Nagy István 
Kormányülés Ópusztaszeren! Ez azért nem semmi! Ilyen se volt még a történelemben. Még azok is felkapták a fejüket, akik már hozzászoktak az új hatalom szimbolizmusához. Azt már mindenki érti, hogy új kormány, tehát új ország, sőt új világ. Na de visszanyúlni Árpádhoz, szinte új honfoglalást hirdetni?
A Tisza kétségtelenül nagyot ugrott a történelmi személyekkel való azonosulásban. A Fidesz csak Szent Istvánig nyúlt vissza. Augusztus huszadika kultikus ünnep lett. Koppányt szépen kiradírozták, olyanok nem kellenek, akik kételkednek Európa és a keresztény hit erejében! Hogy a keresztény hittel mi lesz ezután, nem tudom, de az EU-ban kételkedni ismét főben járó bűn.
A Fidesz szépen kialakította a saját történelmét. Szent István, 1848, 1956, de mindez csak azért, hogy 1989-et nagy betűkkel írhassák. Durván fogalmazva, a történelmi események csak a tőkés rendszerváltás jogosságát és történelmi beágyazódottságát voltak hivatottak alátámasztani. Azért éltünk ezer évig, hogy 1989-ben végre beköszöntsön az új honfoglalás.
Orbán 1989 hőse, persze nem ő csinálta a tőkés rendszerváltást. De ahogy telnek-múlnak az évek, sok minden másként látszódik, vagy másként lehet láttatni. A mostani kampányban már elhangzott, hogy ő győzte le a gaz kommunista rendszert.
A Fidesz imádta a történelmi photoshopot. 1848-ból Széchenyi kellett nekik, Kossuth törölve. Az 1918-as Károlyi Mihálynak még a szobrát is eltüntették, mivel a grófot tekintették a bolsevikok szálláscsinálójának. A Fidesz-mitológia szerint Kun Béla, Gyurcsány Ferenc meg az összes liberális egy és ugyanaz, mind megátalkodott komcsi! Az idősebb fideszes csapat tudta, hogy ez baromság, de a fiatalabbja már ebben nőtt fel.
Horthy Miklóssal nem tudott a Fidesz mit kezdeni. Mondott volna szépeket, de a Mazsihisz, nem beszélve Ronald Lauder Zsidó Világkongresszusáról a legenyhébb pozitív szóra is lecsapott. Lauder Magyar Péternek küldött üdvözlete nem hagy kétséget afelől, hogy most se lesz másként.
Vannak rejtélyes ügyek. A Tisza mindjárt az első napon megkoszorúzta Andrássy Gyula szobrát. Gyanítom, hogy a Tiszának a miniszterelnök Andrássy imponál, és nem az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere, aki meglehetősen pragmatikus volt Oroszországgal szemben.
Orbán Anita külügyminiszter asszony azzal indította az oroszokhoz fűződő új viszonyt, hogy berángatta az orosz nagykövetet és megmagyarázta, hogy az új hont foglaló új kormány mit vár el Oroszországtól.
Na de közeledik 1956 hetvenedik évfordulója. Meg kell, hogy mondjam, hogy a kádári időszak járt el a legtapintatosabban 1956-tal. Azok oldalán volt, akik a munkásparaszt hatalmat védték a szocialista hatalom ellen fellépőkkel szemben. De tudta, hogy 1956 leverése sebeket okozott sok embernek. November negyedike nem lett ünnep. Nem akarta a régi sebeket újakkal tetézni.
A rendszerváltók mitológiája 1956-ot 1989 előzményévé avatta. A munkásparaszt hatalom védőit bűnösnek nyilvánították és kitörölték a történelemből.
Aztán a rendszerváltók összevesztek a hagyatékon. Az MSZP-nek és a liberálisoknak Nagy Imre kellett. A Fidesz nem tudta elviselni a komcsinak tekintett Nagy Imrét. Úgyhogy, szobor áthelyezve, Nagy Imre-érdemrend törölve.
2022-ben a Blokád című film Göncz Árpád ’56-os szerepét is lerombolta. A végére már csak a pesti srácok maradtak. Mi lesz most? Mi lesz a Tisza verziója?
És egyáltalán, kik lesznek a követendő történelmi hősök? A Fidesz idején nagy nehezen megcsinálták a Hunyadi filmet. Kicsit nyugatutánzó, kicsit hamis, de ahogyan a klasszikus filmben mondjak: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!
És most? Visszatérés a holokauszt filmekhez? Megint jön a szocializmus gyalázása? A szemétgyártás sohasem volt idegen a liberális oldaltól.
Van jobb ötletem. Előre, illetve vissza Attiláig! Mégiscsak felháborító, hogy az ausztriai Tulln városban egy hatalmas emlékmű hirdeti a hunok vezérének dicsőségét vagy legalábbis azt a tényt, hogy Attila ezen a helyen találkozott germán menyasszonyával, Krimhildával. Ha rendezni akarják a magyar–német viszonyt, amit nem ártana, érdemes lenne elővenni a történetet. A dolognak van egy szépséghibája. Ugyanis Krimhilda a monda szerint megölte férjét, és a hunok ellen fordult.
De térjünk vissza Ópusztaszerhez! Árpádék elfoglalták a hont. Ide jöttünk, itt maradtunk, itt vagyunk ma is.
Voltak háborúk, szabadságharcok, lázadások és megtorlások. Voltak idegen hódítók és hazai árulók. Voltak monarchisták és köztársaságiak, voltak királyok, hercegek, grófok és voltak munkások, parasztok, proletárok.
De ahogyan a költő írta: „bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép”. A hon valamennyiünkké, a történelmünk is a miénk!
Nem új honfoglalás kell! A honért kell dolgozni, jobban, becsülettel, tisztességgel!
About the Author
Kós Zoltán 
