szerkeszto 
A közelmúltban az európai háború következményeiről, az ázsiai háború veszélyeiről tanácskozott több kommunista párt képviselője Párizsban. A Munkáspárt képviseletében Gál Péter vett részt.
Csendben, minden felhajtás nélkül, de egy komoly, nagy jelentőségű dolog ment végbe május utolsó napjaiban, Párizsban. A világ minden részeiről összegyűltek a kommunista pártok képviselői, hogy megtárgyalják az ukrán helyzetet, annak következményeit a világ politikai és gazdasági helyzetére, illetve befolyását az ázsiai helyzetre. Jelen voltak itt az ukrán, lett, lengyel, olasz, német, belga, svájci, orosz, egyesült királyságbeli, francia, egyesült államokbeli és még sok más ország pártjainak képviselői. Jelen voltak még ezen kívül több nemzetközi szervezet képviseletében is. Ez a téma láthatóan bármely országban felvetődhetett volna, mivel az érdeklődés és a rendezvényhez való hozzáállás nagyfokú komolyságra vallott.
Nem véletlen az ázsiai vonatkozás sem, mivel a szervező a Koreai Népi-Demokratikus Párt volt, akik Dél-Koreában dolgoznak a közösségi társadalom megteremtésén, és nem utolsó sorban országuk és nemzetük újraegyesítésén. El kell ismernünk, ez a párt hatalmas munkát vállalt magára, amikor a dél-koreai kemény politikai légkörben úgy döntött, hogy felvállalja nézeteit, nem alkuszik meg önmagával a nyugat kedvezményei vagy egy kis támogatás kedvéért. Többször voltak kénytelenek pártjukat újraalapítani, a jelenlegi formában 2016 óta üzemelnek. Tagjaikat rendszeresen letartóztatják, folyamatosan üldözik, ahol lehet, korlátozzák működésüket.
Ezt a „Kommunisták Világkonferenciáját” nem azért szervezték és valósították meg, hogy valamiféle közös dokumentum kerüljön kiadásra, vagy közösen dolgozzunk ki egy akciótervet. Ennek a célja elsősorban az ismerkedés, a helyzetről alkotott kép, egymás véleményének meghallgatása. Vannak ideológiai ellentétek a pártok között, vannak módszerbeli hatalmas eltérések. A mi feladatunk itt az volt, hogy meg tudjuk találni a közös hangnemet, amin talán elkezdődhet egy gyümölcsöző nemzetközi együttműködés, hogy a pénz uralmát megtörni kívánó, a tényleges szabadságért, a tőke egyeduralma ellen fellépő nemzeti pártok ne legyenek egymagukban saját országukban az uralkodó rendszerek elnyomásában sínylődve, hanem egymást segítve valósulhasson meg az új világrend.
Fő kérdés, ami felmerült: lesz-e Ázsiában is háború? Kiterjednek-e a feszülő konfliktushelyzetek gyújtására alkalmas szikrák arra a világrészre? Fognak-e ott is dörögni az ágyúk, felfénylik-e a kard pengéje? Láthatjuk, hogy a NATO, az Egyesült Államok beálltak Ukrajna mögé, amit nem egykönnyen eresztenek el a hatalmas veszteségek ellenére. Persze nem NATO-katonák, hanem ukrán katonák veszteségei, amikről beszélünk. Mi is az a pár száz, pár ezer nemzetközi légiós, aki elesik a keleti harctereken a több tízezer orosz-ukrán katonához képest, akik nap mint nap halnak hősi halált az összeütközésekben? De nem is ez a lényeg most. Nem engedhetik el ezt az országot, erre komoly figyelmet fordítanak, az esetleges továbbterjedésre nagy összegeket költenek és a fókusz erre a hadszíntérre irányul.
Mi van ugyanakkor Ázsiában? Ott is vannak érdekek, melyek nem egyeznek meg az amerikaival. Kína, a KNDK szintúgy szeretnének érvényesülni. Amíg az orosz medve lefoglalja a figyelmet Kelet-Európában, addig ezeknek az országoknak lehetőségük van lépéseket tenni saját biztonságuk megerősítésére. Erre Kína kidolgozta az új biztonsági zónák tervét, melyet több ütemben szeretne megvalósítani, ahol azonban már az első ütem részét képezi a tajvani sziget és Dél-Korea ellenőrzés alá vonása. Ennek megvalósítása során, természetesen nem maradhat néma a „nyugati világ”! Vagy mégis? Van-e ereje, politikai akarata a NATO-nak, az Egyesült Államoknak bármit is felhozni ez ellen? A másik szövetség megerősítette barátságát, még újabb tagok is csatlakoztak hozzájuk. Mit láthatunk azonban a „nyugatiaknál”? Súlyos gazdasági válság, széthúzás, feszültségek. Egy biztos, egy új világ küszöbén állunk, de egyelőre a lőporfüsttől nem látjuk, milyen ajtón lépünk be, hova fognak vezetni a dolgok. Ez az új világ új lehetőségeket biztosít nekünk, hogy végre kezünkbe vegyük az irányítást, és megteremtsünk egy új társadalmat, ahol nincs kizsákmányolás, és mindenki saját nemzete boldogulására dolgozhat a tőkés pénztárcája helyett!
Ilyen és ehhez hasonló kérdések tárgyalása zajlott a konferenciateremben, a kávézókban, éttermekben, este a boros pohár mellett ebben a négy napban Franciaországban, ahol pártjaink képviselői voltak. Négy nap telt megfeszített munkával, nagyon kevés alvással. Megérte azonban, mert találkoztunk olyanokkal, akikkel már rég együttműködünk, de sajnos a távolságok miatt nem sok lehetőségünk van látni egymást élőben, illetve rengeteg új arcot ismertünk meg, akikkel vélhetőleg új együttműködési lehetőségek nyílnak meg. Egy új rendszer, új kihívásaival új munkamódszereket igényel, aminek az alapjait lehet, épp most fektettük le.
Gál Péter
About the Author
Kós Zoltán 
