Az aradi vértanúkról minden évben megemlékeznek Fotó: Huszár Márk/Heol.hu
„Emlékezés
Egerben különös tisztelettel emlékeznek az 1848-49-es szabadságharc hőseire. Az aradi vértanúk között két olyan katona is volt, akinek élete és sorsa szorosan összefonódott a várossal: Knézich Károly és Lenkey János.
1849. október 6-a a magyar történelem egyik legfájdalmasabb napja. Ezen a napon Aradon az osztrák hatóságok tizenhárom magyar honvédtisztet végeztek ki, akik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei voltak. Nemcsak katonák voltak ők, hanem a szabadság, a haza iránti hűség és a becsület megtestesítői. A kivégzéseket Haynau, az „aradi hóhér” rendelte el, hogy megtorolja a Habsburg-uralom ellen vívott harcot. Az aradi vértanúk halála azonban nem törte meg a magyar nemzetet, emlékük örökre a hazaszeretet szimbólumává vált.
A 13 aradi vértanú neve:
- Aulich Lajos
- Damjanich János
- Dessewffy Arisztid
- Kiss Ernő
- Knézich Károly
- Lahner György
- Lázár Vilmos
- Leiningen-Westerburg Károly
- Nagysándor József
- Poeltenberg Ernő
- Schweidel József
- Török Ignác
- Vécsey Károly
Egri érintettségű hősei is voltak ennek az időszaknak, ennek a napnak.
A vértanúk között volt Knézich Károly.
Knézich Károly (1808-1849) horvát származású volt, de a szabadságharc idején Egerhez is szorosan kötődött. 1849 elején Eger város katonai parancsnokává nevezték ki, amikor a város a magyar hadsereg egyik fontos utánpótlási és fegyvergyártó központja lett. Knézich példás fegyelemmel és becsülettel irányította a helyőrséget, és nagy szerepe volt abban, hogy Eger biztonságban maradt a tavaszi hadjárat kezdetéig.
Az egri polgárok tisztelték emberségéért és rendíthetetlen jelleméért. Bár nem volt egri születésű, Eger városának hűséges védelmezője volt, akinek emléke máig él a város történelmi emlékezetében. Nevét ma utca és emléktábla is viseli a városban. Az Új ember című portál évekkel ezelőtt még Knézich szépunokájával, Mihalecz Andrással beszélgetett. Mint mondta, nagyszülei házában – még kisiskolásként – gyakran megállt az aradi vértanúkat ábrázoló festmény előtt. Akkor már tudta, hogy Knézich leszármazott, de a hazafiasság és a nemzettudat érzését tovább mélyítették a szülei. Azt is elmondta, mit tudott a szépapja utolsó óráiról.
– A gyónáson kívül azt, hogy mindvégig imádkozott, és a hajnali kivégzés előtt állítólag levelet írt Egerben élő családjának. Szívesen kézbe venném a sorait, de a levél sorsa bizonytalan. A történészek szerint nem maradt meg e búcsúlevél – mondta.
Lenkey János tábornok is ezer szállal kötődik Egerhez.
Lenkey János (1807-1850) Eger szülötte, a város egyik legnevesebb katonacsaládjából származott. Egerben nevelkedett, majd a császári hadsereghez csatlakozott, de amikor 1848-ban kitört a forradalom, a haza ügye mellé állt. Az ő neve azzal vált legendássá, hogy huszárszázadával együtt megszegte a császári parancsot, és Galíciából Magyarországra szökött, hogy a magyar szabadságért harcoljon. Ez az akció nemcsak bátorságát, hanem hazaszeretetét is bizonyította. A szabadságharcban több sikeres hadműveletet vezetett, de a küzdelem végére testi-lelki ereje megroppant. A világosi fegyverletétel után Aradra hurcolták, ahol börtönbe zárták. A hosszú, embertelen fogság következtében elméje elborult, és 1850-ben, a börtönben halt meg, így őt is az aradi vértanúk közé soroljuk, mint a szabadságért életét vesztett hőst. Hamva 1936-ban érkeztek haza Egerbe, erről írtunk korábban.”
Eredeti írás / Fotó: heol.hu
