Alig épült fel, már konfliktusok törtek ki az egri lakótelepen

Erzsébet születése óta Egerben él, az építkezések megkezdésekor 16 éves volt. Így emlékszik vissza:

– Gyerekoromban itt káposztaföld volt, meg almás. A malomtól erre észak felé nem volt itt semmi. Elkezdtek itt építkezni és a tízemeleteseket egymás után húzták fel úgy, hogy semmi zöld nem volt közte, nem voltak fák, bokrok, csak az épületek – mesélte.

Elmondta, hogy ahogy felépítették az összes házat, már fásítottak is. 

– A hőközpontot építették először, mert ezek itt távfűtéses lakások, bár vannak gázfűtésesek is. A garzont ’80-ban építették, kolléganőm első lakó volt benne. A Rákóczi út másik oldalán utána építették a házsort a MOL-kútig. Azok a házak, amelyek ott voltak, kis családi házak, mindet szanálták, nem tudom, az ott lakók mit kaptak érte, lehet, hogy lakást a felépített házakban – idézte fel olvasónk.

Erzsébet megemlítette, hogy az 1959. november 7-én emelt Vöröstüzér emlékművet megtartották, azt nem bontották el, ma is ott áll a Ráckapu téren a völgyhídnál.

– Építettek házakat CCCP alakban, ami repülőről látszik ilyen betűknek, ez a Szovjetunió orosz nevének rövidítése – említette meg Erzsébet.

Mit írtunk anno az építkezésről?

Egy ilyen nagyszabású építkezésről természetesen a Népújság is hírt adott. Az 1973-as számban olvasható, hogy Eger óriási fejlődésen ment keresztül. A felsorolásban az említett lakótelepek is szerepelnek, íme:

A lakótelepet 1971-ben kezdték építeni, 1024 lakást terveztek. Egy ’71. májusában megjelent cikk szerint jól haladt az építés. „Két lakótömbön dolgoznak Eger új, északi városrészének, a Csebokszári lakótelepnek építői. Mindegyik tömbben négy-négy, egyenként 42 lakásos ház készül, s az elsőnél már három épületnek elkészültek a falai, a másodiknál pedig befejezés előtt áll az alapozás. A munka a terv szerint halad, bár pillanatnyilag a salgótarjáni blokkgyártó üzem nem tud elegendő mennyiségű anyagot biztosítani, s ez zavarja az építkezést.” Mindemellett még egy 172 lakásos tömböt is alapoztak már ekkor. Több mint 200 munkás dolgozott az építkezéseken, megemlítették, hogy ha így folytatódik a munka, a határidő előtt át tudják adni az elkészült épületeket.

További cikkek sora említi, hogy jól halad a közművesítés, épülnek üzletek, pékségek, tejboltok.

Miért éppen Csebokszári?

1971 augusztusában adtak hírt arról, hogy

Akik régebb óta fiatalok, biztosan emlékeznek még a Csuvas étteremre, amely az akkori Csebokszáriban volt. Az épület most a Neumann Gimnázium és a mellette lévő Coop között található. Ez a név sem véletlen, mint a fenti idézetből is látszik. A Csuvas étteremről ebben a cikkben írtunk:

Ugyanebben az évben adtak nevet a Karaszek Mihály térnek, amelyet ma Nemzedékek tereként ismerünk.

Erre az évre már elégedetlenkedő hangok is szárnyra kaptak. Egy olvasói levélből megtudtuk, hogy a város bizonyos részein a lakók sérelmezik, hogy a fejlesztések a Lajosvárosra és az Északi lakótelepre fókuszálnak. Mint írja, „Évről évre rosszabb lesz a 4—5—6-os autóbuszjárat. Munkanapokon ritkán, vasárnap pedig egyáltalán nem közlekedik a 4-es és a 6-os vonal. Véleményem szerint Eger nemcsak a Lajosvárosi lakótelepből és Csebokszáriból áll. Figyelembe kellene venni a város egyéb helyein élő emberek igényeit is.” Mint akkori olvasónk írta, nemcsak a munkába járást és onnan hazatérést kellene biztosítani, hanem szükség lenne buszra akkor is, ha valaki moziba menne, vagy szórakozni este. Az 5-ös buszról még azt is írja, hogy este 7 után már nem közlekedik, holott „az élet hét órakor sem áll meg”.”