szerkeszto 
„„Nem azért olvasok, hogy művelt vagy kifinomult legyek, hanem azért, mert segít élni” – vallja Ötvös András, aki az Orlai Produkciótól nemrégiben a Vígszínházhoz szerződött. A Kaszás Attila-díjra jelölt színművésszel a Kultúra.hu beszélgetett.
A kérdésre, mi volt számára a legzavarbaejtőbb paródia, amin a Katona József Színházban dolgoztak, elárulta:
“A Katonában minden évben van egy olyan előadás, amelyben a színészek egymást és a színházi vezetőket is kiparodizálják. Mindenki a saját allűrjeit látja a színpadon. (…) Amikor a Katonához szerződtem, Elek Ferenc barátom, Pálmai Anna és Dankó Pisti arra kértek: utánozzam Máté Gábort, akit akkor neveztek ki igazgatónak. Annyira hirtelen történt a dolog, hogy időm sem volt azon gondolkodni, mit csinálok. Olyan humor ez, amelyet egy utcáról bejövő ember nem biztos, hogy ért, de azok, akik napi szinten benne vannak, igen. Minden sérelmet formába tudtunk önteni, hogy röhögni lehessen rajta. A Katona ebből a szempontból egyedi hely. Különleges dolognak tartom a társulat egyedülálló öniróniáját és önreflexióját. Máshol nincs ilyen, míg ott minden évben visszatérő elem. Ma is hiányzik.”
Azt nyilatkozta, hogy nem tartja magát művelt embernek. Azért olvas, hogy megtudja: hogyan kell élni. Arról szólva, hol tart ezen az úton, kifejtette:
“Sehol. Nem azért olvasok, hogy művelt vagy kifinomult legyek, hanem azért, mert segít élni. Volt, hogy tantermi előadásokat játszottunk budapesti középiskolákban. Azt akartuk átadni a diákoknak, hogy a Hamlet nem azért van, hogy felvedd az öltönyöd, ha színházba mész, és ott kötelezően érezz valamit. Azt akartuk megértetni velük, hogy ott van egy fiú, akinek az anyukáját az dugja, aki megölte az apukáját. És ez a probléma. Nem pedig az, hogy valaki egy koponyához beszél a színpadon fennkölten. Bányai Miklós azt szokta mondani: az ember azért megy színházba, hogy lássa, más is bajban van. A transzcendencia miatt is olvasok. Kertész Imre azt írja, valójában minden írót a saját transzcendenciája miatt olvasunk. Ez segít eligazodni az életben: meglátni a mély és nagy összefüggéseket.”
Arról is beszélt, mivel győzte meg Rudolf Péter, hogy nemrégiben a Vígszínházhoz szerződtél az Orlai Produkciótól:
“Nagyon szimpatikus volt. Egyrészt a személye. Még nem dolgoztunk együtt, de mindig örömmel és tisztelettel néztem, amit csinál. Másrészt az is, amit a Vígben zajló építkezésről hallani lehet. De először nemet mondtam, mert az Orlainál annyira jó a csapat, hogy szerettem ott lenni. Kiváló produkciókat csináltunk, mint a Second Life, avagy Kétéletem. A Covid után változás állt be az Orlai Produkciónál, és ezután a változás után én kerestem meg Rudolf Pétert, hogy ha még áll az ajánlana, boldogan csatlakoznék a színházhoz, és nagy örömmel térnék vissza a kőszínházi léthez.”
Címlap fotó: szinhaz.online
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
