szerkeszto 
Hosszú hetek óta egyre nagyobb aggodalommal követjük a Kubából érkező híreket. Az Egyesült Államok már nem csak gazdasági eszközökkel gyakorol iszonyú nyomást Kubára, de kilátásba helyezte Kuba lerohanását katonai eszközökkel.
2025 júniusában Trump elnök nemzetbiztonsági elnöki memorandummal megerősítette az Egyesült Államok Kuba elleni politikai nyomását, követelve Kubában az emberi jogok előmozdítását, a kormányzati ellenőrzéstől független magánszektor fejlesztését.
2026 januárjában Trump elnök végrehajtási rendeletet írt alá, amelyben nemzeti vészhelyzetet hirdetett ki, és létrehozott egy eljárást az olyan országokból származó árukra vonatkozó vámok kivetésére, amelyek olajat adnak el vagy más módon biztosítanak Kubának.
2026. május 20-án Trump kijelentette: „Amerika nem fogja eltűrni, hogy egy gazfickó állam – mindössze kilencven mérföldre az amerikai szárazföldtől – ellenséges külföldi katonai, hírszerzési és terrorista műveleteket támogasson, és addig nem nyugszunk, amíg a kubai nép újra meg nem kapja azt a szabadságot, amelyért őseik több mint 100 évvel ezelőtt olyan vitézül harcoltak.”
2026. június 10-én Hegseth amerikai hadügyminiszter Guantánamóban elmondta: „Kuba jövője az Egyesült Államok elnökének és a kubai vezetésnek a kezében van. ” „Bármi is történjék, a Hadügyminisztérium felkészülten és készenlétben áll minden lehetséges vészhelyzetre.”
2026. június 19-én Trump kijelentette: Donald Trump amerikai elnök kijelentette, hogy kormánya „rugalmas álláspontot” képvisel a Kubával szembeni esetleges lépésekkel kapcsolatban, hozzátéve, hogy Havanna szívesen kezdeményezne párbeszédet.
Merre megy Kuba?
Nos, erre a kérdésre kívánt választ adni a Kubai Kommunista Párt június 17-ülése és a kubai parlament június 18-i ülése.
„Kuba, szeretett Kubánk, e század legnehezebb óráit éli át, és történelmi felelősségünk, hogy megmentsük” – jelentette ki Miguel Mario Díaz-Canel Bermúdez, a Kubai KP első titkára, államelnök.
„A valóság sürgős és szükséges változásokat kényszerít ránk. És amikor a nép élete ilyen nehézzé válik, a Kommunista Párt és a forradalmi kormány elsődleges kötelessége nem az, hogy jobban elmagyarázza a válságot, hanem hogy megváltoztassa mindazt, amit meg kell változtatni ahhoz, hogy kilábaljunk belőle” – mondta.
„Olyan átfogó és rugalmas gazdasági programra van szükség, amely rövid távon megvalósítható, és ötvözi a makrogazdasági stabilizációt, a termelési nyitottság ösztönzését és előmozdítását célzó intézkedéseket, a jogbiztonságot, a befektetések vonzását, a technológia intenzív használatát, valamint a célzott és hatékony szociális védelmet.”
A párt vezetője utalt arra, hogy „tanulmányozták a szocialista építkezés tapasztalatait más országokban, például Kínában és Vietnamban, valamint mesterséges intelligenciát is igénybe vettek a referenciák alaposabb felkutatásához és a javaslatok értékeléséhez a hatályos törvényeink és szabályozásaink tükrében.”
Díaz-Canel kiemelte: „Az általunk bemutatott változások célja a szocializmus védelmének előmozdítása, a társadalmi igazságosság támogatása és kiterjesztése, valamint a gazdasági jólét megteremtése és annak méltányos elosztása. Ha nincs jólét, nincs mit elosztani, és akkor csupán elvont értelemben beszélnénk a társadalmi igazságosságról.”
Külön aláhúzta a szegénység leküzdésének feladatát. „Üres tányér mellett nincs szuverenitás. A kubai nép élelmezését annak fogjuk tekinteni, ami valójában: nemzetbiztonsági kérdésnek.”
„Az elsődleges prioritás – minden másnál előbbre – azok az emberek, akik nem várhatnak a gazdasági helyzet javulására, mert vannak olyan szenvedések, amelyek nem ismernek határidőt…Az alapélelmiszer-csomagot garantálják a nyugdíjasok, a krónikus betegséggel küzdő gyermekeket nevelő családok és a kiszolgáltatott helyzetben lévők számára” – tette hozzá.
Több kapitalizmust a szocializmusért
A gazdaságirányítási reform részletes programját Manuel Marrero Cruz kubai miniszterelnök ismertette a Központi Bizottság és a parlament ülésén is.
A gazdaságirányítás fő változásai egyebek között az alábbiak: bevezetik a vállalatok, a helyi önkormányzatok és a magánszemélyek részvénytulajdonát, a devizapiachoz való hozzáférést.
Az új intézkedések között szerepel az állami és nem állami, hazai és külföldi jogi személyek, valamint természetes személyek számára az állami vállalatok részvényei és ingatlanjai megvásárlásának engedélyezése.
A magánszektort kiterjesztik olyan gazdasági területekre, ahol ez eddig nem volt engedélyezett. 100 főnél nagyobb magáncégek működését is engedélyezik.
Lehetővé teszik, hogy egy természetes személy több magánvállalkozás tulajdonosa is lehessen.
Bővítik a magánvállalkozások szerveződési formáit, beleértve a részvénytársaságokat is.
Megerősítik a „társadalmi tulajdonjogot az alapvető termelési eszközök felett, és előre lépnek ezen eszközök nem állami irányítása felé”.
Az állami apparátust leépítik, a tervezést és az ármegállapítást decentralizálizálják. Bevezetik a hozzáadott értékadót, amit Magyarországon általános forgalmi adónak neveznek, valamint az állami költségvetés bevételeit elősegítő egyéb fiskális intézkedéseket tesznek.
Az állami bérszabályozást eltörlik, bevezetik a minimálbért.
Liberalizálják az üzemanyag kereskedelmet.
A föld „népi tulajdonban marad”, de a használati jog átadható. A vállalatok közötti elszámolásban US dollár részleges engedélyezése.
Diaz-Canel, a Kubai KP vezetője kiemelte: ezek a módszerek nem jelentenek lemondást a szocializmusról, sőt azt szolgálják. „Kuba változik, hogy talpra álljon. Kuba változik, hogy jobb életet éljen. Kuba változik, hogy továbbra is szabad maradjon.”
Szolidárisak vagyunk a szocialista Kubával
Minden józanul gondolkodó ember érti, hogy a kubai szocializmus van veszélyben. A tőkés világ módszereit jól ismerjük. Megkísérlik megbontani az adott ország vezetésének egységét. Megpróbálják a népet, a társadalmat szembe állítani a kommunista párttal és az állammal. Reformokra ösztönzik az adott országokat.
Kornai János akadémikus egész könyvet írt arról, hogy miért kell ösztönözni a reformokat a szocialista országokban. „Rövid távon üdvös a reform minden olyan mozzanata, amely a kortárs nemzedékek életét akár csak egy kissé megkönnyíti: legalább valamelyest emeli sok ember életszínvonalát, növeli sok ember szabadságát és autonómiáját, ritkábbá teszi a megaláztatást, enyhíti a félelmet. Hosszú távon pedig a reform eróziót indít el a klasszikus szocialista rendszer alapjaiban, felbomlasztja annak hatalmi struktúráját, az eszmék és erkölcsök feletti uralmát. Ezzel előkészíti a talajt a valóságos rendszerváltásra”.
A Kubai KP nagyon nehéz utat választott. Ismerjük, átéltük a kelet-európai országok, köztük Magyarország egykori küzdelmét a szocializmusért. A kommunista párt és a szocialista állam teljes egységére, a nép támogatására van szükség ahhoz, hogy a tőkés piaci módszerek átvétele ne vezessen tőkés erők felemelkedéséhez és a szocializmus megdöntéséhez.
A mi érdekünk is, hogy a szocializmust és Kuba függetlenségét megvédjék. Szolidárisak vagyunk, de a szocializmust és a függetlenséget csak a kubai párt, a kubai nép tudja megvédeni.
About the Author
Nagy István 
