Nagy István 
Emlékeznek még 1991 nyarára? Megszűnt a Varsói Szerződés, vele együtt a mi tagságunk is egy katonai szervezetben, de még nem léptünk be a NATO-ba. Korábban sokan irigyelték a jugoszlávokat, a finnekről, svédekről, svájciakról nem is beszélve. Nekik jó, mondták, ők semlegesek! De 1991 vissza nem térő pillanatában mi is semlegesek lettünk.
A rendszerváltó elit azonban elsikkasztotta a semlegességet, pedig ez volt még 1956 egyik követelése is. 1994-ben beszálltunk a Békepartnerségbe, és utána már nem volt megállás.
Tudom, hogy szeretett népünket a média leszoktatta a külpolitikáról. Senkit nem érdekel. Csámcsognak a parlamenti bohóckodáson, megmagyarázhatatlan élvezetet találnak a miniszterelnök folyamatos Facebook-posztjaiban, csak a lényegről nem esik szó.
Ez így van, de mégsem csatlakozhatunk a podcastolók, bloggerek hosszú sorához, akik úgy beszélnek a mai küzdelmekről, mint egy futballmeccsről. Üzenem: nem meccsen vagyunk, nem lehetünk kívülálló okoskodók! Magyarország sorsa a tét!
Néhány napja Ankarában megszületett az új NATO, a NATO 3.0. Vagyis nem esett szét, ahogyan sokan gondolták, Trump nem léptette ki Amerikát, amivel fenyegetődzött. Más történt!
A nemzetközi tőke erői egyezségre jutottak. A NATO-ra szükség a világkapitalizmus védelmében. Az új NATO-ban az európai államok többet vállalnak, többet költenek fegyverkezésre, jobban támogatják Ukrajnát, óriási felvonulási területté változtatják Kelet-Európát egy esetleges Oroszország elleni akcióra.
Magyar Péter és két illetékes minisztere ehhez adta a kormány egyetértését. Mindezt természetesen a magyar nép nevében, az áprilisi „rendszerváltó felhatalmazás” jegyében.
A NATO-ban örültek a Tisza áprilisi győzelmének. Új helyzet jött létre Európában. Északtól Délig egységes front jött létre Ukrajna támogatása és az Oroszország elleni háborús készülődés kérdésében. 2023-ban csatlakoztak a NATO-hoz a finnek, rá egy évre a svédek is.
Az Orbán-kormány sohasem akart kilépni a NATO-ból, de nem értett egyet azzal, hogy a NATO könnyedén képes legyőzni az oroszokat, és irtózott attól, hogy belevisznek bennünket, egy eleve értelmetlen háborúba. Úgy mint 1914-ben, úgy mint 1941-ben.
A NATO-nak ez a makacskodás is sok volt. Az egységes frontban nem lehettek gyenge láncszemek. Hitler mielőtt 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, előbb megszállta az északi országokat, majd 1941 áprilisában Jugoszláviát is. A magyar Honvédség nem maradhatott ki a balkáni háborúból. Teleki Pál miniszterelnökben legalább volt annyi tisztesség, hogy főbe lőtte magát. A jugoszlávoknak előbb barátságot ígértünk, aztán a németekkel vállvetve lerohantuk őket.
A NATO most megkapta az egységes frontot, miután az akadékoskodó Orbánt eltávolították. A magyarok úgy fognak menetelni, ahogy a NATO kívánja.
Apropó, mit kíván a NATO? Nem kérik, hogy küldjünk katonát és fegyvert Ukrajnába. Ez csak a kormány magyarázkodása. Erre nincs is szükség, és nincs is napirenden. Ellenben elvárja, hogy Magyarország többet költsön fegyverkezésre. Magyarország állítsa a NATO szolgálatába a közútjait és vasúti kapacitásait, egészségügyi létesítményeit, építsen raktárakat, lássa el üzemanyaggal a magyar területén lévő vagy átvonuló NATO-csapatokat, biztosítsa az átvonuló csapatokat a balkáni irányból jövő esetleges támadásokkal szemben.
Sorolhatnánk tovább, de ez is elég. A kormány békéről beszél, a valóságban részt vesz a NATO minden olyan programjában, ami a háborút szolgálja.
A NATO nyeresége világos. De mit nyert Magyarország? Kialkudott a kormány valamilyen kedvezményt, könnyítést? Esetleg belement a NATO, hogy tartsuk fenn a magyar nemzeti érdekeket szolgáló keleti nyitást? Továbbra is üzletelhetünk az oroszokkal? Mehet a stratégiai együttműködés Kínával? Maradhat a különleges viszonyunk a belaruszokkal?
Aligha, noha a Tisza-kormányban sem mindenki bohóc. Tudják, hogy mit jelent Paks 2, amit aligha lehet szélkerekekkel kiváltani. Azt sem tudja senki, hogy honnan hozunk évi 7 milliárd köbméter földgázt, ha végleg leáll az orosz import.
Kínát lehet bosszantani azzal, hogy kikezdik a kínai akkumulátorgyárakat, de Kína nem egyenlő az idehozott gyárakkal. Kínával ujjat húzni, netán ellene menni NATO parancsra, olyan vállalkozás, amibe könnyedén bele lehet bukni.
Magyar Péter győzelemként adta el ankarai megjelenését. Valójában szánalmas volt, amit minden tisztességes magyarnak szégyellnie illik.
Orbánt nem szerették se a NATO-ban, se az EU-ban, de szembe mert szállni az oroszlánokkal és más ragadozókkal, ezért volt tekintélye.
A NATO-ban mindenki tudta, hogy a Tisza a Nyugat szüleménye, ők találták ki, ők pénzelték. Azt is tudják, hogy a Tisza-kormányt rövid pórázon tartják. A Nyugat minden egyes eurójáért vagy akár politikai mosolyáért a magyar kormánynak adnia kell valamit. A Nyugat ideig-óráig kitartja bábjait, de tisztelet nem jár vele.
A NATO 3.0 azt jelenti, hogy Európa népei, köztük mi, magyarok is, elszalasztottunk, hogy nem mondjak csúnyább szót, egy történelmi lehetőséget. Egy könnyített, lightos NATO, megegyezés Oroszországgal, tárgyalás az új világrendet akaró országokkal, nos, ez közelebb vitt volna békéhez. A mi meggyőződésünk változatlan: a NATO háborúba visz. Nem kell NATO, ki a NATO-ból!
About the Author
szerkeszto 
