Miért sikeres a KPÖ Grazban
Az Osztrák Kommunista Párt (KPÖ) évtizedek óta meghatározó erő a 306 ezer lakosú osztrák város, Graz életében. Az idén júniusi önkormányzati választásokon 35,7 százalékot értek el, tovább növelve eddigi pozícióikat.
Az 1990-es években Ernest Kaltenegger volt az, aki megalapozta a párt népszerűségét a városban. Egy problémára, a lakáskérdésre koncentrált, félretéve minden más politikai kérdést. A saját jövedelmének felét szociális célokra használta. A politika bevált, a KPÖ egyre népszerűbb lett. Utóda, a most 64 éves Elke Kahr 1993-ban lett önkormányzati képviselő, 2021 óta pedig ő Graz polgármestere.
A grazi példa messze nem tipikus. De jól példázza azt, hogy konkrét kérdésre koncentrálva, nagy önfeláldozással hogyan érhet el helyi sikert egy kommunista párt.
A most 39 éves Robert Krotzer városi tanácsnok az új nemzedék képviselője. A német UZ vele készített interjút.
Forradalmi politika nem forradalmi időkben
Robert, hogyan értékeled a választási eredményt és ezt a széles körű, jóindulatú fogadtatást?
Sok haladó gondolkodású ember örült a KPÖ grazi sikerének, még Grazon és Ausztrián túl is. A helyi polgári sajtó a jobboldali és polgári pártokkal, valamint a Kereskedelmi Kamarával és az Ipari Szövetséggel összefogva öt éven át kampányolt Elke Kahr polgármester és a KPÖ ellen. Szerettek volna minél hamarabb véget vetni ennek a számukra „történelmi balesetnek”, és gondoskodni arról, hogy ez a kommunista párt által vezetett haladó koalíció minél hamarabb a történelem részévé váljon.
Ezért különleges ez a választási eredmény: annak ellenére, hogy ennyi ellenállásba ütközött, még több támogatást kapott, mint öt évvel ezelőtt. Ezt döntő mértékben a KPÖ munkája tette lehetővé, Elke Kahr vezetésével, a képviselőinkkel, aktivistáinkkal és a párt körén messze túlmutató, velünk szimpatizáló rengeteg emberrel. Ez egy széles blokk, amely alulról tette lehetővé ezt a sikert a helyi elitekkel, a gazdag nagypolgári családokkal, valamint a velük kapcsolatban álló médiával és pártokkal szemben.
A KPÖ-ről generációkon átívelő projektről beszélhetünk, amely Ernest Kalteneggerrel kezdődött. Le tudnád ezt írni?
A KPÖ a kilencvenes évek elején azzal a kérdéssel szembesült, hogy hogyan létezhet ma egy kommunista párt a kelet-európai szocialista államok összeomlása és a kommunista mozgalom mély világméretű válsága után. A grazi KPÖ a kérdésre a következő jelszóval válaszolt: „Egy hasznos párt a mindennapi élethez és a munkásmozgalom nagy céljaihoz”. Ez a vonal nagyon erőteljesen indult, a lakhatás kérdésére összpontosítva, és egyúttal a gyakorlatias érdekképviseletre is. Ezt már több mint 30 éve csináljuk, ahogy mondod, generációkon átívelően.
Nagyon örülünk annak is, hogy éppen az elmúlt években nagyon sok fiatal embert tudtunk megnyerni és a KPÖ-be szervezni. Ez megmutatkozik a városi és kerületi tanácsok összetételében is. A KPÖ egy olyan párt, amelyben több generáció dolgozik együtt, és természetesen a társadalmi összetételében is. Különböző szakmákból származó dolgozó emberek képviseltetik magukat a városi és a kerületi tanácsokban. Természetesen számunkra magától értetődő a nők és férfiak közötti teljes egyenlőség. Ugyanígy az is, hogy más országokból származó emberek is képviseltetik magukat, ahogyan Graz összetétele is mutatja: az itteni lakosság egyharmada bevándorlói háttérrel rendelkezik.
A lakhatásra koncentráltunk
A lakhatás és a KPÖ szorosan összekapcsolódik Grazban, de ezen túl mi mozgat még benneteket Grazban?
A lakhatás terén sok ember számára a KPÖ évek óta az első számú kapcsolattartó pont a bérlői segélyhívó, illetve tanácsadásaink és fogadóóráink révén. Ezt kiterjeszthettük más területekre is. Ez vonatkozik az én témáimra is, az egészségügyre és a gondozásra. Ott megerősíthettük a város szociális infrastruktúráját a gondozási és egészségügyi központokkal, amelyek problémákkal küzdő emberek számára szolgálnak elsődleges kapcsolattartó pontként.
Jelenleg inkább a települések és városok költségvetésének drasztikus lefaragása a jellemző, ti is kénytelenek vagytok erre. Mi az oka ennek szerinted?

Az osztrák városok és települések költségvetési problémáinak oka a több évtizedes, téves neoliberális politika eredménye. Tudjuk, hogy a vagyonkoncentráció egyre növekszik, hogy a nagy vagyonokat nem adóztatják, sőt, éppen ellenkezőleg: a nagy vállalatok adókedvezményekben részesültek az elmúlt évek minden kormányától, legyen az az ÖVP és az FPÖ, a Zöldek és az ÖVP, vagy akár a kormánykoalícióban részt vevő SPÖ.
Ugyanakkor jelenleg hatalmas mértékű katonai felfegyverkezést tapasztalunk, további milliárdokat fektetnek a hadiiparba. Az önkormányzatoknál költségcsökkentésekre kerül sor, ugyanakkor egyre több feladatot ruháznak rájuk. Mindez együttesen rendkívül nehéz költségvetési helyzetet eredményez minden település számára. Az elkövetkező években Grazban költségvetési védekező harcot fogunk folytatni, amelynek célja a szociális infrastruktúra megőrzése a dolgozó nép érdekében.
Egy olyan nagy költségvetés, amilyennel Graz városa rendelkezik, lehetővé teszi a különböző prioritások meghatározását, és mi, a KPÖ-ként, valamint a koalícióban (KPÖ/Zöldek/SPÖ) az elmúlt években úgy alakítottuk ki ezeket, hogy bérplafont vezettünk be a városi önkormányzati lakásokra, megerősítettük Graz város szociális infrastruktúráját, valamint jelentősen javítottuk a városi alkalmazottak bérét és fizetését. Az ápolás, a gyermekgondozás, takarítás és más területeken dolgozó városi alkalmazottak bérét és fizetését jelentősen javítottuk. Nem valósítunk meg presztízsprojekteket, nem építünk emlékműveket. Ugyanakkor megtakarítottunk a pártok támogatásain, a reprezentációs kiadásokon vagy a szolgálati limuzinokon, amelyeket mi, mint KPÖ-képviselők, természetesen amúgy sem használunk.
Ez elég egy kommunista politikához?
Látjuk, hogy a városban, nem Ausztria egészében, megváltoztak az erőviszonyok, abban az értelemben, hogy az ÖVP-kormányzás közel 20 éve alatt a városi lehetőségeket elsősorban lobbipolitikára használták fel, és néhány gazdag ember nagyon nagy hasznot húzott belőle, míg a széles többség érdekei alig játszottak szerepet. A pénzt presztízsprojektekre költötték, sőt még téli olimpiai játékokat (!) is rendezni akartak, miközben például az új villamosok és buszok beszerzését, a csatornahálózat felújítását, az iskolák építését háttérbe szorították. Őrült mértékű lemaradásunk volt. Az elmúlt öt évben sikerült hatalmas összegeket fektetni a közszolgáltatásokba és az infrastruktúrába.
Valóban máris változásról beszélhetünk a hatalmi viszonyokban?
Helyi szinten sikerült meghatározó erővé válnunk, és a város szerény forrásait a lakosság széles többségének érdekében felhasználnunk. Ugyanakkor nem tévesztjük szem elől, hogy a kapitalista hatalmi és tulajdonviszonyok felforgatása Grazban sem valósult meg, és önkormányzati szinten nem is lehetséges. Természetesen a nagyvállalatok, az ingatlantulajdonosok és így tovább hatalma továbbra is fennáll.
Elégedettséget akarunk teremteni, hogy az emberek felismerjék: a közvagyon mindannyiunké, és így korlátokat szabjunk a neoliberális (rossz) szellemnek. Hiszen ideológiai szinten elhomályosítja az emberek gondolkodását azzal, hogy állítólag a közszféra nem tud semmit sem kezelni, hatástalan és rossz, amivel aztán újabb rablóhadjáratokat készítenek elő a privatizáció irányába. Ez a Kommunista Párt számára is fontos feladat: garantálni egy erős közigazgatást, hogy végül ezt a projektet sokan támogassák, mert látják, hogy a közvagyon jó kezelése a többség érdekeit szolgálja, szemben a privatizációval és a szabadpiaccal.
„Hasznos párt a mindennapi élethez”
Hogyan lehetséges egyáltalán manapság, hogy egy kommunista párt Ausztria második legnagyobb városában több mint 35 százalékos támogatottságot érjen el?
Már röviden kitértem a „Hasznos párt a mindennapi élethez” koncepciónkra. Ez ma is nagyon sokat jelent a mindennapi munkánkban. Ernest Kaltenegger, Elke Kahr és én is évek óta tartunk fogadóórákat, amelyekre már több ezer ember eljött hozzánk, és nagyon sok ember számára különleges élmény, hogy bemehetnek a hivatalokba, és ott beszélhetnek a sorscsapásokról, az egészségügyi korlátaikról, a nehéz helyzetekről.
Az emberek megtapasztalják, hogy a Kommunista Párttal olyan módon beszélhetnek ezekről a dolgokról, hogy mi igyekszünk megoldást és segítséget nyújtani. Ehhez természetesen a saját forrásainkból nyújtott pénzügyi támogatás is hozzátartozik. Van egy fizetési felső határunk, a fizetésünk kétharmadát továbbadjuk. Csak Elke Kahr esetében ez mára már több mint 1,3 millió eurót tesz ki. De ide tartoznak a jogi információk is, például a szociális jogosultságokkal kapcsolatban. Ebben az értelemben minden irodánkat nyitott városi tanácsi irodának tekintjük, ahová az emberek egyszerűen eljöhetnek a gondjaikkal és kéréseikkel.
Természetesen nem mindenki, aki ránk szavazott, kommunista. De mégis sikerül elérnünk, hogy egyre több embert nyerjünk meg a szolidaritás és a helyi közös társadalmi küzdelmek eszméi mellett. Így teremtünk egy alapot, amelyre tovább építhetünk és építeni is fogunk. Hiszen még nem értünk a végére annak a hosszú útnak, amely a kommunista párt céljához vezet. Folyamatosan tanulunk, miközben haladunk előre.
