Kós Zoltán 
Új lakók a Cifrakapu utcában, az épülő Csebokszári lakótelepen 1974-ben Forrás: Fortepan / Bojár Sándor
„Múltidéző
Eger története sok évszázadra nyúlik vissza, azonban az egyik legnagyobb fejlesztése az 1970-es években történt. Ekkor húzták fel az Északi városrészt, amelyet akkor Csebokszárinak neveztek.
Iskolás koromban egyszer azon poénkodtunk az osztálytársaimmal, hogy nemzetközi osztály vagyunk, van, aki Csebokszáriból jött és van, aki Kanadából. Aki nem ismeri Egert, az nem biztos, hogy érti ezt a viccet: Egerben az Északi városrészben lévő lakótelepet nevezték Csebokszárinak, a Lajosvárost meg Kanadának. De hogyan épült fel a Csebokszári lakótelep és honnan a név?
Erzsébet születése óta Egerben él, az építkezések megkezdésekor 16 éves volt. Így emlékszik vissza:
– Gyerekoromban itt káposztaföld volt, meg almás. A malomtól erre észak felé nem volt itt semmi. Elkezdtek itt építkezni és a tízemeleteseket egymás után húzták fel úgy, hogy semmi zöld nem volt közte, nem voltak fák, bokrok, csak az épületek – mesélte.
Elmondta, hogy ahogy felépítették az összes házat, már fásítottak is.
– A hőközpontot építették először, mert ezek itt távfűtéses lakások, bár vannak gázfűtésesek is. A garzont ’80-ban építették, kolléganőm első lakó volt benne. A Rákóczi út másik oldalán utána építették a házsort a MOL-kútig. Azok a házak, amelyek ott voltak, kis családi házak, mindet szanálták, nem tudom, az ott lakók mit kaptak érte, lehet, hogy lakást a felépített házakban – idézte fel olvasónk.
Forrás: Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ / Fortepan
Erzsébet megemlítette, hogy az 1959. november 7-én emelt Vöröstüzér emlékművet megtartották, azt nem bontották el, ma is ott áll a Ráckapu téren a völgyhídnál.
– Építettek házakat CCCP alakban, ami repülőről látszik ilyen betűknek, ez a Szovjetunió orosz nevének rövidítése – említette meg Erzsébet.
Mit írtunk anno az építkezésről?
Egy ilyen nagyszabású építkezésről természetesen a Népújság is hírt adott. Az 1973-as számban olvasható, hogy Eger óriási fejlődésen ment keresztül. A felsorolásban az említett lakótelepek is szerepelnek, íme:
A belső területeken is sok értékes alkotás keletkezett, — de különösen feltűnő a település peremén megvalósult, vagy most épülőben lévő számos új városrész. Nem is beszélve a nagyszabású „Csebokszári” lakótelepről, — házak százai kerülnek tető alá a Hajdú-hegyen, a „Kanadában”, az Almagyar dombon és folytathatnánk tovább.
A lakótelepet 1971-ben kezdték építeni, 1024 lakást terveztek. Egy ’71. májusában megjelent cikk szerint jól haladt az építés. „Két lakótömbön dolgoznak Eger új, északi városrészének, a Csebokszári lakótelepnek építői. Mindegyik tömbben négy-négy, egyenként 42 lakásos ház készül, s az elsőnél már három épületnek elkészültek a falai, a másodiknál pedig befejezés előtt áll az alapozás. A munka a terv szerint halad, bár pillanatnyilag a salgótarjáni blokkgyártó üzem nem tud elegendő mennyiségű anyagot biztosítani, s ez zavarja az építkezést.” Mindemellett még egy 172 lakásos tömböt is alapoztak már ekkor. Több mint 200 munkás dolgozott az építkezéseken, megemlítették, hogy ha így folytatódik a munka, a határidő előtt át tudják adni az elkészült épületeket.
További cikkek sora említi, hogy jól halad a közművesítés, épülnek üzletek, pékségek, tejboltok.
Miért éppen Csebokszári?
1971 augusztusában adtak hírt arról, hogy
Heves megye baráti kapcsolatot épített ki a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággal, amelynek fővárosa, Csebokszári Eger testvérvárosa lett. Erről nevezték el Eger új, most épülő lakótelepét. 1975-ig 2400 lakást adnak itt át.
Akik régebb óta fiatalok, biztosan emlékeznek még a Csuvas étteremre, amely az akkori Csebokszáriban volt. Az épület most a Neumann Gimnázium és a mellette lévő Coop között található. Ez a név sem véletlen, mint a fenti idézetből is látszik. A Csuvas étteremről ebben a cikkben írtunk:
A ’71-es cikkben megemlítik, hogy az egri tanárképző főiskola hallgatói kéthetes turnusokban a vakáció végéig segítenek az építőknek. A diáklányok egyik munkája, hogy csoportosítják a faanyagot.
A közlekedést is fejlesztették
Az újság 1975-ben írt arról, hogy fejlesztik az utakat is.
Köztudott, hogy a bélapátfalvi nagyberuházás, a növekvő idegenforgalom egyre nehezebb helyzetet teremt a megyeszékhely közlekedésében, a megoldás igen sürgős lenne. Az illetékesek válasza ez volt: ebben az évben négysávosra szélesítik az egri Csebokszári lakótelep és Felnémet között a 25-ös utat. Az ötödik ötéves terv elején megvalósul a Vörösmarty utca, Bartalos utca és a Vöröstüzér utca összekötésével az átkelési szakasz.
Az új lakótelepen 1980-ra már ki is alakult némi feszültség a kicsik és a nagyok között, erről tanúskodik egy cikk, amelyben arról írnak, hogy kevés a játszótér. „Több mint 300 bejelentés érkezett a tanácsra, s a panaszosok a Cifrakapu utcai dühöngő megszüntetését kérték. Akadt köztük többgyermekes szülő is! Így is kevés a Csebokszári-lakó- telepen a mozgásra alkalmas hely. Így hát a „dühöngő” maradt.”
Ugyanebben az évben adtak nevet a Karaszek Mihály térnek, amelyet ma Nemzedékek tereként ismerünk.
Forrás: Kádas Tibor / Fortepan
Erre az évre már elégedetlenkedő hangok is szárnyra kaptak. Egy olvasói levélből megtudtuk, hogy a város bizonyos részein a lakók sérelmezik, hogy a fejlesztések a Lajosvárosra és az Északi lakótelepre fókuszálnak. Mint írja, „Évről évre rosszabb lesz a 4—5—6-os autóbuszjárat. Munkanapokon ritkán, vasárnap pedig egyáltalán nem közlekedik a 4-es és a 6-os vonal. Véleményem szerint Eger nemcsak a Lajosvárosi lakótelepből és Csebokszáriból áll. Figyelembe kellene venni a város egyéb helyein élő emberek igényeit is.” Mint akkori olvasónk írta, nemcsak a munkába járást és onnan hazatérést kellene biztosítani, hanem szükség lenne buszra akkor is, ha valaki moziba menne, vagy szórakozni este. Az 5-ös buszról még azt is írja, hogy este 7 után már nem közlekedik, holott „az élet hét órakor sem áll meg”.”
Eredeti írás: ELEK ANDREA
szerkeszto 
