Holtan találták a Balatonban a férfit, nem tudni, kinek állhatott az útjában

A korabeli, hivatalos álláspont így hangzott: 

A haláleset után számtalan kérdés merült fel: Mi volt az oka, hogy Elbert egy koratavaszi napon hirtelen Siófokra utazott? Hogyan lehet belefulladni a sekély vízbe? Miért nem voltak szemtanúk? Miért nem volt víz a tüdejében? Az okok a mai napig nem derültek ki, bár könyv és film is készült haláláról. Elbert János ugyanis nem pusztán egy irodalomtörténész, hanem ismert közéleti személyiség, orosz fordító és tolmács volt, kiválóan beszélt angolul is. A feltételezések szerint a KGB útjában állhatott. 1956-ban ugyanis a szovjet nagykövet, Jurij Andropov tolmácsaként is dolgozott. Andropov Elbert halálakor a szovjet pártfőtitkári pozíciót töltötte be. Elbertet egyébként 1967-ben az állambiztonság beszervezte és 1973-ig Firkász fedőnéven jelentett ismerőseiről a magyar állambiztonsági szerveknek. Elbert János talán túl sok információ birtokában lehetett? A valóság még mindig nem derült ki…

Haláluk után derült ki a gyilkosok kiléte

A rendszerváltozás idején a Balaton környékén is megsokasodtak a rablások, lopások, de az 1990-ben, a siófoki Napfény Szálló portáján történt eset mindenkit megrendített. „Július 27-én 05 és 06 óra között Siófokon, a Napfény Szálló portáján, a portási teendőket ellátó Sándor Tamás 32 éves siófoki lakost ismeretlen tettes (vagy tettesek) fejbe lőtte (lőtték). A portán lévő nyitott páncélszekrényből 105 000 forint készpénzt tulajdonítottak el és a helyszínről elmenekültek. A tettesek felderítése érdekében a rendőrség nagy erőkkel folytatja a nyomozást.” – adta hírül a helyi napilap. A nyomozás hat hónapig tartott, de nem találták meg a siófoki portásgyilkost. A rendőrök kihallgatták a szálloda külföldi vendégeit, a környék szórakozóhelyeinek dolgozóit, mégsem találtak nyomokat. Megállapították, hogy a portásnak haragosai nem voltak, fizetéskiegészítésként valutaváltással foglalkozott. Néhány éve viszont felgöngyölítették az ügyet, a tettesek személyére is fény derült, felelősségre – haláluk miatt – már nem vonhatták a nyereségvágyból gyilkoló tolvajokat.

Lelőtték a taxisofőrt a Balatonnál

Pár év múlva, 1995-ben, újabb megrázó gyilkosság történt a Balaton fővárosában: „Péntek hajnalban Siófokon lelőtték Jáni Ferenc 33 éves taxisofőrt. A támadók akkor nyitottak tüzet, amikor a fiatalember és barátnője kocsival a garázsuk előtt állt. Jáni a helyszínen meghalt, a lányt életveszélyes állapotban szállították kórházba. Jániról közismert volt, hogy rendszeresen valutázik. Üzleteket vállalt úgy, hogy a forintot előre elkérte, megbízóinak azonban nem számolt el. Egyes információk szerint ezért megbízói már nem egyszer életveszélyesen megfenyegették.” A nyomozás során kiderült, hogy a taxisofőrnek sok tartozása, de még több kintlévősége volt. Az egyik tanú kiváló személyleírást adott: terepszínű ruhában távozó álarcost látott a helyszínen. Egyes tanúk hallották, hogy a tettesek idegen nyelven beszéltek, néhány nap múlva pedig külföldön gyártott lőszereket tartalmazó fegyvertárat, majd hangtompítót is találtak a Balatonban. Végül a gyanú egy szerb-horvát-szlovén nemzetiségű bűnbandára terelődött, melynek tagjait – más, súlyos bűncselekmények miatt – nem csupán a magyar, hanem Európa számos bűnügyi rendőrsége is kereste. A bűnözők szervezetten működtek: Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Szlovéniában, Horvátországban, Szerbiában és Svájcban feltérképezték az alvilághoz valamilyen módon kötődő tehetősebb polgárokat. 

• Az adott országban élő honfitársaik, jó pénzért, pontos információkkal látták el őket a kiválasztott, leendő áldozatokról. Aztán a banda néhány tagja beutazott az országba és így vagy úgy elvégezte a „munkát”. A tettest végül Németországban fogták el: beismerte, hogy társaival együtt megölte Jáni Ferencet. Tettük oka egyértelműen a pénzszerzés volt. Mondhatjuk, hogy ezek az esetek már a balatoni történelem nehezebb fejezetének részei, amelyek szorosan összefüggnek a magyar rendszerváltozás zűrzavaros gazdasági időszakával.”