Ez ellen fellépünk és arra biztatunk mindenkit, hogy ne engedjék becsapni magukat. A liberálisok ezzel a kérdéssel mételyezik a társadalmat, nem építenek, hanem rombolnak.
Sajnálatos, hogy a másság kérdése a baloldali pártok egy részében is gondok forrása. A pártok ugyanis szembesülnek a valósággal. Hirdetik a tőke elleni osztályharcot, de azt látják, hogy kevés ember érti ennek a szükségességét, és még kevesebben csatlakoznak hozzájuk. Érthető, hiszen az osztályharc felismeréséig nem minden dolgozó jut el. A dolgozó tömegek legtudatosabb, legfelkészültebb tagjai ismerik fel a kapitalizmus elleni harc szükségességét. A mai tőkés világ pedig mindent megtesz azért, hogy a felismerés soha ne következzen be.
A baloldali pártok ilyenkor más jelenségekhez fordulnak. Ilyen a klíma- és környezetvédelem, a roma kisebbség, a migránsok ügye és ilyen a nem hagyományos nemi magatartási formák melletti kiállás. Ezek a pártok ideológiát is faragnak e köré, azt állítva, hogy minden kisebbség így vagy úgy, de a kapitalizmus áldozata, következésképpen szövetséges lehet a tőke elleni csatában.
Ez azonban nem igaz! Mindenkit meg kell nyerni, akinek baja van a tőke uralmával. Sok mindenkinek van baja vele, de nem mindenki akarja megdönteni. Megdönteni azok akarják, akik csak ezen az úton érvényesíthetik alapvető érdekeiket. A tőkével nem rendelkező dolgozók alapvető érdekeiket csak akkor valósíthatják meg, ha a pénz uralmát megdöntik, és szocializmust, közösségi társadalmat teremtenek.
A tőkével rendelkező, vagy a tőkééhez közelálló rétegeknek lehetnek sérelmeik, de a sérelmeiket képesek a tőkés rendszer keretein belül megoldani. A kommunista pártokkal szimpatizálhatnak ideig-óráig, de nem válnak szövetségessé a tőke elleni harcban.
De ne kerüljük meg a választ a címben megfogalmazott kérdésre! Lehet-e homoszexuális, illetve minden más eltérő szexuális felfogású ember, a Munkáspárt tagja? Lehet! Miért ne lehetne?
About the Author
Kós Zoltán 
