Kós Zoltán 
"Az üvegházhatású gázok felgyorsítják a felmelegedést, ezzel fokozva a párolgást és világszerte súlyosbítva az aszályokat."
„Korosztálytól függetlenül mást sem hallani az utcán, irodában, buszon: „Elviselhetetlen ez a hőség!”, „Reggel még hűvös volt, most meg már harminc fok van!”, „Nem bírom már ezeket a szélsőségeket!” Az emberek panaszkodnak. Joggal. A test, az idegrendszer, az alvás, a munkaképességünk, mind megsínyli az egyre gyakoribb hőhullámokat és az éles hőmérséklet-ingadozásokat.
De miközben panaszkodunk, ritkán tesszük fel a kézenfekvő kérdést: miért változott meg ennyire az éghajlat, a természet és mit tehetünk ez ellen? Arra még kevesebbet gondolunk, mi várhat ránk, ha továbbra is csak panaszkodunk, de nem cselekszünk.
A világ minden évben júniusban emlékezik a sivatagosodás és aszály elleni küzdelemről. Ez a dátum emlékezteti az emberiséget, hogy a vízkészletek végesek, és a mezőgazdasági célra alkalmas földek egyre inkább hiánycikké válnak. Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re a Föld népességének 75%-át érintheti az aszály, miközben 2000 óta az aszályos időszakok gyakorisága és időtartama 29%-kal nőtt. Ukrajna különösen veszélyeztetett e tekintetben. A WWF-Ukrajna Természetvádelmi Alapítvány szerint az ország egyre súlyosabban érzi a vízhiányt és a földek terméketlenné válását. Bár eddig híres volt termékeny fekete földjeiről, a valóság egyre komorabb: a föld minősége romlik, a csapadékhiány fokozódik. A helyzetet rontó háborús pusztítás, a vízellátó rendszerek tönkretétele és a globális éghajlatváltozás drámaian gyorsítják a termőterületek leépülését. Főként Dél-Ukrajnában, ahol az eső hiánya már tízezer hektárokon pusztította el a mezőgazdasági kultúrákat. A hivatalos statisztikák szerint azonban a mezőgazdasági területek 58%-a már leminősült, 20%-uk pedig, a háborúból kifolyólag, szennyezett.
A tavalyi év rekordmeleg volt az ország történetében. Az elmúlt harminc évben az átlaghőmérséklet 1,2 Celsius-fokkal emelkedett – gyorsabban, mint a legtöbb európai országban. Az ország vízhelyzete szintén válságos: Ukrajna Európa egyik legvízhiányosabb állama. Egy főre vetítve csupán ezer köbméternyi helyi vízforrás jut évente, míg ez a szám Kanadában 94,3 ezer, az Egyesült Államokban 7,4 ezer, Németországban pedig 1,9 ezer köbméter. A helyi vízellátottság Ukrajna régiói között akár 60-szoros különbséget is mutat – a legkevesebb víz Herszon megyében áll rendelkezésre (0,14 km³/év), míg a legtöbb a Kárpátalján (7,92 km³/év).
A WWF-Ukrajna egyik szakértője szerint az elsivatagosodást és szárazságot alapvetően a globális felmelegedés okozza, amely mögött az emberi tevékenység, a fosszilis tüzelőanyagok égetése áll. Az üvegházhatású gázok felgyorsítják a felmelegedést, ezzel fokozva a párolgást és világszerte súlyosbítva az aszályokat.
A tudósok évek óta figyelmeztetnek. Jelentések, statisztikák, grafikonok, kutatási eredmények sora bizonyítja, hogy amit ma még van lehetőségünk megállítani, azt holnap már csak túlélhetjük. Az ember mégis süket marad a józan ész szavára. A rövid távú haszon, az önző érdekek többnyire legyőzik a hosszú távú felelősség gondolatát. Ez nem tudatlanság – hanem közöny. És ez a közöny lehet az emberiség egyik legnagyobb tragédiája.
Szóval Ukrajna ma nemcsak a háború frontvonalában áll, hanem a természet összeomlásának peremén is. Ennek jeleit napi szinten tapasztaljuk. S az éghajlat, a természet nem várja meg, míg elhallgatnak a fegyverek…
Fotó / Eredeti írás: KISZó
About the Author
Nagy István 
