„Deák Bill Gyulát meg a bluesmuzsikát lehet szeretni, vagy sem, azonban lefikázni Chuck Berry véleményét, miszerint „a legfeketébb hangú fehér énekes”, akit valaha hallott, nem érdemes. Tudniillik Berry a műfaj egyik legnagyobb hatású művésze. A fekete torkú Bill Kapitány negyven éve jött ki első szólólemezével, a Rossz vérrel.
Az 1984-es esztendő a HBB-nek és Deák Bill Gyulának egyaránt csúcsév: a Rossz vér után kicsivel megjelent a Vadászat. Noha a szerzők és az előadók azonosak, utóbbi a zenekar új útját, míg az előbbi a régit, a klasszikus Hobo Blues Bandet mutatja.
Bill önállósulásának az 1983-ban nyilvános filmforgatásoknak álcázott István, a király bemutató(k), no meg a mozi szolgált trambulinnak.
Tordaként országos sztár vált a Hobo énekeséből, akit az egykori szánkódombon, ma Királydombon 120 ezren hallgattak. (Látni viszonylag keveset lehetett, a fehér lovon, óriási nemzeti színű zászlóval körbenyargaló pucér lányt szerencsére igen.)
Az ORI fogyatékossága miatt színpadképtelennek ítélte Deák Gyulát. Az első 1979-es országos turnéra, amelyen az Omega előzenekara lehetett a Hobo Blues Band, nem akarták engedni, Benkő László hathatós kiállása kellett a rábólintáshoz.
A turné meg ahhoz, hogy a következő esztendő nyarán a lemezgyár engedélyezze első korongjuk anyagát, nem sokkal a Fekete Bárányok-koncert előtt.
Az István, a király alkotói több színészre gondoltak Tordaként, mígnem Vikidál Gyula és Nagy Feró ajánlották Billt. A rockopera akkorát ütött, mivel politikailag áthallásos történetet mesélt, és mivel Tatának köszönhetően a népzenét és a néptáncot rockba csomagolta, kiszabadítva a hatalom elnyomta nemzeti öntudatot – a Himnusz közös éneklését is engedélyhez kötötték akkortájt az elvtársak –, hogy a P. Box-bulikon kötelezően elhangzottak Vikidál-Koppány és Bill-Torda dalai 1984-ben (később a Bill és a Box Company műsoron tartotta a táltos számait).
A korai Hobo-évek visszatértek
A rendkívül egységes Rossz vér-lemez kakukktojása a Presser Gábor – Sztevanovity Dusán jegyezte: Ne szeress engem. Nem azért kakukktojás, mert rossz dal – ellenkezőleg! –, hanem mert nem HBB-s, vagyis nem Póka–Tátrai–Földes-stílusban íródott. Megjegyzem, Tátrai Tibusz legújabb bandája, a godfater. első albumán is helyet kapott a nóta. S megjegyzem azt is, Presser rendszeres közreműködője volt a Hobo-lemezeknek. (Solti Jánoska pedig 1989-től szűk évtizeden át dobolt a HBB-ben.) Utolsó megjegyzés: Pici bácsi Bill szólólemezén művészeti vezetőként dolgozott.
A többi szám olyannyira klasszikus Hobo-dal, hogy a Rossz vért, a Felszarvazottak balladáját, a Mindenem a tévét már 1983-tól műsorán tartotta a banda. A szövegek vérbeli történetmesélős, nyomasztó Kádár-kori elbutulást megfestő életképek. Annak ellenére, hogy nem az előadó a szerzőjük, miképp Bill fogalmazott:
Én nem vagyok szövegíró, de amiket éneklek, azok kilencven százalékban rólam, az életemről szólnak.
Igen, igen. Deák Bill Gyula élete szó szerint hitelesíti Földes László minden szavát. Egy pongráctelepi, négygyerekes, vasöntő és dohánybeváltó házaspár egyik fia, akinek mindene a foci, aki orvosi műhiba miatt elveszíti fél lábát, akit az orvos a nevére akart venni, s ráíratni minden vagyonát, aki maradt inkább kőbányai srác. Naná, hogy Kőbányán Bill a király. (Nem csak ott!)
Kádár Magyarországa
A címadó dal intrója hibátlan. Egy üveghangos e-moll akkord, majd a basszustéma. A refrén az e-moll verse-vel szemben C-dúr, kilépve a bluespentaton skálából, szűkített harmóniával színesítve, amit a refrén második G-dúr akkordja felold, hiszen az az e-moll párhuzamos hangneme. Ez az E-C szext ugrás érzékelteti ragyogóan zeneileg a rossz vérvonalat, amelyről a Rossz vér mesél. Ez a stigmatizált életérzés az autentikus amerikai bluesszövegek sajátja, amit Hobo pompásan ültet át a magyar külváros szocialista valóságába. És ez folytatódik tovább az egész lemezen.
Az Őrülj meg kicsit bemutatja, miként válik a rántásszagú, szűk bérház vérbő szomszédasszonyától kapott korai szexuális élménytől a nők megszállottjává valaki.
Aztán ott a másik megszállottság, ami már abszurd, a tévével való beteges megkötözöttség. A groteszk sztorit a Led Zeppelin Immigrant Songjának ihletettségében adja elő Bill, aki úgy ragaszkodik a készülékhez, akár Kistamás László a Mindent eladokban az eszéhez.
„Megszabja pontosan, mit szabad tennem.
Beosztja időmet, ellátja agyamat.
Enyém a választás, övé az akarat.”
A Felszarvazottak balladája talán Földes László egyik legszellemesebb, mindenesetre legnépszerűbb szövege, aminek a keserű humora Rejtő-lemezén köszön vissza.
Míg a Középeurópai Hobo Blues III. a legkiábrándultabb dalszövegeinek egyike.
Olyan erős korrajz, akár a Bereményi Géza Cseh Tamás-dalaiban kibontakozó Kádár Magyarországa.
A zárás némi feloldást ad, az önreflexív Ez a helyzet amolyan pillanatfelvétel a duettet éneklő két (akkor) negyvenes bluesikonról.”
Címlap fotó: Index.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
