Az aszályról beszélt a napokban az agrárminiszter. Elpanaszolta, hogy a vízhiány a búzára már nincsen hatással, de a napraforgó és kukorica válságos állapotban van. Ezt, akinek csak egy zsebkendőnyi kertecskéje is van, érzi a saját bőrén, hiszen locsolás nélkül már nem lennének benne növények.
Pártszimpátiától függetlenül osztogatják a Facebook-használók a képeket a kiszáradt Vekeri-tóról Debrecenben, a kiszáradó Fertő-tóról, az átléphető Zagyva folyóról. És a hírek és képek osztogatása mellett sopánkodnak.
Egyesek szerint a kormány tehet mindenről, mások a klímaváltozást emlegetik. Kevesen összekapcsolják a klímaváltozást a tőkés társadalom kapzsiságával, az ipari termelés környezetkárosító hatásaival.
Azt viszont nem olvashatjuk sehol, hogy a rendszerváltás előtt volt egy nagyszabású terv, már kezdeti építési stádiumban, amit bős–nagymarosi vízlépcső néven ismert a világ, s az egyik rendeltetése éppen az lett volna, hogy ne legyen ilyen kiszolgáltatott az ország az aszályos időszakban. Meg persze a tiszta vízienergiatermelési lehetőség is jól jönne napjainkban.
Azt sem olvashatjuk, hogy a rendszerváltásnak nevezett csibészség egyik fő témája volt eme építkezést bírálni és zászlóra tűzni a tervek megtorpedózását. Azok a polgárok, akik akkor bedőltek a politikusok hazugságainak és elmentek tüntetni Bős-Nagymaros ellen, és azok a politikusok, akik többek között ennek a programnak a támadásával kerültek be a köztudatba és csináltak politikai karriert – annak árán, hogy az előbbi módokon hátrányba és kiszolgáltatott helyzetbe hozták országunkat a térségünkön belül –, most mégis képesek tükörbe nézni? Vagy fel sem fogják, hogy mindezek a problémák – vízhiány, energia kiszolgáltatottság – fel sem merülnének?
Eszükbe kell juttatni az óriási felelősségüket, orruk alá dörgölni, hogy miattuk vagyunk most ebben a helyzetben. Tudnia kell a választóknak, hogy a 32 év alatt élesített időzített bombák és taposóaknák itt ketyegnek körülöttünk, s ezért mind a rendszerváltás, a rendszerváltók és az őket lelkesen támogató, felelőtlen választók a hibásak!
Kós Zoltán
