Ezért büntethetik meg a házi disznóvágókat, még akkor is, ha csak a családnak főznek

A karácsonykörnyéki disznóvágás vidéken még ma is teljesen természetes, bár a háztáji állattartás úgy fogy el, mint a frissen kifőtt hurka a műanyag tányérról. Aki csak saját fogyasztásra vág, annak általában nincs nagy gondja: Dezsőből hurka lesz, a spájz pedig megtelik szalonnával, kolbásszal, a család pedig boldog, míg a készlet tart.

Hozzunk vissza valamit az árából

A felvetés sok esetben lehet jogos. Sokan úgy gondolják: ha már hónapokig tömték a család négylábú laskafülüjét, itatták, kényeztették, jó lenne, ha egy kis bevételt is visszahozna. Itt kezdődik az a rész, amelytől érdemes figyelni.  A 60/2023. (XI. 15.) AM rendelet rendelkezik a kis mennyiségű, helyi és marginális élelmiszer-előállítás és -értékesítés szabályairól. Ez a varázslatos megnevezés azt jelenti: ha bármit értékesítesz a készletből, akkor már nem elég az, hogy a nagyanyád mondta, jó lesz az úgy, kisfiam.

Disznóvágás, de érzéssel

Hajdan még ferde szemmel néztek arra a gazdára, aki első csapásként fejbe verte a jószágot, akinek innentől nem voltak fájdalmai. Ma ez már törvényi kötelezettség. Az 1988 évi. XVIII. törvény, mely az állatok védelméről szól, előírja, hogy a lehető legkisebb fájdalmat lehet csak okozni az állatnak, ennek megfelelően kötelező a kábítás.

A jog nem viccel

A 60/2023. (XI. 15.) AM rendelet a kis mennyiségű, helyi és marginális élelmiszer-előállítás és -értékesítés higiéniai feltételeit szabályozza. Kimondja, hogy amennyiben a vágott sertésből készített termék kizárólag a család fogyasztására készül, a feltételek egyszerűbbek, viszont értékesítés esetén már a teljes kereskedelmi előírásoknak meg kell felelni. Fontos, hogy az állat eredete, jelölése és az esetleges trichinella-vizsgálat megfelelő legyen. Ha ezek hiányoznak, az élelmiszerlánc-felügyelet bírságot szabhat ki. Gondoskodni kell a higiéniáról, a hűtésről és nyomon követés lehetőségéről. Persze ez a házi vágások jelentős részében nem okoz problémát, hiszen szegény Dezső maradványai általában a család fagyasztójában és spájzában várják azt, ami számukra elrendeltetett. 

És mi a helyzet magával a disznóvágással? 

Nem volt sok alkalom amikor személyesen közben jártam a disznó elhalálozásában, részint sajnálom, részint nem szívesen teszek el láb alól a légyen és a szúnyogon kívül semmit sem. Hiszem, hogy aminek neve van nem lehet étel. Akkor még ferde szemmel néztek arra a gazdára, aki első csapásként fejbe verte a jószágot, akinek innentől nem voltak fájdalmai. Ma ez már törvényi kötelezettség. Az 1988 évi. XVIII. törvény, mely az állatok védelméről szól előírja, hogy a lehető legkisebb fájdalmat lehet csak okozni az állatnak, ennek megfelelően kötelező a kábítás. Vagyis a törvény is kimondja: Dezsőnek ugyan meg kell halnia, de ne szenvedjen. 

Mi történik, ha valaki nem tartja be a szabályokat? 

A magyar hatóságok nem viccelnek: ha az állat eredete, jelölése vagy a vizsgálatok hiányoznak, az élelmiszerlánc-felügyelet olyan bírságot szabhat ki, amiből vehetnénk még három kismalacot is. Tanulság: Dezsőnek valóban meg kell halnia, de legálisan, borotvaéles késsel, tiszta munkaruhában, kábítva, vizsgálatokkal, dokumentációval és megfelelő hűtéssel.”