Ismét bizonyított a Depeche Mode, újabb hibátlan koncertet adtak Budapesten
szerkeszto 
„A Puskás Aréna után az MVM Dome-ot is megtöltötte a Depeche Mode. A brit formáció kedd este állt színpadra a Népliget mellett található csarnokban, s bár ugyanazzal a produkcióval érkeztek, mint tavaly júliusban, óriási érdeklődés övezte a koncertet, amely ezúttal is tökéletes volt.
A 2023-ban indított Memento Mori World Tour keretében immáron másodszor lépett fel Budapesten a Depeche Mode. A brit new wave-szintipop formáció tavaly júliusban a Puskás Arénában adott telt házas koncertet, ahol akkor 50 ezer ember élvezhette a turnéval azonos című lemezüket támogató, mind látványban, mind hangzásban kifogástalan minőségű produkciójukat, amellyel egyben a 2022 májusában meghalt zenésztársukról, Andrew Fletcherről is megemlékeznek. Ezúttal egy kisebb helyszínt választottak a zenészek: március 26-án az egyébként 20 ezer fő befogadására alkalmas, ezen a koncerten azonban a színpad és a kifutó helyfoglalása miatt bő 16 ezres tömegre maximalizált MVM Dome-ba invitálták a Depeche Mode magyarországi rajongóit.
Mint ismert, a Memento Mori a zenekar 15. stúdióalbuma, amelynek munkálataiba a világjárvány kezdeti szakaszában a formáció három alapítója még együtt vágott bele. A korongon szereplő szerzemények témáit az aktuális időszak ihlette, Andy Fletch halála azonban pluszjelentést adott a projektnek, amit Dave Gahan és Martin Gore duóban fejezett be végül. A zenészek elmondása szerint Fletch nagyon szerette volna ezt az albumot, ezért mindketten nagyon várták, hogy 2023 márciusában végre megoszthassák, majd az ezzel egy időben startoló turnéjuk keretében élőben is bemutathassák a Memento Mori anyagát világszerte a rajongóknak.
Jegyeladásban nem jelent kockázatot
Hogy a sorban 19. koncertsorozatuk állomásai közé Budapest kétszer is bekerült, azon egyáltalán nem kell csodálkozni – a Rock & Roll Hírességek Csarnokába 2020-ban beiktatott, mostanra 100 milliós lemezeladással bíró, és világszerte több mint 35 milliós rajongótáborral rendelkező new wave-szintipop formáció tevékenységét Magyarországon is régóta stabil érdeklődés övezi. A Memento Morit megelőző Global Spirit körút alatt egyébként háromszor is ellátogattak hazánkba, a fellépéseik sikerei pedig jól mutatják, hogy semmiféle kockázat nincs abban, ha egy produkciót többször is színpadra visznek nálunk. Aki sosem volt még Depeche Mode-koncerten, mindenképp érdemes egyszer esélyt adnia annak, hogy megtapasztalja azt a páratlan atmoszférát, amit az erőteljes karizmával rendelkező előadók az egyedi, többnyire inkább melankolikus hangulatot árasztó dalaikon keresztül megteremtenek. Tényleg olyan,
mintha egy másik világba lépne át az ember.
Az MVM Dome koncertek tekintetében viszonylag friss helyszínnek számít. A multifunkcionális létesítményt 2021 decemberében adták át, januárban pedig itt rendezték meg a 2022-es férfi kézilabda-Európa-bajnokságot. Abban az évben még csak néhány koncertet tartottak az épületben, 2023-ban viszont már több magyar és nemzetközi előadó is színpadra állt ott. Jómagam eddig három előadó produkcióját, illetve a Cirque du Soleil előadását láttam ezen a helyszínen, s bár többnyire pozitív élmény volt mind, még mindig nem voltam száz százalékig meggyőződve arról, hogy koncertek rendezésére a csarnok minden szempontból alkalmas. Igazából a Depeche Mode produkciójától vártam a visszaigazolást erre, miután a formáció tavaly a Puskás Arénában – amit ugye az ott elsőként fellépő Red Hot Chili Peppersnek nem igazán sikerült vállalhatóan behangosítani – minden tekintetben tökéletes koncertet adott. Mindemellett arra is nagyon kíváncsi voltam, hogy az 50 ezres, nyitott stadion után milyen lesz egy jóval kisebb, zárt térben látni ugyanazt a produkciót.
Extra show-elemek nélkül is pazar a látvány
Nem sokkal este 8 előtt érkeztem az MVM Dome-hoz. Addigra már javában játszott a Deeper nevű előzenekar, miközben a közönség nagy része még a csarnok körül időzött – a kapuknál tömegével próbáltak bejutni a rajongók, ahogy az épületen belül, a büféknél is kígyózó sorok fogadták az embert. Ezúttal a küzdőtérről követtem az eseményeket, ami szépen megtelt, ahogy az ülőszektorok is. Főhőseink valamivel fél 9 után jelentek meg a színpadon, amely hasonló felépítésű volt, mint a Puskás Arénában tavaly: LED-háttérrel rendelkező, kifutóval felszerelt, klasszikus pódium, kétoldalt egy-egy nem túl nagy méretű kivetítővel, ami önmagában nem egy nagy truváj, ám azok a kreatív megoldások, amelyekkel mindezt feltuningolták, ezúttal is valami egészen elképesztő látvánnyal ajándékozták meg a jelenlévőket.
A kivetítők – mint legutóbb – összhangban működtek az egyébként négyosztatú háttér-LED-del, amelynek egy óriási, a turnéra utaló M betű is szerves része volt – utóbbi olykor különálló elemként, máskor a háttér-LED-be olvadva segítette a vizuális hatásokat. Miután a Depeche Mode-ra nem jellemzők a pirotechnikai elemek, sőt olyan show-elemeket sem igazán használnak, mint a tűzijáték, a léggömbök vagy a konfetti, látvány tekintetében ezúttal is kizárólag a már említett LED-ekre, illetve a gazdag fényjátékra hagyatkoztak. A Memento Mori turné vetítései egyébként egészen parádésak – mintha minden egyes dal világa egy külön műalkotás lenne, hol a zenészeket, hol klipeket láthat a közönség a háttérben, az osztott LED-eken a legkülönfélébb variációkban futtatva.
A dallistában a tavalyi koncerthez képest minimális eltérést lehetett tapasztalni. Ugyan a produkció íve hasonló volt – most is a My Cosmos is Mine című szerzeménnyel indítottak és a Personal Jesus zárta az estet, a legnagyobb közönségkedvencek pedig, mint az Enjoy The Silence, a Precious, a Black Celebration vagy épp a Just Can’t Get Enough ezúttal sem maradtak ki a sorból –, néhány számot azért lecseréltek, a World in my Eyes helyett például a Behind the Wheel című dallal emlékeztek Andy Fletcherre. Egy ponton Dave Gahan egy rövid köszöntést is beszúrt – elénekelte a Happy Birthdayt egy hölgynek, aki a színpad mellett élvezte a koncertet. Gahan mellett Martin Gore-nak is bőven jutott a reflektorfényből: nagyjából félidőben a Home és a Somebody például az ő előadásában hangzott el.
Megszűntek az ülőszektorok
A Depeche Mode koncertjein mindig szembetűnő, milyen intenzíven reagál a közönség a látottakra. És itt most nem a vizuálokra kell gondolni, hanem konkrétan az egészen rendkívüli karizmával megáldott zenészekre, akiknek minden rezdülése azonnali reakciót vált ki a jelenlévőkből. Jellegzetes táncmozdulatai mellett Dave Gahan egy karlendítéssel is képes megőríteni őket, ami ezúttal sem volt másképp, nagyjából a harmadik dalnál pedig, ahogy körülnéztem a csarnokban, ugyanazt tapasztaltam, mint a tavalyi koncerten: az ülőszektorokban helyet foglalók közül sokan már a lépcsőkön állva táncoltak, ez pedig a koncert vége felé haladva egyre csak fokozódott – az utolsó néhány számnál már
nem igazán volt olyan szektor, ahol bárki is ülve tudott volna maradni.
A közönség a produkció részévé válva mindvégig együtt lüktetett a dalokkal, amelyek ezúttal is kifogástalan minőségben szóltak – a küzdőtéren legalábbis tökéletes volt a hangzás, egész egyszerűen semmibe nem lehetett belekötni. A helyszín adottságai miatt egyébként a Puskás Arénában tapasztaltakhoz képest valahogy intimebb és egyben jóval intenzívebb élményt adott az egész, amelyhez a jelenlévők hozzáállása is nagyon sokat hozzátett persze – egészen más élményt nyújt egy olyan esemény, ahol a résztvevők aktívan bekapcsolódnak a produkcióba, a lelkesedésük ugyanis azonnal átragad mindenkire, még a színpadon állókra is.
Most is érezhető volt, hogy a formáció tagjai mennyire élvezik a fellépésüket – ugyan sokat nem beszéltek, inkább a dalaikon keresztül és a mozdulataikkal kommunikáltak a jelenlévőkkel, ám olyan átéléssel játszották a szerzeményeiket, hogy öröm volt nézni. A visszataps után mintha minden érzelem kiszakadt volna a közönségből – a Just Can’t Get Enough című számtól kezdve az egész csarnok egyetlen tánctérré változott –, az utolsó dal után alig akarták elengedni a zenészeket. „
Címlap fotó: A Depeche Mode-koncert Budapesten, 2024. március 27-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
