Zellei Tibor már negyven éve minden nyáron kinyit a Balatonon. Fotó: Muzslay Péter
„Ha jó dinnyét akar enni a balatoni turista, van egy hely a déli parton, ahol jó eséllyel a legfinomabbat kapja. Mellé pedig egy barátságos mosoly, néhány kedves szó is jár. Így van ez már negyven éve, azóta látja el friss gyümölccsel és zöldséggel a Balatonnál nyaralókat Zellei Tibor és családja.
– Negyven év önökkel önökért, hirdeti egy tábla Zellei Tibor zöldséges standjának falán, hogy ez bizony nem egyike a Balatonnál egy szezon alatt gazdagodni próbáló bódéknak. Az alsóbélatelepi üzlet, már 1985. óta ugyanezen a helyen áll és várja a turistákat a főszezonban.
A Kereskedelmi és Vállalkozók megyei érdekképviselete (KISOSZ) által két éve kitüntetett Zellei Tibor persze bevallotta, sokszor nehéz volt, de ő sosem adta fel. – A kétezres évek elején mindenki azt mondta, hogy hagyjam abba, de én nem adtam fel. Szerintem egy tíz éve óta jó a Balaton, de azért mert jóvá tettük és nem adtuk fel, mondta a fonyódi kereskedő. Akkoriban nem volt annyira jó itt dolgozni, nagy visszaesés volt a Balatonon. Minden második-harmadik nyaraló eladó volt, itt is így volt, Horvátország volt a minden és lesajnálták a Balatont. Közben jöttek olyan dolgok, hogy angolnapusztulás, majdnem kiszáradt a Balaton, minden volt ami nem tett jót a Balatonnak, sorolta a nehézségeket a balatoni vállalkozó.

Sokáig csak vágyakozott Tibor is, mert hiányoztak a vállalkozásokat ösztönző beruházások és az infrastruktúra sem volt megfelelő. – Én már akkor is hangsúlyoztam, hogy amíg az állam nem lép bele egy kicsit abba, hogy a Balaton a miénk, szeretni kell, nem lesz fejlődés sem. Talán most egy kicsit már visszafelé fog menni, reménykedett a negyven éves pályafutással büszkélkedő kereskedő.
Amíg beszélgettünk vásárlók érkeztek és az üzlet tulajdonosa már ott is termett mellettük, egy-egy barackot adott a gyerekeknek. – Bocsánat, de a kis barátaimat kellett üdvözölnöm, mondta mosolyogva, amint visszatért a kasszához.

A Balaton újra jó hely
– Azért harcoltam hogy a negyvenedik szezont megéljem, de nem könnyű most sem. Heti kétszer megyek Keskemétre áruért, reggel kilencre már hazaérek, van amikor negyven órát dolgozom egyfolytában. Fárasztó, de nem tudom megunni, mondta a most 75 éves vállalkozó. A családom tiltakozik az ellen, hogy ennyit dolgozzak, de én megmondtam nekik, hogy ha a munka nincs akkor nekem is végem van. 75 éves vagyok, de amíg bírom csinálom. Nem lehetne 12 hónapon keresztül ezt csinálni, de ez a két hónap jó.
Persze feltehetjük a kérdést, hogy miért tud egy ilyen kis üzlet fennmaradni a Balatonon, ahol sorban nyitnak üzleteket a multik és gyakorlatilag bárhol, bármikor vásárolhat a turista. – Mi még egy kicsit többet tudunk adni magunkból, mint amit a vásárlók a multiknál tapasztalnak. Talán a pénztárcának az egy kicsit kedvezőbb, de nem emberi. Amit itt ebben a kontaktban meg lehet kapni, nem kapja meg ott. A tulajdonos és a vevő közti kapcsolat tökéletesen működik, mondta Zellei Tibor. Ez lehet a titkos fegyver, amiért Zellei Tibor zöldségese a mai napig fent tudott maradni negyven évig. Elköszönőben mégegyszer ennyi szezont kívántunk a veterán kereskedenőnek, aki a rá jellemző széles mosollyal jutalmazta jókívánságainkat. „
Eredeti írás: KOSZORUS RITA
