szerkeszto 
Rendkívüli időket élünk, amikor bátorságra, rendkívüli megoldásokra van szükség. Sokszor elmondtuk, hogy sem Európában, sem Magyarországon nincs forradalmi helyzet, de számtalan bizonytalansági tényező van, és bármikor kialakulhat egy olyan helyzet, amikor a tömegek már nem akarnak a régi módon élni, és a hatalom birtokosai már nem tudják hatalmukat a régi módon fenntartani.
Elmondtuk, hogy a koronavírus, a migránsválság, egy európai háború alapjaiban rázhatja meg a kapitalizmus rendszerét. Nem tudjuk, hogy mikor következik be, vagy egyáltalán bekövetkezik-e, de a lehetősége megvan.
Akkor pedig a fő dolgunk az, hogy készüljünk erre a helyzetre. Tudatosítsuk az emberekkel, hogy bekövetkezhet egy ilyen helyzet. Hirtelen véget érhet az elmúlt évtizedek viszonylagos jóléte és stabilitása, összeomolhatnak az öröknek vélt rendszerek.
Ilyen helyzetben a mi felelősségünk is választ adni az embereknek, kiutat mutatni a válságból, a pusztulásból, a tőkés világ öngyilkosságából. Ez a mi felelősségünk, a baloldal, a tőkeellenes erők felelőssége.
Tudnunk kell, hogy népünk jövőjét, a szocializmust veszélyeztetjük, ha nem tudunk a stratégiai feladat szintjére emelkedni. Ha mi nem mutatunk kiutat az embereknek, akkor majd jönnek mások. Fanatikusak, fasiszták, szélsőséges nacionalisták, bárki. Ha nem hiszik, vessenek egy pillantást Ukrajnára!
A válaszunk csak akkor lesz helyes és reális, ha nem a kapitalizmust akarjuk gyógyítani. Az Európai Uniót át lehet nemzetek feletti állammá alakitani, ahogyan a liberálisok akarják. A konzervatívok receptje szerint nemzetállamok szoros szövetségévé is lehetne formálni, de mindez a lényegen nem változtatna. Az EU egyenlő a kapitalizmussal, a tőke uralmával. A mai válságot a tőke idézte elő, tehát azt kell megváltoztatni.
Végképpen nevetséges, amikor a szociáldemokrácia igyekszik a tőke uralmát megmenteni. Lehet adni nagyobb béreket, több nyugdíjat, mindenféle szociális juttatást, el lehet az egészet keresztelni szociális Európának, de ez akkor is a tőke uralmát jelenti.
Baloldali nem az, aki ad a tömegeknek. Ahol több a pénz, ott lehet akármennyit adni az embereknek, csakhogy befogjuk a szájukat. A baloldali az, aki elvesz a milliárdosoktól, aki megadóztatja a milliárdosokat. Baloldali az, aki nem meghosszabbítani akarja a milliárdosok uralmát, hanem tulajdonukat a társadalom tulajdonába akarja adni.
A Munkáspárt az egyetlen párt Magyarországon, amely nem egyezkedni akar a tőkével, nem a kegyeit keresi, nem a kapitalizmus intézményeit akarja toldozni-foldozni, hanem le akarja váltani a tőkét, és új közösségi társadalmat teremteni.
A Munkáspárt mindig azt vallotta, hogy a tőke uralmát kell korlátozni. Ezt megtehetik egyes tőkés kormányok is éppen a kapitalizmus megmentése érdekében. De csak addig teszik ezt, amíg érzik a dolgozói tömegek nyomását. A tőke elleni szervezett ellenállás nélkül a tőke minden engedményt visszavon. Nézzék csak meg, hogy mi történik nálunk!
A megoldás a rendszer szoftverjének kicserélése. A pénz és a tőke érdekei helyett a nép érdekeinek kell vezérelnie a társadalmat. Ezt lehet halogatni, de nem lehet megakadályozni
A Munkáspárt mindig is nyitott volt az együttműködésre másokkal. Mindenkivel, aki felismeri a történelmi változások szükségességét. Együttműködést hirdetünk a tőke, a pénz uralma ellen, és nem riaszt bennünket vissza, hogy egyelőre még kevés a jelentkező. Az idő változik, ami ma lehetetlennek tűnik, holnapra valósággá válhat.
A régi szociáldemokráciában csalódtunk, nincs közös utunk. Bíztunk abban, hogy olyan új szervezet, mint a magát innovatívnak és progresszívnek tekintő szervezet, mint az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom, képes átlátni a kor kihívását és együttműködni a jó válaszok megadásában. Úgy tűnik, nem ez történik. Az ISZOMM nem lép ki a kapitalizmus kereteiből, egy jobb tőkés rendszert ígér a tőke uralmától szenvedő tömegeknek. Aligha fog sikerülni.
Mi együttműködést keresünk a béke érdekében is, a háború ellen. És itt nem lehetünk se szívbajosak, se válogatósak. Ma sok mindenki ellenzi a háborút, de mindenki más szempontból. Félre kell tenni a kevésbé fontos különbségeket és koncentrálni a lényegre, a háború elleni harcra.
De bármit is tegyünk, bárkivel is működjünk együtt, mindig tudnunk kell, hogy mi annyira tudjuk a folyamatokat befolyásolni, amennyire erősek vagyunk. Az erőnk pedig a szilárd hitünkből, a nép iránti elkötelezettségünkből, realista politikánkból származik.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István 