„A repülésnek két fő célja volt: a világ első női űrhajósának világűrbe juttatása, valamint egy hosszú időtartamú szimultán űrrepülés végrehajtása egy másik űrhajóval, a Vosztok–5-tel (a Vosztok–5 társűrhajó 1963. június 14-i startolt). Ahogy a program korábbi repülésein, úgy ezen is a világrekordok felállítása, elsőségek learatása volt a szovjet vezetés szándéka.
Az űrhajó utasa Valentyina Tyereskova volt, egy ötfős női űrhajóscsoportnak a történelmi repülésre kiválasztott tagja. Eredetileg a programban nem tervezték nők repültetését, ám Gagarin repülése után felmerült az ötlet – lényegében pusztán ideológiai és nem tudományos alapon –, hogy ne csak férfiakat küldjön fel a Szovjetunió, amelyet rövid vita után elfogadott a legfelsőbb pártvezetés. Nem lévén nő a katonai pilóták körében, egy bizottság a szovjet repülő- és ejtőernyős sportklubok tagjai között toborzott női űrhajósjelölteket és 1962. március 3-án 3 fő, egy hónappal később további 2 fő jelölésével megalakult az első női űrhajóscsoport. Egy évnyi kiképzést követően Szergej Koroljov és Nyikolaj Kamanyin Valentyina Tyereskovát jelölte repülésre (tartalékul pedig Irina Szolovjovát).
A Vosztok–5 társűrhajó 1963. június 14-i startját követően Valentyina Tyereskova 1963. június 16-án startolt a Bajkonuri űrrepülőtér 1-es számú starthelyéről. A Föld körüli pályára állás tökéletesen sikerült, ezzel hivatalosan is Tyereskova lett az első nő a világűrben. A startot követően nem sokkal a két űrhajó 5 kilométerre közelítette meg egymást, majd a két űrhajós rádiókapcsolatot is létesített.
A Vosztok–6 közel három napig közös repülést végzett a Vosztok–5 űrhajóval, ezalatt több mint 2 millió kilométert tett meg a világűrben. Az űrrepülés feladatai közé tartozott az űrben az emberi szervezetre ható különböző tényezők további tanulmányozása, fizikai és űrbiológiai kísérletek, illetve vizsgálatok végrehajtása, különös figyelemmel a sugárzások káros élettani hatásai ellen történő védekezésre. További feladat volt a Föld felszínének és légkörének megfigyelése, valamint az űrhajó irányítására szolgáló tökéletesített rendszerek – kézi vezérlés, rádiókapcsolat – kipróbálása, az űrhajókra és utasaikra gyakorolt közegellenállás mértékének – fel és leszállás, repülés közben – meghatározása, valamint a mikrometeorok és a kozmikus poranyag hatásainak mérése.
Tyereskova kétoldalú rádiókapcsolatot tartott a földi irányító központtal és a Vosztok–5 űrhajót irányító Valerij Fjodorovics Bikovszkij űrhajóssal. A rádiókapcsolat mind rövidhullámon, mind VHF sávon zajlott. A VHF állomások mindegyikét Zarja (hajnal) néven ismerték. Minden egyes Zarja állomás helyét beazonosították a Szovjetunió területén. Több alkalommal volt helyszíni televíziós közvetítés az űrhajók fedélzetéről. Szakmai feladatát befejezve az űrhajó 1963. június 19-én automatikus visszatérési üzemmódban Karagandától északkeletre, 620 kilométer távolságban szállt le 2 nap 22 óra 50 perc repülés, 48 Föld körüli keringés után.
A tényleges leszállási pont végül kb. két fokkal északra tolódott el a tervezett leszállási helytől. A Vosztok-programban megszokott módon az űrhajósnő 6,5 kilométer magasan katapultált a kabinból, hogy a leszállást ejtőernyőn hajtsa végre. Az ereszkedést kisebb probléma zavarta meg: amikor Tyereskova felnézett az ernyő kupolájára, egy valahonnan lehulló fémdarab arcon találta, amitől az orra vérezni kezdett (más források szerint az ejtőernyős földetérés sikerült keményebbre és az orrát a sisakja fémkeretébe verte és úgy szerezte a sérülést az orrán). Az ejtőernyős leérkezés sem sikerült problémamentesre, Tyereskova a hátára érkezett, majd az erős szél belekapott az ernyőbe és meghempergette az űrhajósnőt.
A kutató-mentő egységek érkezéséig Tyereskova elgyalogolt a tőle kissé távolabb földet ért űrkabinig, ahol a korábbi leszállásokhoz hasonlóan helybeli parasztok voltak az elsők, akikkel kontaktusba került. A parasztok ételt adtak az űrhajósnőnek, amit ő készségesen elfogadott – tekintve, hogy az általa gusztustalannak talált űrételekből szinte alig fogyasztott és 3 nap után nagyon éhes volt – és a megmaradt űrételeket adta értük cserébe. Ezzel Tyereskova megszegte a műveleti szabályokat, nem volt ugyanius engedélyezve számára, hogy bizonytalan eredetű élelmiszert vegyen magához és ezzel a repülés utáni orvosi vizsgálatok eredményét befolyásolja. A helyszínre érkező repülőorvosnő szóvá is tette Tyereskovának a nyilvánvaló szabálysértést.
Képek:
– 1963. június 16, 12.15. Valentyina Tyereskova alhadnagy jelenti, hogy készen áll a Vosztok-6 űrhajó fedélzetén való fellövésre. Jobbról, a hangfelvétel készítőjében a későbbi űrsétálót, Alekszej Leonovot ismerhetjük fel. (Aranylaci.freeweb.hu)
– Tyereskova, az első női űrhajós, a Szovjetunió Hőse 1969-ben
– 1963-ban Tyereskova – Hruscsov, a párt első titkára jelenlétében – házasságot kötött a Vosztok–3 pilótájával, Andrijan Nyikolajevvel. Egy gyermekük született, Jelena. A szülők 1982-ben elváltak.
– Tyereskova 2015-ben
(Wikipédia)”

Fotó / Eredeti írás: Facebook; Paprika blog
