Kós Zoltán 
Imádkozó sáska tűnhet fel mostanában a nógrádi kertekben Forrás: Shutterstock
„Mindenhol ott van!
Türelmes, mozdulatlan, mégis villámgyors, ha áldozatára kell lecsapnia. Az imádkozó sáska a természet egyik leghatékonyabb ragadozója, emellett pedig a kertek leghasznosabb lakója. Ráadásul mostanában gyakrabban találkozhatunk ezzel a rovarral a házunk tájékán.
Akár a kertek ragadozó őrének is lehetne nevezni az ájtatos manóként is ismeretes imádkozó sáskát, amely hazánkban őshonosnak számít. Megjelenése és mozgása igen jellegzetes, akár ijesztőnek is mondható, ám azt tudni kell, hogy veszélyt semmiképpen nem jelent számunkra. Rendkívül hasznos állat az imádkozó sáska, amely, ha feltűnik házunk tájékán, akkor megszabadíthat bennünket a kártevő rovaroktól.
Imádkozó sáska a kertben
– Az imádkozó sáska vagy ájtatos manó egy ragadozó életmódot folytató, hasznos rovarnak számít. A nőstény egyedek vaskosak és nagyok, akár 7-8 centiméteresre is megnőhetnek, míg a hímek 2-3 centiméterrel kisebbek. Rendkívül felismerhetők zöld, esetenként világosbarna színükről, amelyeknek köszönhetően képesek beleolvadni a növényzetbe – magyarázta Tóth Dóra, a Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium biológia-kémia szakos tanára.
Hozzátette: nevüket a jellegzetes testtartásukról kapták, ugyanis elülső lábaikat úgy tarják, mintha imádkoznának, ezek azonban valójában halálos fegyverek, amelyekkel villámgyorsan ragadják meg zsákmányukat. Főként kisebb, repülő rovarokat, kártevőket – például levéltetveket, vándorpoloskákat, legyeket – fogyasztanak, de előfordul, hogy csótányokat, madárfiókákat és gyíkokat is levadásznak.
– A zsákmány megragadásában hatalmas, tüskés első lábaik segítik őket, amelyek úgy működnek, mint az emberi kar és kéz: egyszerre pontosak és erősek. Rágó szájszervükkel gyorsan feldarabolják és elfogyasztják prédáikat. Bár szárnyaik vannak, repülni nem túl ügyesen tudnak, inkább ugrásokkal közlekednek a növényeken. Leginkább a napos, a száraz, a bokros és a füves élőhelyeket kedvelik, különösen a meleg, déli fekvésű területeken. Rejtőzködési képességük kiváló: képesek hosszú ideig mozdulatlanul figyelni, amíg áldozatuk közel kerül – közölte a nógrádi tanárnő.
Ellepik a házak tájékát ősszel
Tóth Dóra kifejtette: az imádkozó sáskáknak évente egy nemzedékük fejlődik, a kifejlett imágók nyár végén jelennek meg, majd a párzás után, ősszel a nőstény barna, redős felszínű, 1–2 centiméteres petezsákokat rak le, amelyeket erősen rögzít különféle felületekhez – növényi szárakhoz, bokrokhoz, fatörzsekhez, kövekhez, sőt, akár épületek falához is.
– Előfordul, hogy ezek a petezsákok tűzifával vagy cserepes növényekkel együtt bekerülnek a lakásba, ahol a meleg hatására a lárvák idő előtt kikelnek. A kifejlett példányok tél előtt elpusztulnak, a faj fennmaradását a hideget jól tűrő peték biztosítják, amelyek tavasszal kelnek ki – közölte, kiegészítve azzal, hogy a házba bekerült rovart érdemes visszaengedni a szabadba, ahol átvészelheti a téli időszakot.
Fontos tudni, hogy védett állat az imádkozó sáska, hiszen természetvédelmi értéke ötezer forint.”
Eredeti írás: SIPOS NINA VIVIEN
Fotó: nool.hu
Videó az eredeti írás alatt.
About the Author
Nagy István 