Kós Zoltán 
"...A hamis ígéreteknél, üres szavaknál több kell. Valós lépések kellenek hozzá: biztonság, lakhatás, munka, oktatás, egészségügyi ellátás és kiszámítható jövő..."
„Ukrajna számára egyre súlyosabb kérdés, hogy mi lesz azokkal az állampolgáraival, akik a háború miatt külföldre kényszerültek. Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter szerint mintegy nyolcmillió ukrán tartózkodik az ország határain kívül. Ám gyakran megfeledkeznek arról, hogy a számok mögött mindig valódi életek, egyéni küzdelmek és emberi sorsok állnak.
A kijevi vezetés érthető módon azt szeretné, ha ezek az emberek idővel visszatérnének. Egy háborúban álló, majdani újjáépítés előtt álló országban a gazdaság és infrastruktúra helyreállításához elengedhetetlen a saját állampolgárok szaktudása és munkaereje. Ugyanakkor a hazatérés kérdését nem lehet pusztán nemzeti érdekek mentén kezelni. Az érintettek számára ez mindenekelőtt személyes döntés, amelyben a biztonság, a megélhetés, a család, a gyerekek jövője és a lelki teher legalább olyan fontos, mint a szülőföldhöz való kötődés.
A legfontosabb akadály továbbra is maga a háború. Amíg nem látható a konfliktus vége, addig nehéz tömeges visszatérésről beszélni. Sokan olyan térségekből menekültek el, ahol az otthonuk megsemmisült, megrongálódott, vagy ahová a mindennapi élet bizonytalanságai miatt nem tudnak visszamenni. Nincs biztos munkalehetőség, kiszámítható ellátás, zavartalan oktatás vagy valódi biztonságérzet. Egy család számára a hazatérés nem elvi kérdés, hanem nagyon gyakorlati döntés: lesz-e hol lakni, lesz-e miből élni, járhat-e iskolába a gyerek és nem kerülnek-e újra közvetlen veszélybe.
Az emberi faktor a döntő. Aki egyszer már átélte, hogy menekülnie kell, másként méri a kockázatot. Nemcsak azt nézi, hogy hivatalosan biztonságos-e egy település, hanem azt is, hogy éjszaka nyugodtan lefekhet-e aludni, másnap lesz-e áram, működik-e az iskola, megmarad-e a munkahelye, és a gyerekeinek nem kell-e újra félelemben élniük. A kiszámíthatóság háború idején önmagában értékké válik. Aki külföldön ezt részben megtalálta, az nem könnyen adja fel egy bizonytalan visszatérésért.
Az idő egyértelműen Ukrajna ellen dolgozik. A 2022-ben ideiglenesnek gondolt menekülés sokak életében tartós külföldi létformává vált. Az ukrán menekültek jelentős része munkát talált, nyelvet tanul, adót fizet, gyerekei beilleszkedtek az iskolába, családjaik új közösségek részévé váltak. Minél tovább tart ez az állapot, annál nehezebb lesz visszafordítani. Nem azért, mert ezek az emberek elvesztették volna kapcsolatukat Ukrajnával, hanem mert időközben új életet kezdtek.
Nem véletlenül fogalmazott úgy a napokban az ukrán külügyminiszter, hogy Ukrajnának versenyeznie kell majd a saját állampolgáraiért. A befogadó országok számára az ukrán menekültek sok esetben értékes munkaerőt jelentenek. Különösen azokban az európai országokban, ahol munkaerőhiány van, az ukránok jelenléte gazdasági szempontból is fontos tényezővé vált. Így a hazatérés nemcsak Ukrajna belső ügye, hanem európai társadalmi és gazdasági kérdés is.
A hamis ígéreteknél, üres szavaknál több kell. Valós lépések kellenek hozzá: biztonság, lakhatás, munka, oktatás, egészségügyi ellátás és kiszámítható jövő. Amíg ezek nem állnak rendelkezésre, sokan érthetően ott maradnak, ahol újra tudták szervezni az életüket. Ukrajna számára a feladat nem az, hogy lelkiismereti kérdést csináljon a visszatérésből, hanem az, hogy a háború lezárultával olyan országot építsen, ahová az emberek nem kötelességből, hanem bizalommal térhetnek vissza.
Fotó forrása / Eredeti írás: KISZó; getty images
About the Author
Nagy István 
