szerkeszto 
Van pénz, nincs pénz? Hol a pénz? (Fotó: MTI/Soós Lajos)
A rendszerváltás óta sok milliárdot költött el az ország a politikai pártok támogatására. A pártok nem csináltak belőle lelkiismereti ügyet, senki se tette fel a kérdést, hogy milyen alapon járnak a nagy pénzek. Ha volt bennük némi rossz érzés, elhessegették azzal, hogy mindez jogos, sőt alkotmányos. Az Alaptörvény ugyanis kimondja: „A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában.”
A nép persze gyakorolhatná közvetlenül is a hatalmat, de az alkotmányellenes lenne, mivel az érvényes Alaptörvény szerint a nép csak „forrása” a közhatalomnak, de nem a népé a hatalom. „A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.” Lássuk be, ez nem ugyanaz, mintha övé lenne a hatalom.
Az első választáson 1990 tavaszán a pártoknak még nem volt pénzük. Az állam, formálisan akkor még Németh Miklós kormánya, lehetővé tette, hogy a pártok indulási pénzhez jussanak. Akkoriban új autót csak kiutalásra lehetett venni, nosza, kaptak kiutalást is. Az országos listát állító pártok használatra még székházat is kaptak. Na, ja, a demokrácia pénzbe kerül!
A rendszerváltás óta kialakultak azok a módszerek, amelyekkel a pártok törvényesen nagy pénzeket nyúlhatnak le. Pénz jár a pártoknak a választási eredményük arányában, feltéve, hogy elérték az 1 százalékot. 2003 óta pénz jár a pártok alapítványainak, mondván, hogy „fejlesztik a politikai kultúrát”. Pénz jár a parlamenti frakcióknak, parlamenti képviselőknek. Pénz jár az önkormányzati képviselőknek. Pénz van, csak le kell nyúlni!
A 2023-as költségvetésben a pártok 681 milliárd forintot kapnak. Na persze, nem mindenki! Állami támogatásra csak azok a pártok jogosultak, amelyek a választásokon az országos listán legalább 1 százalékot elérnek. Ha nincs 1 százalék, nincs pénz!
Az 1 százalékhoz vezető úton az első lépés az országos lista állítása. Éveken át elég volt 27 egyéni választókerületben jelöltet állítani. Tavaly felemelték 71-re. Világos! 71 jelöltet kevés párt tud állítani, ergo kevesebben lesznek az országos listán, kevesebben csurognak be a parlamentbe, így több jut annak, aki bejutott. Ebben tökéletes egység volt és van a kormánypártok és a parlamenti ellenzék között.
A Fidesz 591,1 milliót kap, mint párt. De további 797 milliót zsebel be a „Szövetség a Polgári Magyarországért” alapítvány is. A KDNP is kap 94 milliót, az alapítványa 76 milliót.
Jó ellenzékinek is lenni. A DK jövőre 157 milliót zsebel be, az alapítványa 167 milliót. Az MSZP, amely a kihalás ellen küzd, kap 107 milliót, az alapítványa 95 milliót. Ez nem menti meg a kihalástól, de egy rakás emberének megvan a fizetése négy évre.
A parlamentbe bejutott pártok, ismételjük, emellett egy sor más juttatásban is részesülnek. 2022 elején a képviselői alapfizetés 1,3 millió forint volt. Négy évvel ezelőtt még csak 750 ezer! Egy frakcióvezető már ennek a dupláját kapta. Aztán van lakás- vagy szállodahasználat, irodahasználat, mobiltelefon, alkalmazottak költségtérítése. És ki tudja még mi, amiről nem is tudunk.
Fura világ van a parlamenten kívül is. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt 32 milliót tesz zsebre, és 46 milliót kap a „Savköpő Menyét” elnevezésű alapítványa.
A több pénzzel nem lesz több demokrácia, de még hatékonyabb működés sem. A tőkés demokrácia ma nem több, mint pénzpazarlás. A mi pénzünket, az emberek pénzét pazarolják.
A pénzpazarlás bele van építve a rendszerbe. Senki sem akarja csökkenteni, de mindenki azt akarja, hogy neki több jusson. A fizetések egymáshoz vannak viszonyítva. Így, ha nő a képviselő fizetése, akkor nő a miniszteré, és így tovább.
Ez a rendszer azért működhet, mert a politikát megélhetési eszközzé tették, hivatásos politikusokat tartanak el. Pedig a politika nem hivatás, nem szakma, hanem az emberek érdekeinek képviselete, az emberek szolgálata.
A rendszert kell megváltoztatni. Hivatásos parlament helyett a valóságos életet ismerő képviselőket, akiket a helyi dolgozói kollektívák saját soraikból delegálnak. A küldöttek ne hivatásos politikusok legyenek. A munkájukat társadalmi munkában végezzék, pénzt ne kapjanak érte.
A pártok és alapítványaik állami támogatását azonnal meg kellene szüntetni. Lehet élni, dolgozni, és az embereket szolgálni állami pénz nélkül is. A Munkáspárt 2006 óta nem kap állami támogatást, mégis élünk, és többet teszünk a dolgozó emberekért, mint a sok pénzt bezsebelő pártok.
About the Author
Kós Zoltán 
