Valószínűleg többen vannak olyanok, akik még sohasem jártak Perőcsényben, mint akik közelről ismerik. Pedig nagyon is érdemes eljönni ebbe a Pest megyei faluba, közel a szlovák határhoz. Csodálatos táj, gondozott házak, vendégszerető emberek.
Az idén tizenkettedik alkalommal rendezték meg a Lecsó fesztivált. A mintegy 340 lakosú faluból sokan vállalkoztak arra, hogy kipróbálják lecsótudományokat. De a lényeg nem is ez volt, hanem a közösség, az együttlét, a közös szórakozás.
Mindenkinek van munkája, a környező városokban nem gond elhelyezkedni – mondja Együd László polgármester. Erőteljes, jókedélyű ember, a hatvanas éveinek elején jár. Nem hivatásos politikus, mellékállásban látja el a polgármesteri feladatokat. A Dunakeszi Járműjavítóba jár be dolgozni mindennap. Jobb ez így, mondja, a valóságos élettől nem szabad elszakadni. Ismerem a Munkáspártot, teszi hozzá, és azért is becsülöm magukat, mert nem a valóságos élet fölött járnak egy méterrel, mint a parlamenti pártok, hanem a valós életben.
A polgármestert éppen főzés közben találta meg Thürmer Gyula, aki ellátogatott a rendezvényre. Megvan a nyertes lecsó! – mondta viccelődve. Nem, válaszolta a polgármester, miközben egy újabb kavarást adott a lecsónak. Nyertem már eleget. Nem jó az, ha a polgármester nyer.
Mi várható az ősszel? – érdeklődött a Munkáspárt elnöke. Ma még mindenki csendben van. Számolgatnak, hogy hol lehet takarékoskodni, miről lehet lemondani. A valósággal majd akkor szembesülnek az emberek, amikor ki kell fizetni a számlát – mondja a polgármester. Nem lehet előre kiszámítani az emberek reagálását. De egy biztos: az embereknek nagyon elegük van abból, hogy egyesek milliókat keresnek, a többség meg napról napra él. Nem igazságos! Sőt, tisztességtelen! A jóllakott ember hogy tudná megmondani, hogy mi kell az éhesnek? Innen van minden probléma.
Nem egyszerű ma a települések élete – válaszol az elnök kérdésére. Régen megkaptuk az államtól a pénzt, és megcsináltuk, amit kellett. Lehet, hogy nem elég pénzt kaptunk, de nem volt vele nagy hercehurca. Ma mindenért pályázni kell. Ha pályázol, nyerhetsz, de veszíthetsz is. Ha nem pályázol, akkor biztos, hogy nem kapsz egy fillért sem.
Sok mindent újra kellene gondolni – fogalmazódik meg a beszélgetésen. A falu lakosai közül nem sokan tartanak állatokat. A polgármester kivétel, vannak hízói, kacsái, nyulai. Vidéken ez lenne a normális!
A szomszéd sátraknál az asszonyok helyi termékeket árultak. A párt elnöke vett is egy üveg csemegeuborkát, ízléses, helyi díszítéssel, és látszik, hogy az uborkák kemények, étvágygerjesztők. Ehhez jól jött a helyi specialitás, a perőcsényi kolbászos kenyér. Sok ilyen helyi termék kellene, és az árusításukat is meg kellene szervezni, valahogy úgy, ahogyan ezt osztrákok csinálják – mondja az elnök.
Perőcsénybe nem véletlen jött el Thürmer Gyula elnök és Karacs Magdi alelnök. Nagy Sándor megyei elnök invitálta őket. Nem fogjátok megbánni! – mondta. És valóban, így is lett. A kis munkáspárti csapat, Simon József és családja, felesége, fia, unokája csodát tettek. A Munkáspártot is benevezték a versenybe és remek lecsót főztek.
Köszönjük, elvtársak, mondta a pártelnök búcsúzóul. Ezt kellene csinálni másutt is. Nem sok ember kell ahhoz, hogy megmutassuk magunkat, hanem lelkesek.
