Kós Zoltán 
A pécsi Aranybika épülete is látott szebb napokat
„Irodaház
Sok kultikus helyet, régi épületet találni Pécs belvárosában. Sajnos sok olyan méltatlan állapotban van, amit a történelmének köszönhetően nem érdemelne meg. A pécsi Aranybika épülete is látott szebb napokat, viszont most teljesen lebontják.
Pécsett szerencsére sok olyan híres épület van, amely szinte mesélni tudna a múltról. A építmények közül sokat időről időre megújítanak, hogy az akkori kor építészeti stílusából és hangulatából még sokáig megmaradjon egy kis szelet. Viszont sajnos nem minden épület jut erre a sorsra. Most egy olyan építmény a soros, ahová az emberek valóban szerettek járni. Ez pedig a Siklósi úton lévő Aranybika, amelyről szinte minden pécsi hallott már, vagy megfordult itt.
Már bontják, a sorsa is eldőlt
Aki mostanában járt a Siklósi úton és az Aranybika felé tekintett, az már nem látta az épület tetejét. Ott díszelgett a vendéglátó hely neve, szomorú képet mutat az utcafrontra néző homlokzat. Az ablakokat már nem a sötét üveg borítja, így könnyen belátunk. Téglákkal és romokkal teli, egykori szobák láthatók jelenleg. A kapun belépve pedig azt tapasztaljuk, hogy az épület belső felét már teljesen lebontották, az egykori falak már csak egy halomban álltak itt-ott. Elszomorító a látvány, hogy az egykoron patinás épületből már csak rom maradt. Az ott dolgozó munkások elmondták, hogy teljesen lebontják az egykori Aranybika épületét, helyére pedig egy irodaházat húznak fel.
Friss áruval vonzotta a vendégeket az Aranybika
Az Aranybika népszerűségét annak köszönhette, hogy bármikor tudtak friss húsárut beszerezni pillanatokon belül. Az út másik oldalán működött ugyanis a vágóhíd, illetve az üzem boltja is, így nem véletlenül lehetett a legfinomabb és legfrissebb zúzát, pacalt, velőt és más egyéb belsőséget beszerezni, elkészíteni, illetve fogyasztani. A túloldalról pedig nem csak a húsáruk érkeztek, a műszak befejeztével szívesen tértek be a dolgozók egy-egy finom ételre. A mindig pezsgő életű Aranybika vendégköre egy időben annyira megnőtt, hogy a régi vendégek inkább csendesebb törzshelyet kerestek. A kocsmává alakuló vendéglátó hely működése ellehetetlenült, egy időre be is zárt. A kétezres évek elején újra kinyitott, olyan finomságok kerültek az étlapra, amilyenek fénykorában is. Ám a vendégkör folyamatos szegényedése idővel újabb bezáráshoz vezetett, soha többé nem is nyitott utána ki. Ezzel pedig a pécsi gasztronómiai élet is szegényebbé vált, az épület lebontásával pedig egy újabb régi emléket számoltak fel.”
Fotó: Kovács Liliána
Eredeti írás: JUSZTIN LEVENTE
About the Author
