Nagy István 
„Vállalom, hogy ilyen felfordult világban is megőrizzük Magyarországot a biztonság és a nyugalom szigetének…A mi fiaink nem fognak Ukrajnáért meghalni, hanem Magyarországért fognak élni.” – mondta miniszterelnök úr március 15-én a Kossuth téren. Tiszta gondolat, jó volt hallani.
A Tisza Párt vezére néhány órával később a Hősök terén kontrázott: „A hatalom megtartása minden áron, csak ez számít neki, nincsenek már szabályok, határok, mára csak a háború maradt a rettegő császárnak, háborúval provokálni, háborúval fenyegetni, ez az utolsó ördögi trükkje, amivel hatalomban akar maradni.”
Ki mond igazat? És ki hazudik? Valóságos veszély-e a háború Magyarországnak, vagy csak kampányfogás?
A háború nem akkor kezdődik, amikor a katonák lőnek. A háború akkor kezdődik, amikor valamelyik fél felismeri, hogy szándékait nem tudja békés úton érvényesíteni és úgy látja, hogy fegyverrel, elviselhető veszteségeket vállalva, elérheti a célját.
Mi a cél a mai kapitalista világban? Új piacokat szerezni, nagyobb profithoz jutni. A tőke csak akkor él, ha fejlődik, a fejlődéshez új piacok, új anyagi források kellenek.
Az EU vezetői már jóval a rendszerváltás előtt tudták, hogy válságban vannak. Szerezzünk új piacokat! És szereztek! Lenyelték a kelet-európai országokat, köztük Magyarországot is. Piacokat kaptak és olcsó munkaerőt.
Nem kockáztattak semmit. Oroszország mély válságát élte, egymás után kapta a nyugati pofonokat. Nem tudott nemet mondani. Még a szláv testvér, Jugoszlávia lerohanását is lenyelte.
A nyugatnak ez is kevés volt, tovább akartak menni, megszerezni Belaruszt, Ukrajnát. Oroszország azonban időközben magához tért. Putyin kirakta a Kremlből a Nyugat-barát Jelcint. A Nyugat pedig tudta, hogy ha átlépik a határt, az oroszok lőni fognak. Mondjuk úgy, mint 1941-ben!
A Nyugat megindította a „színes forradalmakat”, Ukrajnában sikerült Nyugat-barát rendszert hatalomra juttatni, Belaruszban azonban nem.
Felgyorsították ezért a háborús forgatókönyvet. Még nem háborúzni akartak, csak fenyegetni. Már 2015 után megindult az amerikai csapatok telepítése Lengyelországba, a balti országokba. Megkezdték a kelet-európai hadszíntér háborús elkészítését. Utakat építettek, raktárakat telepítettek, begyakorolták a légihíd működtetését Amerika és Kelet-Európa között.
Úgy gondolták, hogy az oroszok megijednek és hajlandók lemondani Belaruszról és Ukrajnáról. De az oroszok nem ijedtek meg. A Nyugat addig fokozta a feszültséget, hogy 2022-ben kiprovokálták az orosz katonai lépést.
A Nyugat tudta, hogy egy Oroszország elleni háborúhoz teljes egységre, az erők maximális összefogására van szükség. A svédeket és finneket beagitálták a NATO-ba. Új szervezeteket hoztak létre, köztük a Három Tenger Kezdeményezést, mellyel igyekeztek Magyarországot is beolvasztani a háborús koalícióba. Ha elindul a háború, szükség van a magyar területre, utakra, kórházakra és katonákra is.
Az EU kiadta a parancsot: Magyarország is álljon be a sorba! Ha nem áll be, előbb jön a mosolyszünet, majd az elszigetelés, a lélektani háború, aztán a pénzcsapok elzárása.
Az Orbán-kormány ellenállt a nyomásnak. Józanul felismerték, hogy egy oroszellenes háborúban mi csak áldozatok lehetünk. Ellenálltak a nyugati nyomásnak. Igyekeztek felkészülni háborús helyzetekre is, igyekeztek cselekvőképes magyar hadsereget teremteni.
Az Oroszország elleni totális háború még nem indult el. Amerika felismerte, hogy az oroszok elleni háború óhatatlanul atomháborúvá válik, ez pedig felbecsülhetetlen kockázatot jelent.
Amerika ugyanakkor belement abba, hogy az EU és Ukrajna bevállaljon egy hagyományos fegyverekkel folyó, hosszan tartó háborút.
Amerika fegyvert szállít ehhez a háborúhoz, és a világ más térségeiben kezdett háborúkkal igyekszik az oroszok és szövetségeseik erejét megosztani.
Magyarország még mindig kilóg a sorból. A Nyugat nem akar elfogadni olyan országot, mely nemzeti eszközökkel akadályozza a multinacionális tőke piacszerzését. Másrészt igényt tart mindarra, amivel Magyarország rendelkezik. A nyomás pedig nőni fog.
Horthy 1939 szeptemberében még kimaradhatott Hitler akciójából Lengyelország ellen. A németek egyedül is tudtak győzni. De 1941 nyarán a Szovjetunió ellen már kellett Magyarország, s nem lehetett kimaradni.
A Nyugat eddig nem tudta a magyar ellenzék segítségével megdönteni az Orbán-kormányt. „Színes forradalomra” nem láttak lehetőséget, a jelenlegi kormányt nem tudták megosztani.
Az ügy azonban sürgetőbbé vált. Amerikára egyre kevesebben hallgatnak a világban. Kína rohamosan tör előre. Ha az EU vezetői nem tudják leverni az akadékoskodó kormányokat, mindenekelőtt a magyart, az EU-országok elégedetlenjei is vérszemet kaphatnak. Akkor inkább jöjjön bármi, akár a háború is!
A magyar kormány az utolsó gát. Miniszterelnök úr tudja ezt. Nyerni akar, önmagáért is, a pártjáért is, de Magyarországért is. Tudja, ő nem hazudhat, kötelessége igazat mondani.
About the Author
Kós Zoltán 
